Baekhyun elkezdett felém sétálni a pengével. Mikor az ágy mellé ér a karambitot erősen végighúzza combomon. A lábam égett... Lenéztem, s megláttam a bőröm alól kibuggyanó vért... Nem tagadom fájt, de mit tehetnék ellene.?.. 

Zico pov.:

JinHwanggal és EnGievel elmentünk a lány mellől. A másik két idióta valahova felszívódott. Figyelnem kellene a lányt, de ezek elrángattak....

Max húsz percet hagytuk egyedül, de szerintem még annyit sem. Mire visszaértünk a bárpulthoz a lány sehol sem volt.

- Hova tűnt? - kérdezte JinHwan.

- Látjátok, csak a baj van vele! - mondja EnGie.

- Te most inkább fogd be. - mordulok rá - Elnézést! Az a lány aki itt ült velünk, nem tudod merre ment? -kérdezem meg a pultos csajt.

- Egy lidérc pasi elvitte az egyik szobába. Ha jól emlékszem a 247 - es volt az. - mosolyog.

- Köszi.- mondtam, s már indultam is meg a szobák felé. 

A lidérc az nem jelent semmi jót. Tarts ki még egy kicsit Hien... Siettem ahogy csak tudtam. 244, 245, 246... és ott van a 247-es. Az ajtót betörtem, hisz be volt zárva. Megláttam a lányt kikötve az ágyon kisírt szemekkel és a férfit. Odarohantam és akkorát húztam be a férfinak, hogy a földre esett és nem mozdult.

- Hien jó vagy? Én úgy sajnálom. - sétálok oda az ágyhoz. Végtagjai kikötözve az ágy négy sarkához, ruhája kissé lecipzározva és.... 

- A lábad... vérzik... - mondja ki helyettem JinHwan. Nenene... gyerünk Zico fogd vissza magad... de olyan finom az illata. NEM!

Gyorsan eloldozom a lányt, s lesegítem az ágyról. Mind a lányra figyelünk mellette állva.

-Vigyázz!  - kiáltja, majd maga mögé löki EnGie-t, így a férfi a lány karjába döfi a kést. Hien ökölbe szorítja a kezét, s behúz egyet a férfinak, majd hasba rúgja aki ennek hatására a földre térdel. Kirántja a pengét karjából, s egy hirtelen mozdulattal a férfi nyakához szorítja.

- Gyerünk ölj meg! Ezzel is bebizonyítod, hogy a vadászok csak ölni tudnak. - vigyorodik el a férfi.

- Nem... Nem ölök védteleneket. - mosolyodik el  gúnyosan a lány, majd egy akkorát üt a fiú arcába, hogy eszméletét veszti - Srácok én szerintem nem szeretnék tovább bulizni. - mosolyog ránk kínosan. Feláll, megigazítja ruháját, majd indulna el az ajtó  felé, de összeesik. Gyorsan odasietek hozzá.

- Téged megharapott.... - nézek nagy szemekkel a lány nyakára.

Kezdi lecsukni a szemeit, s érzem, hogy testében az izmok elernyednek.

- Maradj velem Hien! - kiáltok, s felkapom az ölembe - Ti keressétek meg a többieket én meg elviszem hozzánk. - csak bólintottak.

Olyan gyorsan haladtam amennyire csak tudtam. Nenene.... nem akarom, hogy baja essen...

Zico pov vége.

Összeestem. Nem bírtam magam tartani.

- Maradj velem Hien! - halloz Zico hangját, de olyan mintha víz alatt lennék. Levegőt is alig kapok.

Hirtelen egy éles fény jött, majd hangokat hallottam.

- Vidd a szobába gyorsan! Mindjárt megyek. - hallom tompán Woo úr hangját.

Egy puha dolgot éreztem meg magam alatt. Gondolom a paplan.... Majd egy éles fájdalom a vállamban, fényzuhatag, majd semmi... Minden elsötétedett. Nem láttam és nem hallottam semmit. Talán meghaltam?...

Elkezdtem a szemeimet nyitogatni. Akkor mégsem haltam meg... Egy szobában ébredtem. Megpróbáltam mozogni, de valami nehezet éreztem a kezemen. Lenéztem, s megláttam ahogy Zico az ágy szélére hajtva a fejét fekszik, s fogja a kezemet. A homlokomon egy vizes rongy van. Elkezdek kissé mocorogni.

