Mark

Sikeresen a nyomára bukkantam. Nem is volt olyan nehéz. Az elején sokkal nehezebb feladatnak gondoltam, de meglepetésemre sokkal könnyebbnek bizonyult. Nyomot nyomok követtek, valamiért felhagyott az óvatoskodással. Egy ócska lebujban dolgozott éjszakánként, nappal viszont egy elég puccos helyen tengette nyomorúságos életét. Utánanéztem a tulajdonosnak, eléggé kétes erkölcsű piti kis bűnöző, aki pénzmosásra használja a helyet.

Ráadásul lányok és fiúk futtatásával is foglalkozik. Meglepődtem, hogy ezt csak a dolgozói beleegyezésével teszi. Létezik még olyan, hogy becsületes bűnöző?

Nyomozásom során kiderült, hogy Vee és a másik pultos szigorúan csak a pult mögött dolgoznak, extrát nem vállalnak. Pedig ilyen pofival és testtel, igencsak szép pénzt tudnának összeszedegetni. Főleg, ha tényleg olyan jó a teljesítménye, mint az a lány mondta. Na, persze! Gondolom gúnyosan, mitől lenne olyan jó?

Először csak megfigyeltem a napi rutinját, mindenhová követtem, de nem szúrt ki. Később megvártam, míg munkába megy, és belopództam hozzá. Szereztem egy tolvajkulcsot, amivel könnyedén ment a bejutás. Lábujjhegyen merészkedtem be, hogy még véletlenül se hagyjak magam után nyomokat. Szétnéztem, de nem találtam semmi furcsát.

Enyhén lehetett érezni finom illatát, de a macskaszag lényegében elnyomta. Oh, igen. Macskája van! Egy ilyen szerzetnek, mint ő, hogy lehet macskája? Köztudott, hogy az embereken kívül semmilyen más fajt nem fogadnak el. Azt nem tudom, milyen fajtába tartozik, de az biztos, hogy nem ember. Számomra érthetetlen. Mindenhol macskaszőr van elhullajtva, és olyan intenzív illat árad, hogy mindent elnyom a lakásban.

Benézek a fürdőszobába és patyolat tisztaság uralkodik. A hálóban tökéletesen bevetett ágy fogad, ami hívogat, nem tudom miért. Közelebb megyek és ujjaimat végighúzom a selymes anyagon. Felveszem a kispárnáját és beleszagolok. Hmm... Mitől ilyen ismerős? Még egyszer megszimatolom. Ez bizony, a tiszta és összetéveszthetetlen szantálfa. Az orrnak kellemes, az érzékeknek... Azt tudni kell erről az illatról, hogy erősen stresszoldó, de ami a legjobb, hogy erős vágyfokozó hatással bír. Most már kezdem érteni, miért is vannak oda érte ennyire.

Besétálok a konyhába, itt is ugyanaz a rend fogad, mint mindenhol máshol. Mi ő? Rendmániás?

Kinyitom a hűtőt és mit találok? Pár tasak vért. Mi a szösz? Fogom meg az egyik tasakot, és magamhoz veszem. Közben visszamegyek a nappalijába, és lehuppanok a kanapéjára. Feltépem a tasakot és szívogatni kezdem. Ez finom! Jó ízlése van. Megfordítom, és megnézem, mi van ráírva a papírjára. Nullás. Szóval édesszájú, ezt jó tudni. De miért is? Megölni készülök, nem elvenni!

Csörög a telefonom és rápillantok. Ha apám az vagy a csatlósai, akkor inkább figyelmen kívül hagyom, de nem ők azok, így felveszem és kihangosítom.

– Mondjad Kamphan, mit szeretnél?

– Oh, talán nem hívhatom fel a legjobb barátomat? – Kuncogja el magát.

– Csak úgy nem szoktál hívni. Inkább mondd azt, hogy kíváncsi vagy!

– Oké, lebuktam! Na mesélj, hogy állsz?

– Itt ülök a lakásán. – Felelem unottan.

– Mit keresel ott?

– Csak szétnéztem.

