Vee

Aludtam rá egyet, és úgy döntöttem, hogy maradok még egy kicsit Pattayában. De csak addig, amig biztosra nem veszem, hogy veszélyben vagyok. Szükségem van egy forró fürdőre, hogy át tudjam gondolni a jövőbeli terveimet.

Be is megyek a fürdőszobába, és megeresztem a vizet. Közben nyomok a vízbe habfürdőt, mert úgy jó, ha teli van a kád habbal. Ilyenkor előjön a gyermeki énem, nem tehetek róla. Ennyi kényeztetés nekem is jár.

Olyan forró a víz, hogy az egész szobát gőzpára lepi el, de én így szeretem. Szórok a vízbe kedvencem fürdősómból, mely a cédrusok illatát idézi. Mikor ezzel is megvagyok, leveszem ruháimat, összehajtogatom őket, és a szennyestartóba teszem. A tükör felé fordulok, és megnézem magam. Semmi változás. Kivéve a hajamat, kicsit megnőtt, ideje lenne fodrászhoz mennem.

Bemászok a kádba, és jólesően fellélegzek. Ez hiányzott már.

Fejemet hátradöntöm a fejtámlának és lehunyom szemeimet. Ki akarom élvezni ezt a meghitt pillanatot. Elmerülök gondolataim bugyraiban, mikor is bevillan a legutóbbi egy éjszakás kalandom emlékképei. – Olyan rég volt már – sóhajtom. Felidézem formás idomait, hosszú haját, ahogy beterítette a párnát, csillogó szemeit, résnyire nyitott ajkát. Emlékszem, milyen jó volt befészkelődni hosszú combjai közé, majd behatolni hívogató barlangjába.

Nem tudom megállni, ezért magamhoz nyúlok. Gyengéden végig simítom mellkasomat, egy ideig kényeztetve mellbimbómat, majd kezemet bevezetem a víz alá, és ott is megérintem magamat. Nagyon jól esik, meg kell hagyni. A víz sebesen hullámzik, miközben a vég felé közelítek. Hátam ívbe hajlik, beharapom ajkamat. Mindjárt, már nem kell sok... És ekkor...

– Ez nem lehet igaz! – Mérgesen nyitom szemeit. – Miért kellett eszembe jutnia?

Nem teljesen az a baj, hogy eszembe jutott, hanem hogy pont most történt. Az az istenverte idegen, akit csak egy rövid időre pillantottam meg, de úgy néz ki, beleégett tudatomba.

Mérgesen csapok bele a vízbe, és felülök. Elment a kedvem az egésztől. Ekkor veszem észre, a szennyestartómon gubbasztó cicusomat. Csak bámul, és mintha mosolyogna szerencsétlenkedésemen.

– Mi bajod van? Tetszik a helyzet? – Förmedek rá.

Erre éles hangon nyávogni kezd, mi még jobban megerősít abban, hogy rajtam gúnyolódik.

– Te most ki pártján állsz? – Mérgelődöm tovább.

Még a macskám is az ellenségem közé tartozik. Hihetetlen, csóválom meg fejemet. Elment az összes kedvem a fürdéstől, és minden mástól is.

Ezt a pillanatot választotta Yoyo, hogy átugorjon a kád szélére. Magabiztosan landol, és gúnyosan pillant rám. Ennyi volt, meguntam, hogy még ő is bolondnak néz. Kihasználva figyelmetlenségét, belököm a vízbe. Amint felszínre bukkan irtózatos nyávogásba kezd, mancsaival kapálózik, prüszköl, és mindenáron szabadulni akar a víz fogságából. Megesik rajta a szívem, ezért kiemelem a kádból, megszabadítom a lehető legtöbb víztől, és leteszem a kád mellé. Megrázza apró testét, és szigorú pillantással néz rám, olyan érzés, mintha azt üzenné, hogy ezt még megbánom.

– Vicces egy cicó vagy, meg kell hagyni! – Nevetem el magam.

Visszatért a jókedvem, ezért úgy döntöttem, hogy még egy ideig tovább lazulok pihentető fürdővizemben.

