Yoo

Billegő farokkal sétálok vissza a bunkerbe. Vee és az az undok vámpír már visszavonultak a hálószobájukba. Igaz, kicsit megsajnáltam őt, mikor kiöntötte a szívét, de attól még puszipajtások nem leszünk.

Kamphan a hűtőben kotorászik, biztos a megmaradt édességre fáj a foga, ahogy nekem is. Csak a formás feneke látszik ki a hűtóajtó mögül, amit szívesen nézegetek. Földhöz vágom párnás hátsómat, és meredten figyelem ringó popsiját.

Ha tudná, hogy mennyire vágyom rá, biztosan nem tenné. Megnyalom számat, és már lelki szemeim előtt látom, ahogy hason fekszik, gömbölyű hátsója az égnek mered, én pedig kényemre-kedvemre becézgetem. Milyen szép kis fantázia, nyalom meg számat, mire halk nyivákolás hagyja el számat.

– Oh, hát itt vagy? – Egyenesedik fel mosolyogva, kezében az oly féltett finomsággal.

– Miaú... – Lábammal kalimpálni kezdek, hogy bizony én is kérek.

– Gyere, adok egy falatot! – Mosolyodik el, mire odakocogok.

Ujja hegyét belenyomja a pudingba, majd leguggol és odanyújtja nekem. Sóhajtok egyet, és elkezdem nyalni, de folyamatosan azon kattog az agyam, hogy én bizony, más testrészét szívesebben nyalogatnám. És most nem a fenekére gondolok. Mennyire lehetek kiéhezve, ha folyamatosan ilyen gondolataim vannak?

Befejeztük a nassolást, ő elpakolt, majd a fürdőszoba felé veszi az irányt. Ohó, ezt biztosan nem fogom kihagyni, kuncogok magamban.

Utána iramodok, és már azt kell látnom, hogy a zuhanyzó alatt áll, és folyatja magára a vizet. Hmm... Kényelmesen elvetem magam a szőnyegen, és nézni kezdem, mintha egy jó kis mozifilmre ülnék be.

Keskeny csípőjén nincs felesleges zsírpárna, bár ha lenne, kimondottan élvezném. Olyan jó, mikor beletud kapaszkodni az ember, miközben... Khmm... Na, szóval, igen. Hosszú combja, se nem vékony, se nem vastag, éppen nekem való. Tökéletesen körém tudná fonni... Hibátlan bőrén lecsordogálnak a vízcseppekből összegyűlő vízfolyam, és én megdelejezve figyelem. – Fordulj meg, fordulj meg! – Fohászkodom magamban, de meghallgatásra kérésem nem talál, legnagyobb sajnálatomra.

Haját is bevizezi, majd megmossa és leöblíti. Minden egyes mozdulata hatással van rám, és ezt még nem is tudja. De elfog jönni az ideje, és akkor nem menekülhet.

Úgy látom végzett, maga köré csavarja a törölközőt és megfordul.

– Te kis kukkoló! – Vigyorodik el. – Mióta vagy itt?

– Miaú...

– Jól van, mindjárt megyünk aludni!

Gyorsan fogat mos, majd ledobja a törölközőt, és a szavam is eláll. Határozottan tetszik, amit látok. Nyelek egyet, majd még párat. Mellizma nem túl kidolgozott, de szépen kiemelkedik, pont annyira, amennyire kell. Hasfala nem kockás, ellenben feszes. Köldöke pedig csábítósan hívogat. És az onnan lefelé induló vékony szőrcsík egyre lejjebb vonul, amit tekintetemmel követek, és kiszárad a szám. Nem túl méretes, de ellensúlyozza rózsás színe. Az, hogy merev állapotban mennyire lehet kívánatos, no hát, még nem tudom. Magára kap egy rövidnadrágnak beillő boxeralsót, ami igazán élményromboló, ugyanis határozottan ki nem álhatom ezeket a lenge darabokat. Felsőnek pedig egy trikót választ, amivel semmi bajom.

Mikor mindennel végzett, lehajolt hozzám, és kezébe vett. Kicsit talán túl szorosan is, alig kapok levegőt. Gyengédnek egyáltalán nem nevezhető mozdulattal megráz, mitől megszédülök. Majd magához szorít, és még a belemet is kinyomja. Legalábbis a nyelvem kiszabadul számból, szerintem még a szemeim is kidüllednek.

– Kicsi gombócom! – Puszilja meg fejemet. – Menjünk aludni.

Azzal el nem engedve bevonul velem a szobánkba, és szorosan átölelve nyugovóra tér.

Alig vártam, hogy elaludjon, és kiosonhassak mellőle. Elhagyva az ágyat átváltozom emberi alakomba, és kimegyek a konyhába. Kicsit hallgatózok, de Kamphan egyenletes szuszogásán és Vee-ék hancúrozásán kívül mást nem hallok.

– Végre egymásra találtak! – Suttogom. – Ideje volt már.

Kipakolok a hűtőből mindenféle finomságot, és egy igencsak méretes és gusztusos szendvicset rittyentek össze magamnak. Jóízűen kezdem el falatozni, mikor különös zajok ütik meg fülemet.

– Már egy jóízűt se ehet az ember? – Morogva harapok egy újabb falatot. – Úgy bagzanak, mint a macskák párzás idején.

