- Buli? Zico én nem szoktam buliba járni. - mondom neki, de ő csak tovább húz a házuk felé.

- Akkor már ideje lenne egy. - néz hátra rám, s elmosolyodik.

Gyorsan a házukhoz értünk, hisz szinte futva húzott magával. Kinyitotta az ajtót, s berántott rajta. Behúzott egészen a nappaliba, ahol a testvérei és szülei is ott voltak.

- Hien? - néznek rám.

- Zico, miért hoztad ide őt? A haja is tiszta víz... a végén még megbetegszik. - mondja YiEn.

- Dehogy betegszik, hisz nagyon jó idő van. - mosolyog Zico.

- Na de arra még nem válaszoltál, hogy miért is hoztad ide őt? - kérdezte kissé ridegen EnGie.

- Mert ma velünk jön bulizni.  - mosolyogva közli a tényt az "elrablóm" .

- MI? - néz ránk SoMin és a fiúk apja.

- Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e..... Oda csak alvilágiak járnak. Beengedni közéjük egy vadászt kész kivégzés lenne. - mondja aggódva SoMin.

- Tudod, hogy ő keverék.... Van benne alvilági vér is, nem is kevés. De úgyis figyelek rá és megvédem majd. - mondja Zico.

- Zico! Tudok magamra vigyázni.... - vágom be a durcit.

- Tudom, tudom csajszi. - vigyorog rám - De meg tudnád védeni magad egy csapat vámpírtól, vagy boszorkánymestertől vagy emberbőrbe bújt démontól? - kérdezi szemöldökét felvonva.

- Ki tudja. Lehet, hogy igen. - gondolkozom el.

- Az erődet még nem tudod irányítani. - mosolyog, s közben a keze a vállamon van és szemeimbe néz.

- Nem akarom ezt az idilli pillanatot megzavarni, de a lánynak nincs olyan szaga mint nekünk. Olyan vadász és emberkeverék szaga van megspékelve alvilági illattal. Ha nem tudnám, hogy a csaj egy vadász akkor azt mondanám, hogy egy nagyon finom vérű ember. - közli ridegen EnGie.

- Ezt is megoldom. - mondja Zico - Anya előkészítenéd őt, úgy hogy alvilági csajnak nézzen ki és beleilljen a buliba? - fordul anyjához.

- Persze. Gyere Hien. - mondja Woo asszony.... azaz MinAh. Utána megyek. Végig sétáltunk egy folyosón, s bevezetett az egyik ajtón, ami valószínűleg az ő és férje szobája. Bezárta az ajtót, s elkezdett dúrkálni a szekrényben.

- Én is féltelek téged, de ahogy Zico arcát elnéztem, nem hagyná, hogy bajod essen. - mondja még mindig a szekrényben kutatva.

- Meg is van. - vesz ki  egy bőr ruhát, s felém nyújtja.

- Wáo.... Honnan van neked ilyen ruhád? - kérdezem meglepetten.

- Még amikor fiatal és szép voltam akkor viseltem ilyeneket. - mosolyog rám.

- Ne butáskodj. Most is szép és fiatalos vagy. - mondom az igazat mosolyogva.

- Köszönöm drága. - mosolyog rám. Ránéz a ruhára majd kissé felkuncog. Biztosan valami emlék fűzi őt ehhez a ruhadarabhoz. - Ebben a ruhában ismertem meg a férjemet. Szép este volt.

- Hát velem ilyen nem fog előfordulni, mert nem vagyok szép. Plusz a fiúk is kerülnek engem. - mondom kissé kínosan.

- Miket beszélsz?! Nagyon is szép fiatal lány vagy. Te azt nem látod, de a fiaim is megbámulnak, amikor nem figyelsz. - mondja nevetve el ezt a kis titkot.  

Felvettem a ruhát, s kaptam egy fekete magassarkút is.

- Tessék. -nyújt át nekem egy combkötőt MinAh.

- Ezt miért? - kérdezem meglepetten.

- Ha bármi történne ebben el tudsz rejteni egy kisebb tőrt vagy pengét. - mosolyog.

- Köszönöm. - felvettem a combkötőt, s kap tőle egy kisebb karambitot is amit a combkötőbe tettem. A ruha alatt nem is látszódott.

Leültetett egy székbe, a hajammal kezdett egy foglalkozni. Természetes hullámaim felfogta egy laza lófarokba, de elöl kihagyott pár szálat.

- Sminkel nem nagyon bajlódnék, mert nagyon szép arcod van, ezért szerintem max szempilla spirál és egy nagyon vékony tusvonal. - mosolyog így is lett. Mintha nem is látszódna. Ez tetszik.

Belenéztem egy nagy álló tükörbe.... Húhh... mintha nem is én lennék. Tetszik ez a stílus.