Jókedvűen sétálok be a munkahelyemre, mostanában egyre többször fordul ez elő velem. Hátramegyek az öltözőbe, és felveszem szokásos munkaruhámat. Fekete slim nadrág, mi kiemeli kerek fenekemet, fehér ing, minek ujját mindig felhajtom, és egy szintén fekete mellény. Az összhatás kimondottan tetszik, jó ízlése van a főnöknek.

– Ma kimondottan jól nézel ki, talán vársz valakit? – Jön a szemtelen kérdés a hátam mögül.

– Kit várnék? – Fordulok felé felhúzott szemöldökkel.

– Nem is tudom... Talán egy hódolót.

– Kire gondolsz?

– Jaj, ne csináld már! Tudom, hogy tudod! – Nevet rám, mire szeme is mosolyra húzódik.

– Miért akarod a nyakamba varrni? – Kérdezem.

– Szóval, beismered, hogy gondolsz rá! – Böki meg ujjával mellkasomat.

– Én? Dehogy! Nem tudom, miről beszélsz!

– Oh, dehogyisnem! Te zavarba jöttél!

– Hagyjál már, inkább menjünk dolgozni! Nem érünk rá a felesleges fecsegésre.

– Igenis, értettem! – Vigyorog rám.

Miért szívja folyamatosan a véremet? Elhesegetem zavaró gondolataimat, és elindulok a bár felé, hogy elfoglaljam helyemet. Yoo szótlanul követ, szerencsére a munkáját komolyan veszi, nem az a lébecolós fajta. Szombat lévén, ma nagy nyüzsgésre számítunk, ezért mindent, amit lehet, előkészítünk. Felszeleteljük a citromot, lime-ot, narancsot. Még ananászt is darabolunk fel. A jég bekészítve a fagyasztóba, az utánpótlásról pedig a főnök gondoskodott.

Szállingózni kezdenek az emberek, jól öltözött fiatal férfiak, és csinosabbnál csinosabb nők. Mivel még nincsenek olyan sokan, belehallgatok pár beszélgetésbe, amik megmosolyogtatnak. Általában felszínes csevegésekről van szó, vagy éppen melyik embert szúrták ki maguknak a ma estére. Azt is tudom, hogy engem hányan szúrnak ki maguknak, így nekem is könnyebb választanom. Ma pedig erre van szükségem, egy kellemes éjszakai zárásra.

– Még nincs itt! – Búgja fülembe Yoo.

Már megint ezt csinálja. Észrevétlenül mellém oson, és csak a pusmogására figyelek fel. Az én adottságaimmal, hihetetlen hogy nem veszem észre őt. Talán valami baj van velem?

– Tudom. – Válaszolom.

– Szóval tudod. – Támaszkodik a pultra és engem kezd el figyelni. – Ez érdekes.

– Mégis micsoda?

– Te várod azt az idegent! – Jelenti ki. – Most már biztos.

– Verd már ki a fejedből.

Kuncogva magamra hagy, de érzem, ahogy figyel engem. Törődne inkább a saját dolgával, ne pedig az enyémmel.

Egyre beljebb haladunk az éjszakában, a vendégek teljesen felpörögtek, folyamatosan rendelik az italokat, a dübörgő zenére ütemese táncolnak, flörtölnek egymással, és néhányan ennél tovább is mennek.

Nem is figyelem, hogy kit szolgálok ki, csak automatikusan töltöm ki a megrendelt italokat, hogy haladjunk. Arra leszek figyelmes, hogy valaki közvetlenül előttem kopogni kezd a pulton, mire mérgesen felkapom a vizet. Igyekszem mindenkit kiszolgálni, amilyen gyorsan csak tudok, nem kell engem figyelmeztetni, hogy vár rám valaki. Magamtól is tudom.

Felemelem fejemet, és hirtelen bent ragad a levegő, elfelejtek még lélegezni is. Közvetlen közelről látni azt a férfit, aki a gondolataimat uralja, leírhatatlan érzés. A szeme mintha örvénylene, ahogy szemeimbe néz, fekete haja kékesen csillog a rávetülő fényben. Ajka felett egy apró pötty formájú anyajegy van, ami még érzékibbé varázsolja megjelenését.