- Zico.... - mondom halk rekedtes hangon. Lassan felemeli fejét, s kinyitja a szemeit. Hirtelen kipattannak látószervei, s elmegy belőlük az álom.

- Hien! Jól vagy? Hogy érzed magad? - bombáz kérdéseivel.

- Persze, remekül érzem magam. - mosolyodok el. 

- Sajnálom, ez az egész a mi hibánk. Nem kellet volna egyedül hagynunk téged. - hajtja le a fejét szomorúan.

- Jajj dehogy is. Nem a ti hibátok. - mondom mosolyogva.

- De ha mi nem - - kezdi el mondani, de közbevágok.

- Na jó, ezt most fejezd be! Nem a ti hibátok és kész. - mondom erélyesen - Mostmár visszatérhetne a mosolygós és gyerekes Zico?  Azt az énedet jobban szeretem. - mosolygok rá, mire lágyan elmosolyodik.

- Megnézem, hogy vannak a sebeid. - áll fel, majd közelebb jön.

A karomat, szinte a vállamat kezdi el vizsgálni. A nyakamat is megnézi. Ezután leveszi rólam a takarót, s megnézi combom is.

- Szépen gyógyulnak. A harapás kissé legyengített, így a gyógyító erőd is visszább esett. - mondja a tényeket.

- Értem. - bólintottam - Mennyi az idő? 

- Hajnali öt óra. - mondja a telefonjára pillantva.

- Akkor nekem haza kell mennem, a suli előtt még el kell készülnöm. - kelek fel az ágyról, de megszédülök. Kicsit imbolyogva állok, de Zico megfogja a derekam.

- Óvatosan. Mielőtt elmennél azért reggelizz velünk. - mosolyodik el.

- Nem szeretnék ennél jobban a terhetekre lenni. - hajtom le a fejem.

- Ne mondj ilyeneket... Ez a legkevesebb azok után ami.... - nem fejezte be a mondatot. Kissé elszomorodott.

- Jó-jó reggelizek itt, csak ne vágj ilyen fancsali képet. - mosolygok rá. 

- Tessék itt a tegnapi ruhád, vedd fel. Biztos kényelmesebb mint az a bőrszerkó. - kacsintott majd kiment a szobából.

Elkezdtem öltözni. Bevallom, nem kicsit fájt az összes sebem.... de ki lehet bírni.... Mikor fel vettem az utolsó ruhadarabomat is kiléptem az ajtón, ahol Zico már várt rám. Elmentünk a konyháig, ahol már mindenki az asztalnál ült. 

- Jó reggelt! - mosolyogva köszönök nekik. Visszaköszönnek.

- Hogy vagy csajszi? - kérdezi YiEn, mikor már az asztalnál ültünk.

- Remekül. - mosolygok. 

Befejeztük a reggelit. Egész étkezés közben magamon éreztem EnGie tekintetét. Miért utál ennyire?..... 

- Hien várj! - szól utánam EnGie.

- Tessék? - nézek rá kérdőn.

- Tegnap te.... miért mentettél meg? - néz rám szomorúan.

- Miért ne mentettelek volna meg? Nem szerte látni, ha a barátaimnak baja esik. Inkább én mint ők. - mosolygok rá kedvesen.

- Engem is a barátodnak tartasz? - lepődik meg.

- Persze.

- Dehát én borzalmasan viselkedtem veled..... - néz a földre, hogy ne találkozzon tekintetünk. Ráteszem kezemet vállára, erre felkapja fejét.

- Biztos megvolt rá az okod, hogy így viselkedj. - mosolyodok el.

- Te tényleg elképesztő vagy..... hogy tudsz így viselkedni velem azok után amiket mondtam és tettem? - látom a szemében a meglepettséget - Sajnálom.

- Felejtsük el. Nyissunk tiszta lappal. - mosolygok még mindig - Szia én Emma Hien Wang vagyok.

- Én pedig Woo EnGie. Örvendek a találkozásnak. - mosolyodik el ő is.

- Szintúgy. - nevetjük el magunkat - Na de én mostmár tényleg megyek. - mondom, s elköszönök mindenkitől.

Milyen csendes még ilyen korán minden. A tiszta levegő, a gyönyörű táj, a napfelkelte. Meg tudnám ezt szokni minden nap.... Hamarosan vége a sulinak és itt a nyári szünet. Már csak egy három nap. E gondolatok hatására elmosolyodtam. 