- Nagyon jól nézel ki. - mosolyog rám MinAh. Válaszképp csak visszamosolygok.

- Kérdezhetek valamit? - csak bólint egyet - Igaz az ha egy vámpír megharap akkor te is azzá válsz? - érdeklődök.

- Attól függ. Alvilágiakra nem hat ez. Vadászokra sem, csak az emberekre hat. De az is csak úgy, ha beléd engedi a mérget, ha csak "megkóstol" akkor nem változol át. - magyarázza el.

- Ti is emberek vérével táplálkoztok? - érdeklődök kicsit.

- A mi családunk nem. Mi csak állatok vérével táplálkozunk, ezért van az, hogy kicsivel gyengébbek vagyunk a többi vámpírnál. Az állatok nem olyan táplálóak mint az emberek, de min nem akarunk embert ölni. A többiek mind emberre vadásznak. - mondja.

- Értem. - mosolyodok el halványan.

Kiléptünk az ajtón, hogy ne várassuk meg a fiúkat. Mindannyian ott álltak az ajtónál, már teljesen készen. Mikor megláttak a szemeik szerintem a kétszeresükre nőttek. 

- Nagyon csini vagy csajszi. - vigyorog rám Zico.

- Igen. - bólogat JinHwan.

- Köszönöm. - mosolygok rájuk - Ti is jól néztek ki. Indulhatunk? 

- Igen, de előbb.... - nyúl hajamhoz Zicó és kihúzza belőle a hajgumit, majd kissé összeborzolja hajam. - Így jobban áll. - mosolyog.

- Mit vagytok úgy oda érte? Csak egy félig vadász félig ember csaj. Ja és én ma este nem vállalom érte a felelősséget. - mondta EnGie szúrósan, s elhagyta a szobát. 

Kissé bántott amit mondott. Lehajtott fejjel nézem a cipőm orrát.

- Ennek meg mi baja? - kérdezi SoMin. 

- Ne is törődj vele Hien. - mosolyog rám YiEn. Csak bólintok egyet és halványan elmosolyodok. 

- Miért nem utáltok? - kérdezem hirtelen mire mindenki kérdőn és értetlenül néz rám. - Mármint, a vadászokat azaz Namjoonékat utáljátok. Én is vadász vagyok, de akkor engem miért nem utáltok?

- Te más vagy. Amikor először megláttunk tudtuk, hogy te nem olyan vagy mint ők. - mosolyog JinHwan.

- Igen. Amikor a fiúk bemutattak téged nekünk a többi vadász is itt volt és te kitűntél közüllük. - mondja Woo úr... vagyis HyunLee. Csak rájuk mosolygok.

- De mostmár induljunk. - mondja Zico és elkezdünk a kijárat felé sétálni. 

Elvittek egészen egy éjszakai klubbig, majd a hátsó ajtóhoz mentünk, s belépve rajta egy pince szerűségbe sétáltunk le. Éreztem alkoholszagot a levegőben. Más volt mint egy sima bár. Leültünk a pulthoz, s JinHwan kikérte nekünk az italokat.

- Zico ez micsoda? - kérdezem a fiút az italomról.

- Gyíkfarok egy kis sárkányfűvel spékelve. - mosolyog rám. Nagy szemekkel nézek rá. - Nyugi, jó íze van. Ez olyan mint a ti világotokban a bor. - mondja a hasonlóságot.

Belekortyolok az italba. Nem is rossz. Igaza volt Ziconak, de én inkább azt mondanám boroskóla íze van, az utóízén pedig a tömény alkohol érződik.

- Ízlik? - vigyorog gyermekien a mellettem ülő fiú. 

- Nem rossz. - mosolygok rá - De én nem nagyon bírom az alkoholt.... - vallom be kínosan.

- Okés, megjegyzem. - kacsint egyet.

Elkezdtünk beszélgetni, majd felébredtek a vadász ösztöneim és éreztem, hogy valaki néz engem. Ameddig a fiúk valamiről beszéltek én forgattam a fejem, s körbenéztem. Kerestem azt a személyt aki engem figyel. Megláttam egy férfit aki valami függönyszerűség mögül bámul.

- Mindjárt jövünk, kérlek addig ne menny sehova. - mondja JinHwan. Bólintok egyet. 

A fiúk már el  is tűntek, én meg befordultam az asztalhoz. Köszi, hogy egyedül hagytatok... Miket beszélek én? Már nagylány vagyok, tudok egyedül maradni.... Hirtelen leül mellém valaki. 

- Egy zsályakoktélt szeretnék. - adja le a rendelését. Ránézek a férfira. Ő az aki bámult engem.

- Szia, Baekhyun vagyok. - mosolyog rám.