– Hé! Megölnöd kell, nem megfigyelni.

– Érdekel, hogy apám miért akarja a halálát. – Piszkálni kezdem körmömet.

– Jobb lenne, ha inkább gyorsan végeznél, és visszajönnél.

– Talán aggódsz értem?

– Nem kellene?

– Szerinted? Tudod, hogy mindig gyors és tiszta munkát végzek.

– Hát épp ez az! Már húzod egy ideje!

– Nem is! – Mentegetőzöm.

– Dehogynem! Már rég kinyírhattad volna, de tétovázol!

– Kamphan, mennem kell, valamit hallottam. Később hívlak.

– Nehogy lerakd...

Ebben a pillanatban nyomom ki a telefonomat. Talán igaza van, tényleg csak az időt húzom. Nem tehetek róla, de érdekel a fickó. Az mondjuk igaz, hogy azt is tudni akarom, apám miért akarja eltetetni láb alól. Újból szívok a vérből, átöblítem vele szájüregemet, majd lenyelem.

Holnap este meglátogatom a munkahelyén, megfigyelem, és utána elteszem láb alól. Igen, így fogok tenni, döntöm el. Megiszom a maradék nedűt, kidobom a kukába, és ahogy jöttem, úgy távozom, szinte észrevétlenül.

Nem lett volna szabad odamennem. Nagyon nem! Igaza volt Kamphannak, gyorsan végeznem kellett volna vele, nem pedig... Mit is? Érdeklődni utána? Mi is erre a legjobb kifejezés?

Mikor besétáltam a bárba, már tömve volt vendégekkel. Odamentem a pulthoz, ahol a másik fickótól kértem egy italt, majd egy hátsó eldugott zugban helyet foglaltam, és csak figyeltem. Annak ellenére is, hogy ennyi ember tömörödött össze egy ilyen kis helyen, tisztán éreztem illatát, mely bódítóan hatott rám. Nem bírtam mást csinálni, csak órákon keresztül őt figyelni. Megjegyeztem minden mozdulatát, arcának rezdüléseit. Már azt is tudtam, hogy mikor fojtsa el mosolyát, vagy éppen rejti el dühét. Hogyan kerüli ki a nemkívánatos érintéseket, miként utasítsa óvatosan vissza a vendéget. Meg kell hagyni, nagyon ügyes volt.

Aztán egy cafka erősebben kezdett el nyomulni, amitől felforrt a vérem. Dühömben közelebb merészkedtem, és egy oszlopnak támaszkodtam. Figyeltem, ahogy megszabadul tőle, valami ócska kifogással és átpasszolta munkatársának. Ügyes fiú! Mosolyodom el. Továbbra is az oszlopnak dőlve figyelem, kezemben italommal, mire úgy dönt, hogy felpillant munkájából. Azt hiszem ekkor történt. Tekintetünk összeakadt, és én elvesztem benne. Szívem kihagyott egy ütemet, testem ledermedt, és én csak arra voltam képes, hogy mereven bámuljam. Ekkor odamegy a kollégája, és rólam kezdenek el beszélgetni. – Nevetséges! – Nem vagyok a hódolója, mit képzelnek ezek? Én se szeretem a férfiakat!

Tovább hallgatom csacsogásukat, mitől csak feszültebb leszek. Végül abbamarad a beszélgetés, és újra felém pillant. Kínomban ráemelem poharamat és elmosolyodok. Értetlenül néz rám, és már alig várom, hogy levegye rólam tekintetét. Mikor ez megtörtént, gyorsan eliszkoltam a helyszínről, nem maradhattam tovább egy percig sem.

Kiérve mély levegőt veszek, hogy kitisztuljon orrom, és ne érezzem illatát. Mi a fene volt ez?

Ha az, amire gondolok, akkor nagy szarban vagyok!

Gyorsan kereket oldok, olyan messzire akarok kerülni tőle, amennyire ez csak lehetséges. Remegve ülök be a kocsimba, és a gázra taposok. A gumikerekek csak úgy csikorognak az aszfalton, és már ott sem vagyok.