Gyorsan hazaértem, s halkan felmentem a szobámba. Fél hét van. felkaptam magamra egy elöl gombolós blúzt és szoknyát. Nem tudom mi késztetett arra, hogy szoknyát vegyek fel, amit általában nem szoktam, de most valamiért ahhoz volt kedvem.... Hajamat direkt leengedve hagytam, hogy ha véletlen a felsőből kilátszódna a harapás, a hajam is takarja.

Lesiettem a lépcsőn, s megláttam apámat a konyhában az asztalnál ülni ahogy a reggeli kávéját szürcsölgeti. Két tányér volt előtte.

- Jó reggelt! - köszönök neki vidáman, majd leülök vele szemben. Elém tolja az egyik tányért.

- Neked is. Hol voltál az éjjel? - kérdez rá.

- Ööö... Néhány barátommal mentem bulizni. - vallom be.

- Jungkook -ékkal? - érdeklődik.

- Nem, nem velük. A Woo fiúk hívtak el magukkal. - apám félrenyelt, amikor kimondtam a mondatom. - Apa jól vagy? - kérdezem kissé ijedten.

- Persze, jól vagyok. Na de gyerünk, vagy elkésel az iskolából. - mosolyodik el - Szép napot.

- Köszi, neked is. Szia. - sietek ki az ajtón miután nyomtam egy puszit arcára.

Gyors léptekkel haladtam az iskola felé. Beértem az iskolába az első óra előtt 15 perccel. Leültem a helyemre, kipakoltam a dolgaimat. Kezdtek beszállingózni az emberek. Hirtelen Kook megjelent a padomnál.

- Szia csaj. - vigyorog rám.

- Hali. - felállok, s megölelem köszöntés képpen.

- Te szoknyában? Mi történt, megsütött a nap? - neveti el magát.

- Valami olyasmi. - vigyorgok én is. 

Az óra elkezdődött, s Kook visszaosont a helyére. Gyorsan telt el a nap. Minden eggyes pillanatban éreztem magamon Kook pillantását. Olyan volt mintha lyukat égetne a testembe. Reggel ő is furcsállta a szoknyámat és hogy le van engedve a hajam. Szerintem ő is észrevett valamit, ezért figyelt egész nap..... 

Utolsó azaz hatodik órám végeztével mindenki kirohant a teremből. Voltak akik az osztályomból a következő órájukra mentek, például akiknek volt plusz óra valamiből. Kookienak is lesz még egy órája.

Mindenki elhagyta a termet kivéve engem. Még pakolásztam a könyveimet, hisz volt időm rá. Hisz úgyis már csak két nap és vége a sulinak. Tanulni sem kell már. Gondolatmenetemből egy csukódó ajtó szakított félbe. Hátrakaptam a fejem, hogy meglessem ki az. Kook állt az ajtóban, majd felém közeledett.

- Mi újság? Ha jól tudom neked még lesz egy - - Nem bírtam végigmondani, mert ahogy elém ért,  combom alá nyúlt, s felültetett a padra. - Kook... mi-mit csinálsz? 

Kissé elpirulok, ahogy egyre közelebb hajol. Úgy tíz centi van már csak közöttünk. Megérzem meleg tenyereit lábamon. Egyre feljebb és feljebb csúsztatja őket. Besimít szoknyám alá.

- Kook hagyd abba... - mondom szinte suttogva.

- Láttam valamit a combodon, ami..... egy vágás? - suttogja fülembe.

- Kookie, kérlek hagyd abba. - mondom még mindig reszketed hangon.

Keze még feljebb csúszott és a penge általi vágásra simult. Szeme végigmért, majd megakadt a nyakamon. Ép, hogy csak kilátszott a felső és a hajtömeg alól...

- A nyakad...?... - s másik kezével, ami nem éppen szoknyám alatt matat, rásimít nyakamra.

- Kook elég. - mondom már határozottabban.

- Ki tette ezt veled? - markol bele jobban a combomba, s még közelebb hajol.

- Jungkook az isten szerelmére elég! - lököm el magamtól amilyen erővel csak tudom. 

Gyorsan felkapom a táskámat, majd kiszaladok a teremből, hátrahagyva a fiút. Egyetlen helyet tudok most ahol a fejem kitisztulhat.... Gyorsan szedtem lépteim, meg is érkeztem az ismerős kis helyhez.

- Yoongi! - kiabálok rögtön ahogy beléptem az ajtón. Beljebb lépek, s mind a hat fiú, plusz Zico, JinHwan és JR is a nappaliban vannak.