- Szia, én Hien. - mosolygok rá egy picit kínosan. 

- A fiúk csak így itt hagytak? Nem szép dolog egy ilyen csinos lányt egyedül hagyni egy ilyen helyen. - simít rá kezemre. 

Lefagytam.... Most mit tegyek? Egy nem is tudom milyen lény vagyis fiú...vagy mittudom én mi, akit még csak nem is ismerek itt nyomul és még Zicoék is eltűntek. Ha kiderül, hogy vadász vagyok akkor ebből nagy baj lesz.....

- Na és te mi vagy? - kérdezem gyorsan, hogy témát váltsak, de miután kimondtam azután meg is bántam, mert tuti visszakérdez majd.

- Én egy lidérc vagyok szivi. - vigyorodik el, majd a fülemhez hajol - És mi nagyon jók vagyunk az ágyban is. - suttogja bele, amitől kiráz a hideg.... rossz értelemben.

- Na és te? Milyen lény lakozik a csini kis külsőd mögött? - kérdezi elhúzódva tőlem - Vagy netán ember vagy aki megtudta valahogy a titkunkat? Mert finom ember szagod van, de valami édes is van benne.... - nyalja meg a száját.

- Én.... boszorkánymester vagyok. - mondom a fél igazságot, hisz keverék vagyok.

- Női boszorkánymester? Ilyennel sem volt még dolgom. - mosolyodik el kajánul - De mi lenne, ha ezt a beszélgetést egy csendesebb helyen folytatnánk? 

- Köszi, de szerintem én megvárom itt a barátaimat. - mondom, majd visszafordulok a pulthoz.

- Szerintem meg velem jössz. - ragadja meg erősen a csuklómat. Erre a kijelentésére és tettére meglepetten felé fordulok, de csak valamit belefúj az arcomba és ezután másra nem emlékszem....

A szemeimet nyitogatni kezdtem, s mikor látásom kitisztult szembe találtam magam Baekhyunnal aki engem néz. Kezeim és lábaim oda vannak kötve az ágyhoz amin fekszem.

- Hol vagyok? Engedj el! - kiabálok rá.

- Hmm.... Nem vagy könnyű eset. Ez tetszik. - vigyorog rám.

- Beteg állat. - közlöm véleményem.

A fiú csak  felém mászik. Lábaim közé helyezkedik és kezeivel fejem mellet támaszkodik. Közel hajol arcomhoz.

- Ki vagy te Hien? Más illatod van mint a többieknek. Senkiéhez nem hasonlít... Mi vagy te? - kérdezi az arcomba lihegve - Talán.... Vadász vagy? Bár nekik sem ilyen finom az illatuk...

Mihelyt kimondta a vadász szót szívem kihagyott egy ütemet, majd hevesen kezdett verni. Nenene.... le fogok bukni....

- Ááá.... szóval vadász vagy..... elárultad magad. - mosolyog gúnyos félmosollyal - Akkor elmondhatom, hogy én vagyok az első lidérc aki megfektetett egy szexy vadász csajt.

- MI??!? Nem fogok lefeküdni veled! Kizárt! - mondom, majd elkezdek kapálózni.... már amennyire bírok.

- Na cica, ne mocorogj, akkor jobban fog fájni. - vigyorodik el.

Elkezdi csókolgatni a nyakamat, egészen le a mellemig. Majd hirtelen ajkaimra nyomja a sajátjaik és erőszakosan csókol. Összeszorítom a szemeimet, majd erőt véve magamon megharapom a száját. Elkapja tőlem fejét. Ajkán látszódik a fognyomom, s érzik is neki.

- Vadmacska. - vigyorodik el kajánul, ahogy a saját vérét vizsgálja.

Újra felém mászik, de én ezt már nem bírom. Kezei elkezdik bejárni a testemet, s elkezdte lehúzni ruhám cipzárját.

- Ne.... Engedj el!.... Kérlek... - csuklik meg a hangom, s egy könnycsepp előtör belőlem.

Miközben nyakamat csókolgatja, megpróbálom új tudásom hasznosítani, s a combkötőmből kilebegtetem a karambitot.... Már majdnem elérem....és.... siker. De ki van kötve a kezem. Megpróbálom elvágni, de nem sikerül. Ez az anyag vághatatlan. Hirtelen egy éles fájdalmat érzek meg nyakamban.

-Áááh.... - kiáltok fel. 

Megharapott.... ELÉG! Amennyire a kikötött kezem engedte, a vállába döftem a kést. Kiabálva leszáll rólam.

- Ti kis.... - kirántja a pengét a vállából - Ezért megfizetsz.

Istenem, mibe keveredtem? Jungkook, Zico...Valaki... segítsen!