- Meglepetés... 

JR elvitt egy távoli kis házhoz. Megtorpantam a bejárat előtt.

- Be akarok én oda menni? - kérdezem kissé megszeppenve.

- Ha azt akarod, hogy minél gyorsabban visszatérjenek a régi emlékeid, akkor igen, be akarsz jönni. - feleli határozottan.

Megadtam magam, mert kíváncsi voltam, hogy mikre emlékszem. Bementünk a házba, s meglepődtem. Minden régi stílusú volt. A bútorok, az elhelyezkedésük, a falak, tehát minden. Ennek ellenére nagyon tetszett. 

- Ez az én házam, érezd magad otthon. - mosolygott rám a fiú.

- Nagyon szép. - mosolygok vissza.

Körülvezetett az épületben. Megálltunk egy szobánál.

- Készen állsz? - kérdezte tőlem JR.

- Nem biztos, de csináljuk. - mosolygok.

Közelebb mentem az asztalhoz, amin egy csomó dolog volt. Hozzáértem az egyik növényhez és előtört belőlem már megint az a furcsa érzés... És megint az emlékképek. Erőtlennek éreztem magam. Szerintem ez a rosszullét látszott rajtam, mert JR kicsit aggódott.

- Jól vagy? Nagyon sápadt a bőröd. Ne hagyjuk abba? - aggódik.

- Nem kell, végig akarom csinálni. - válaszolok zavartan.

Már több mint fél órája ilyen állapotban vagyok. A jobb csuklóm elkezdett égni és nagyon viszketni. 

- JR... - nézek kikerekedett szemekkel a csuklómra, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert lerogytam a földre - A csuk...csuklóm...

- A gát megtört. Nagyon jól viselted a széttörést, általában egy két napig eszméletlenek szoktak lenni, de te nem  ájultál el. Lett rajtad egy jel.... érdekes.... ez a jel csak nagy és dicső személyeken szokott lenni. - mondja a fiú.

- De tök jól néz ki ez a jel. - mosolygok kissé erőtlenül.

- Most már emlékszel mindenre? - kérdezi.

- Igen... és beszélnem kell a fiúkkal. - válaszolok.

- Van elég erőd, hogy el mennyünk hozzájuk, vagy inkább hívjam ide őket? - aggódik kissé.

- Dehogy, jól vagyok. Simán el tudok menni odáig. - mosolygok rá. Próbálok felállni a földről, de visszaesek.

- Hien, ne csináld, még a végén bajod esik, hisz még talpra sem tudsz állni. - aggódik.

- Dehogy esik. Jól vagyok, fel tudok kelni. - állok fel,most már sikeresen - Gyere menyünk.

Elindultunk vissza a 7 fiúhoz. Nem akartam kimutatni, de még mindig rosszul éreztem magam. Erős akartam lenni. Sikeresen odaértünk.

- Sziasztok. - köszönünk egyszerre JR-al amikor beléptünk.

- Jézusom Hien jól vagy? - lép oda hozzám Kooki és megölel - Sápadt és hideg vagy, plusz remegsz is egy kicsit.

- Persze, minden rendben. - tettetetten mosolygok rá.

- Megtört a gát és ezért ilyen. Általában ilyenkor néhány napig eszméletlenek szoktak lenni az emberek, de Hien nagyon jól viseli. Ilyen akaraterőt még nem láttam, mint amivel ő rendelkezik.... Plusz a csuklóján megjelent a jel. - mondja JR a történteket. 

Eközben Kook egy pillanatra sem engedett el. Mind idejöttek megnézni a csuklómat.

- Az nem lehet....

- De mégis rajta van a jel! - válaszol Jin.

Még mindig gyengének érzem magam. Kissé megszorítom Jungkook felsőjének az ujját. Ezt ő is észreveszi.

- Gyere. - ültet le a kanapéra - Nem valami fényesen festesz.

- Mondanom kell valamit.

- Előbb inkább pihenny. Ráér az később is amit mondani szeretnél. - kezd bele Jimin.

- Nem! - vágom rá hirtelen.

Tae pov.:

Hien nagyon rosszul fest, de mégis erős marad. Arca elsápadt, remeg és hangja erőtlen. Nagyon rossz még nézni is, hogy milyen állapotban van. A fiúk próbálják rábeszélni, hogy egy kicsit nyugodjon le, de nem megy nekik. A lány tántoríthatatlan. Valamit nagyon el akar mondani. Kivesz a táskájából egy ceruzát és egy rajzlaptömböt. Elkezd rajzolni. Ha mondani akar valamit, akkor miért kezdett el rajzolni, miért nem mondja inkább? Körülbelül 15 perc alatt kész lett. Megmutatta nekünk.

- Ki ez a három férfi? - mutat a rajzon szereplő négy alak közül háromra. De.... mégy csak nem is találkozott velük.... akkor honnan....

Tae pov vége.

Rámutattam három alakra a négyből.

- Hogy tudtad lerajzolni őket?.... - ámul el Hoseok.

- Miért, kik ők? - kérdezek vissza.

- A tanács tagjai. - szólal meg egy hang mögöttem.

- Ááá... Zico, te mi a jó francot csinálsz? Halálra ijesztesz... Mióta vagy itt? - kérdezem még enyhén ijedt állapotban.

- Hahaha. - nevet rajtam.

- Zicooo~.... - ütöm le az említettet.

- Aucs... - kap a fájó pontra.

- Máskor ne ijesztgess.

- Igenis főnök. - vigyorog rám.

- Zicot megveri egy csaj? - kuncog JinHwan.

- Teee~... Téged is leüsselek? - nézek rá gyilkos pillantással.

- Igen, igen, igen. Hajrá Hien. - szurkol Zico.

- Jajj nem, nem úgy gondoltam. - mentegetőzik JinHwan.

- Na de visszatérve a rajzra igen ők a tanács tagjai. Három ősi vámpír, akik őrzik a rendet és titokban tartják a vámpírok létezését. Roofus, Toren és Melan.- mutogatja sorban Namjoon.

- És ő ki? - mutatok rá a negyedik alakra.

- Őőőő, hát.... 

- Ha az akire gondolunk, akkor nagy bajban vagyunk....

Sziasztok^^ bocsi, hogy ennyit késtem, de kissé időhiányom volt és az internet sem volt a legszuperebb. Szeretném megköszönni, hogy olvassátok.^^ Hamarosan hozom a következő részt^^