Szállásomra érve lehuppanok az ágy szélére, és fejemet kezembe temetem. Nem, nem és nem. Megfogom a telefont és felhívom az egyetlen személyt, aki tanáccsal tud ellátni. Kicsörög... Türelmetlenül dobolok ujjaimmal a lábamon. Nem veszi fel. Az ágyra dobom a készüléket, és elkezdek fel-alá járkálni. Kis idő múlva megszólal a telefonom, és már ugrok is érte.

Ahogy felveszem, már automatikusan nyomom a kihangosító gombot is.

– Miért hívtál hercegem? – Kérdezi öreg barátom.

– Most segíts! – Mondom neki, szinte őrjöngve.

– Miben lehetek a szolgálatodra?

– Mit tudsz mondani nekem a bevésődésről?

– Hát elkezdődött. – Jelenti ki.

– Kérlek, most ne beszélj rébuszokban! – Könyörgöm neki.

– Megmondtam, hogy eljött a te időd. Végre találkoztál a végzeteddel.

– Ezzel most nem lettem közelebb a megoldáshoz.

– Sajnálom, többet nem mondhatok.

– Ne már, szükségem van rád!

– Tudod, nem kell mindig apád parancsát követni, csak ennyit mondhatok.

– És a bevésődés?

– Elküldöm e-mailben. Most le kell tennem. A király hívat.

– Köszönöm előre is!

Bontotta a vonalat, ilyen egyszerűen. Most ki tudja, meddig várhatok, míg megkapom kérdésemre a választ. Hanyatt dőlök az ágyon, és számolni kezdem a perceket.

Több óra is eltelt, mire megkaptam a várva várt üzenetet. Hasra fordulok az ágyon, és izgatottan olvasni kezdem.

Kedves Hercegem!

Elnézést a késedelemért, de fontos ügyben királyunk elé kellett járulnom. Ezzel kapcsolatban csak annyit mondhatok, kérlek légy óvatos.

Továbbá küldöm a kért információt:

A vámpírokra, vagy olyan lényekre jellemző a bevésődés, akiknek vámpírvér csörgedezik az ereikben.

Ha ez a jelenség megtörténik, akkor elválaszthatatlan kötelék jön létre. Kezdetben csak a vonzalom alakul ki, majd minél szorosabb lesz, úgy törnek elő az érzelmek. Ez elkerülhetetlen és visszavonhatatlan. Színpadiasan úgy mondanám, hogy ez amolyan ég rendelte frigy. Pontosan miért is jön létre, azt eddig nem tudtuk kideríteni.

Tünetei: Úgy érzed magad, mintha megbabonáztak volna. A szíved hol kihagy egy ütemet, hol hevesebben dobog. Folyamatosan ott motoszkál a fejedben és nem tudod kiverni belőle. Minden gondolatodat ő tölti ki. Ellenálhatatlan vonzódás. Heves érzelmi kirohanások, felfokozott szexuális étvágy. Mindig a közelében akarsz lenni. Képes leszel egyszerre gyűlölni és szeretni őt. A halálát kívánod, de mégis minden lélegzetvételeddel életben akarod tartani.

Egy dologra viszont oda kell figyelni, ha megtörténik a bevésődés, az végleges. Nem lehet visszacsinálni, megakadályozni. Nem szakíthatod meg. Ha mégis el akarod törölni, az az életedbe is kerülhet. A természettel nem dacolhatsz. A bevésődéssel mindent megad neked, amire szükséged van, de ha megtagadod, mindent elvesz tőled. Szép lassan sorvasztja el az illetőt, először az elmét bontja meg, majd szép lassan a testet is. Ez is végleges. Nem szabad játszani vele.

Remélem sikerült jól összefoglalnom, ha valamit kihagytam, elnézésedet kérem.

A te időd most jött el.

Várom a fejleményeket.

Üdvözöl: Öreg barátod.