- Hi?... - néz rám értetlenül, s feláll helyéről a szólítottam. Ledobom táskám, s gyors léptekkel odasietek hozzá. Nagy erővel csapódok bele, s ölelem magamhoz. Majdnem elestünk a nagy lökés következtében. Csak szorosan öleltem és ő is ezt tette. Nem kérdezett semmit, csak nyugtatóan simogatta a hátam és hajam.

Mikor lejeb nyugodtam elmeséltem mi is történt. Mind csodálkozva néztek rám. Az estét direkt nem meséltem. Az rám és a két vámpírra tartozik.... 

- Megjöttem. - hallok meg Kook hangját, majd az ajtó csukódását. Kissé pánikba esetten nézek a fiúkra. - Hien? Mit keresel itt? - lép közelebb hozzám, de Hobi elé áll, ezzel elzárva az utat. Suga csak biztatóan mellettem ül. 

- Hagyd csak Hoseok.... - mondom, mire rám néz, majd félreáll az útból.

- Figyelj én sajnálom..... de a nyakad és a combod..... Mi történt? - kérdezi, de hallom a hangjában az idegességet.

- Semmi. Nincs közöd hozzá Kook... - válaszolom egyértelműen.

- Dehogy nincs! Talán van valakid? Egy pasi művelte ezt veled? - emeli fel hangját.

- Nem tudom miről beszélsz.... - mondom lehajtott fejjel.

- Nem tudod? - hirtelen odalép hozzám, s egy gyors mozdulattal széttépi rajta az inget. A felső gombok leszakadtak, így kilátszódott  az egész felsőtestem, a vállam amin a heg van és a nyakam ahol a harapás. Időm sem volt felfogni, hogy mit tesz, de mire feleszméltem a szoknyámat teljesen felhúzta, ezzel kivillantva bugyimat. Odakapom a kezem. A többiek sem nagyon hitték el, hogy mit művel a fiú. Mikor feleszméltek, Jimin elhúzta tőlem Kookot és lefogta.

- Ha nem tudod, akkor azok mik? - ordít. Én még mindig teljesen zavarban ülök a kanapén és a földet bámulom. - Ki az? Ki tette ezt? Van egy pasid talán? Kivel feküdtél le mint egy kurva? - von kérdőre még mindig ordítva. Yoongi feláll, s elé lép.

- Haver, mostmár nyugodj le. Szerencsétlent teljesen megrémítetted és - - nem tudta befejezni.

- Miért véded? Talán te vagy az aki megfektette? Veled bújt ágyba? Közöd van hozzá? - néz gyilkos tekintettel Yoongira. Látom, hogy ő is felkapja a vizet....

- És ha igen? És ha én vagyok a pasi aki minden nap halálra dugja őt? És ha én szívom ki a nyakát? Abba neked mi beleszólásod van? - mostmár ő is megemelte a hangját.

- SOK! Csak kihasználod, mint egy kurvá - - nem fejezte be, mert hirtelen tenyerem az arcán csattant. A csapás hangja némaságot húzott a társaságra.

- Egy paraszt vagy Jeon Jungkook. - mondom kissé könnyes szemekkel felnézve rá. Ennyit mondva kirohanok a házból.

- Ezt jól megcsináltad.... - hallom meg Yoongi hangját - Hien! Várj meg! - hallom, hogy fut utánam. Léptei közelednek. 

Megérzek két kart ami körbefon hátulról.

- Hazaviszlek. - ajánlotta fel.

Beültünk a ház előtt parkoló kocsiba... Kié ez egyáltalán?...

- Jin tuti nem bánja, ha elviszem kicsit. - mosolyodik el. Beindítja a motort, majd lassan elindulunk. Útközben nem szólalok meg, de érzem magamon a tekintetét. Ránézek a fiúra, aki csak beharapja az alsó ajkát, majd lejeb néz a szememről. Én is lenéztem, s rájöttem, hogy mi a baja.... az ingem még mindig szétszakítva van. Gyorsan odakapom a kezeimet. Tettemet a fiú egy sóhajjal díjazza. Hátra nyúl a hátsó ülésre.

- Akármennyire csábító a látvány és elnézegetném, nem akarlak még kellemetlenebb helyzetbe hozni.... - nyújt át egy pulcsit nekem.

- Köszönöm. - mosolygok rá halványan....