– Mit adhatok? – Kérdezem tőle.

– Meghallgatom az ajánlatodat! – Villantja rám ellenállhatatlan mosolyát.

– Hmm én Mai Tai koktélt javasolnék. – Ajánlom. – Van benne fehér rum, barna rum, triple sec, mandula szirup, és egy adag limelé.

– Jól hangzik! – Feleli. – Akkor olyat kérek.

Kicsit kényelmetlenül érzem magam a jelenlétében, de azért elkezdem keverni az italát. A hozzávalókat beleöntöm a sékerbe, összekeverem, majd előveszek egy long drinkes poharat, amit megtöltök jéggel. Végül a mixet ráöntöm, és ananászdarabbal díszítem. Úgy döntök, hogy rakok még bele egy mentaágat és az elkészült italt vendégem elé tolom. Mielőtt sikerült volna elhúznom kezemet, ujjai rásimultak az enyémekre. Az érintésétől mintha áramütés ért volna, amely végigcikázott testemen. Döbbenten pillantok rá, és úgy látom, hogy ő is meglepődött ezen.

Ki lehet ez az ismeretlen?

Nem foglalkozom vele tovább, folytatom a munkámat. Tovább szolgálom ki vendégeinket, türelmesen várom, hogy mit is választanak. Néha Yootól kapok egy mindentudó pillantást, amit lerázok magamról.

– Kérhetek még egy italt? – Hallom meg igézően bársonyos hangját.

Elveszem a poharát, majd előveszek egy újat és elkészítem az italt. Újra elé tolom, de most vigyázok, nehogy összeérjenek ujjaink.

Mosolyog rám és elveszi a poharát, majd aprókat kortyol belőle.

– Tökéletesen eltaláltad, hogy mire is van szükségem. – Mondja, majd folytatja. – Vajon mit tudhatsz még?

– Többet, mint amit el tudsz képzelni. – Válaszolom, és még csak zavarba se jövök kijelentésemtől.

– Valóban? Úgy lenne? – Húzza fel kérdőn szemöldökét.

– Biztosra veheted. – Válaszolom, és kacsintok egyet.

Most komolyan flörtölök vele? Magam sem értem, honnan vettem a bátorságot, de ha már elkezdtem folytatnom kell. Persze, ha ad rá okot.

– Nagyon magabiztos vagy, ennyire bízol magadban?

– Eddig még nem volt rám panasz. – Fogok egy törlőkendőt és csillogóra törlök egy vizes poharat.

– Hmm... Izgalmasan hangzik. ­– Feleli, majd játszadozni kezd félig üres poharával.

Nem mondok semmit, csinálom a dolgomat, de néha rápillantok. Jól áll neki ez a fekete ing, bár jobban is összegombolhatta volna, így kilátszik világos mellkasa.

– Tetszik, amit látsz? – Kérdezi.

– Talán kellene?

– Nem tudom, döntsd el te.

– Még átgondolom. – Válaszolom, majd magára hagyom.

Nem bírok a közelében lenni, mert akkor olyan érzésem van, hogy még többet akarok vele beszélni. Megismerni, felfedezni. Ami rám egyáltalán nem jellemző.

Az éjszaka további részében is ott ült a pult végében, nem mozdult. Néha kért egy italt, de többet nem beszélgettünk egymással. Azt viszont tudtam, vagyis éreztem, hogy követi minden mozdulatomat, ami jól esett.

– Úgy látszik, téged akar hazavinni ma éjszaka. – Jelenti ki Yoo.

– Nevetséges. Miért akarna? – Kérdezem tőle.

– Talán izgatja az a formás kis feneked!

– Az lehetetlen, nézz rá! – Mindketten felé pillantunk, és azt látjuk, hogy nyüzsögnek a körülötte az ismerkedni vágyok. – Miért akarna pont engem?

– Neked kellene tudnod, te flörtöltél vele!

– Nem is...