Értem, akkor ezek szerint, velem nem ez történt. Micsoda megkönnyebbülés! Akkor csak egyszerű kíváncsiság hajt felé, semmi egyéb. Határozottan megnyugodtam. Holnap lesz a napja, hogy végzek vele. Eldöntöttem, nincs több megfigyelés, elodázás, ennyi volt, vége, lezárom.

De azok a szemek... Folyamatosan látom magam előtt, ahogy végigmér átható tekintetével. A fenébe is! Nehezebb lesz, mint gondoltam.

Felkelek, és az órámra pillantok. Nemsokára pirkad, így nincs időm kimenni, és találni egy könnyű nőcskét. Behúzom a függönyöket, és veszek egy forró fürdőt. Ennyi csak, amit most megtehetek magamért.

Róla álmodtam. Nem, nem a kisbabáról. A célszemélyemről. Hasra fordulok, és a párnába ordítok kínomban. Még alvás közben se hagy nyugodni. Ezért kimászok az ágyból, és meglátogatom a hűtőt. Kiveszek egy tasak vért, de meggondolom magam, és inkább a mangós rizspudingot választom, amit nemrég vásároltam.

Nagy tévedés, hogy nem eszünk szilárd „emberi" ételt. Mert igenis, meg tudjuk enni, csak túl sok értelme nincs. Nem ad energiát, nem táplál, csak megeszed és távozik. Viszont az ízek miatt nem vagyok hajlandó lemondani róluk. A vérnek lehet sós, édeskés, savanykás íze. Meg lehet különböztetni már az illatáról is, hogy emberi vér-e vagy esetleg állati eredetű.

A mai világban nem fogyasztunk közvetlenül a hordozóból, a hozzánk hasonlók erre specializálódott vérbankokból szerzik be a szükséges készleteiket, amiket persze vámpírok irányítanak. Sokkal egyszerűbb és tisztább. Nem kell aggódni, ha esetleg túl sok vért szívnál ki, hová tűntesd a hullát. Manapság ki etetné meg áldozatát valami nagyvaddal?

Az már egy letűnt korszak, az évekkel mi is változtunk, fejlődtünk. Így sokkal kisebb az esélye annak, hogy felfedeznek minket. Szeretnénk ismeretlenek maradni az emberek számára.

Visszatérve az emberi ételekhez. Ha lehet azt mondani, ezek a legjobb dolgok a világon. Mekkora veszteség lenne számunkra, ha tényleg úgy lenne, mint a filmekben. Még belegondolni is rossz.

Lassan eszem pudingomat, minden egyes falatot kiélvezek. Ha Kamphan látna, jól kinevetve. Ő nem érti meg az ételek utáni nagy rajongásomat. Most, hogy eszembe jutott barátom, érzem hiányát. Mióta eszemet tudom, együtt vagyunk jóban, rosszban. Ha elhagyom, vagyis amikor elhagyom apám udvarát, remélem velem tart. Amúgy is, mi köti oda?

Rokonai elköltöztek a világ másik felére, őt pedig itt hagyták. Úgy gondolták, jobb lesz ez így neki, fedezze fel önmagát, hozzon önálló döntéseket, és boldoguljon, ahogy tud. Részben megértem őket. Kamphan nagyon kedves, aranyos vámpír, de amíg a rokonai itt voltak, önállóan nem csinált semmit. Azóta rengeteget fejlődött. Annyit tudok, hogy szeretne letelepedni valakivel, folyton azt hajtogatja, hogy már benne van a korban. Én pedig csak nevetni tudok rajta.

Ugyanis, mi vámpírok, és más különböző lények, ha betöltjük a huszonötödik életévünket, onnantól fogva nem öregszünk. Az akkori állapotunk kísér végig útunkon. Ilyen szempontból hálás vagyok a természetnek. Közel ötszáz éves vagyok, hogy néznék ki ráncosan, görnyedt háttal? Még a gondolatára is elmosolyodok.

Mivel kiment az összes álom a szememből, ezért leülök a tévé elé, és megkeresem a kedvenc filmemet, amit már annyiszor láttam, de soha nem fogom megunni. Kényelmesen elhelyezkedek, kizárok mindent elmémből és csak a filmre koncentrálok.