Nem engedi befejezni a mondatomat, feltartja az ujját figyelmeztetően, majd megszólal.

– Ne akarj becsapni, láttam, amit láttam.

– Mégis mit?

– Ahogy egymásra néztetek... Élve felfaltátok egymást.

– Kitaláció!

– Csak szeretnéd! Ez barátom – teszi kezét vállamra – tény.

A hátralévő időben kerültem őt, mert teljesen elbizonytalanított. Közben egy bájos lány rám akaszkodott, mivel pont az esetem, így lebeszéltem vele, hogy munka után hazakisérem. A tudat, hogy nem egyedül távozom, mégse villanyozott fel úgy, mint eddig. Inkább egy kötelező menetnek éreztem, semmi egyébnek. Valami változik bennem, és félek ettől.

– Lelépett a pasid! – Közli velem Yoo.

– Milyen pasim? Nekem nincs olyanom.

– Már megint kezded. Teljesen hülyének nézel?

– Eszem ágában sincs. – Felelem. – Találkozom lesz valakivel a meló után.

– Azzal az ártatlannak tűnő lánnyal? – Csóválja meg fejét. – Csak vigyázz, nehogy elkapj valami betegséget.

– Nem áll szándékomban.

– Nagy megkönnyebbülés. – Sóhajtja.

– Egyébként hova lett a fickó?

– Kicsoda? – Értetlenkedik, pedig pontosan tudja, hogy kiről beszélek.

– Senkiről.

– Vagy úgy. – Arcának apró rándulásából tudom, hogy elfojtja mosolyát. – Lelépett, mikor a lánnyal egyeztettél. Szerintem zokon vette.

– Lehetetlen.

– De mégis ez van. Na, menj, ma este én zárok.

– Miért vagy velem ilyen kedves?

– Neked is kijár egy jó... éjszaka. – Kacsint, majd vállára dobja törlőkendőjét és takarítani kezd.

Hálás vagyok, amiért magára vállalta a zárást, ezért emlékezetembe vésem, hogy ne feljtsem el meghálálni neki.

Átöltözve, felfrissülve közelítem meg a mai partneremet. Mikor meglátott elköszönt barátaitól, majd belém karolva elhagytuk az épületet.

Egy sötét sikátoron vezet át utunk, ő még szorosabban öleli át karomat, és folyamatosan csicsereg, ami már kezd az agyamra menni. Nem szeretem az ilyet, de elkerülhetetlen, ha be akarok jutni a bugyijába.

Mikor félúton jártunk a sikátor falának lök és éhesen tapad ajkaimra. Kelletlenül viszonzom a csókot, valamiért nem esik jól, de nem tudom miért. Valaki mással sokkal jobban esne, tudatosul bennem. Ahogy ezt kigondoltam, abban a pillanatban elrántják a lányt, majd messzire taszítják.

– Húzz haza. Ő az enyém. – Köpi a szavakat az a személy, aki mióta megjelent, folyton jelen van gondolataimban.

Mivel nem tudok szóhoz jutni, a lány csalódottan rám néz, megigazítja ruháját, majd sértődötten távozik. Az idegen közelebb jön, karjával továbbra is a falnak nyom, majd szemeimbe néz. A szeme, az valami csodálatos. Még ilyet nem láttam. Vörösen izzik, ahogy az enyémbe fúrja tekintetét. Teljesen magával ragad, és eszembe se jut ellökni magamtól.

Pár pillanatig így maradunk, majd úgy dönt, hogy hozzám simul. A pulzusom az egekben, ahogy érzem testét enyémnek feszülni. Kicsit alacsonyabb, mint én, nem erre számítottam. Ekkor megérzem illatát, lassan felkúszik az orromban és elvesztem a maradék józan eszem.

Az orrát végighúzza nyaki ütőeremen, majd halkan megszólal.

– Az illatod még finomabb, ilyen közelről! – Suttogja, majd nyelvével Végigsimít érzékeny nyakamon. – Most pedig, – egy tűhegyes valamit érzek meg hasfalamnak nyomódni – itt az ideje, hogy meghalj.