Csak az az egy szerencse, hogy nem olyan hangosak. Még az hiányozna! Éppen elég, amit így is hallok. De várjunk csak, fülelek tovább... Oh, ez kemény lehetett. És ez is, meg ez is. Hát Vee egyáltalán nem kiméli macájának popsiját. Kuncogok magamban. – Vajon holnap képes lesz lábra állni? – Nem hiszem, csóválom meg fejemet.

Amint elhalnak a zajok, pár perc után kezdődik minden elölről. Most esz meg a sárga irigység!

– Én is akarok! – Nyafogom. – Nem fogadtam én cölibátust!

Mindig is aktív szexuális életet éltem, de most koplalnom kell, amit nem tartok igazságosnak. Duzzogva elpakolok, és igencsak kanosan visszamegyek, és befekszem Kamphan mellé az ágyba. Olyan mélyen tud aludni, hogy ha mellette bomba robbanna fel, még arra se ébredne fel.

– Hmm... Talán egy kis játék belefér. – Suttogom, és kezemnek már nem tudok parancsolni.

Felkönyökölök, és figyelni kezdem minden rezdülését. Egyik ujjamat végighúzom nyakán, majd a trikója kivágásán.

Semmi reakció nem érkezik, így hát felbátorodva folytatom. Trikón keresztül érintem meg egyik bimbóját, majd másikat. Lassan körkörösen masszírozni kezdem, mitől megkeményedik, és majdnem átszúrja a felsőjét. Éhesen falom, minden apró rezdülését. Érinteni akarom, de nem csak most. Amikor fent van, hogy megtudja, milyen is egy isteni szeretővel ágyba bújni. Ennyi babusgatás után ez a minimum, ami jár neki.

Kezemet lejjebb vezetem és becsúsztatom trikója alá, majd gyengéden simogatni kezdem bársonyhoz hasonló puha bőrét. Kicsit nyöszörög, de nem ébred fel.

Ha lúd, legyen kövér. Halkan dorombolni kezdek, ez jótékony hatással van a lényekre, ugyanis annyira megnyugtató, hogy nem ébred fel tőle az illető, bármi is zajlik körülötte. Persze, bizonyos határig.

– Hát jó, lássunk neki. – Gondolom magamban.

Araszolva becsúsztatom alsójába kezemet. Közben rápillantok, hogy dorombolásom biztosan hatással van-e rá. Jobb félni, mint megijedni. Azon kívül, hogy ajkával kissé csücsörít, semmi egyéb reakciót nem látok, így hát folytatom.

Mélyebbre nyúlok, és megmarkolom hosszát. Erre már nyöszörög egy kicsit, mire elmosolyodok. Kezemet elkezdem le és fel mozgatni, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Kezd megdagadni markomban, így fel tudom mérni pontos méretét. Tényleg nem túl nagy, ellenben pont a tenyerembe való. Elmosolyodok. Lassan pumpálni kezdem, és már virgoncan is mered az ég felé.

– Ügyes fiú! – Suttogom a fülébe, majd meg is nyalom. – Hmm és még az illatod is jó!

Hüvelykujjammal masszírozni kezdem makkját, mi selymes és sikamlós a bőséges előváladéktól. Vajon milyen lehet az íze? Biztosan olyan finom, akár csak ő. Pillantásommal felfalom egész testét, de hogy ténylegesen meg is tegyem, hát arra még várnom kell.

Sóhajtozására leszek figyelmes, szóval élvezi. Vigyorodok el, és miközben kezemmel folyamatosan dolgozok rajta, füléhez hajolok és cimpáját kezdem el szopogatni.

Annyira belefeledkezek tevékenységembe, hogy elfelejtettem folyamatosan dorombolni. Mikor elhúzódok tőle, álmos tekintetével találom szembe magam, mitől lemerevedek.

Álomittas szemekkel néz rám, majd elmosolyodik.

– Biztos csak álmodom – suttogja. – Köszönöm.

Hát ez eléggé furcsa, de az istenért se akarom, hogy feleszméljen. Ekkor legnagyobb meglepetésemre megragadja tarkómat és megcsókol. Olyan éhes a csókja, amit már régen tapasztaltam. Hagytam, hogy kedvére ízlelgesse, kóstolgassa, harapdálja, szívja. De mikor a számba tolja aprócska nyelvét csillagokat látok. Nem tudom megállni, mohón viszonzom csókját, de közben nem felejtem el farkát sem. Folyamatosan verem, csókunk ütemére, hol lassabban, hol gyorsabban. De legnagyobb sajnálatomra meg kell szakítanom, és visszaaltatnom. Így bánatos tekintettel nézek rá, és dorombolni kezdek. Pillája elnehezül, de nem akarja feladni a harcot, erőlködik, hogy ne csukódjon le. Ezért rászorítok farka tövére, és már érzem is a feltörni készülő áradatot. Háta meghajlik, egyik kezével vállamba kapaszkodik, és mikor kitör, mint a vulkán, hirtelen belém harap. Mi a fene? Döbbenek meg. Velem ne! Nem akarom, de már késő. Testemet átjárja jelölőanyaga, minden zsigeremben érzem, zsibbadok, szédülök, izzadok. Végül elenged, visszahanyatlik a párnára, és mint egy jóllakott macska, durmolni kezd.

Kezemet beterítette forró nedve, amit kihúzok alsójából, és lenyalogatom. Tényleg isteni íze van! Arcára pillantok, és látom rajta a kielégülés jeleit. Én viszont nyakamhoz kapok, és újra tudatosul bennem, hogy mi történt, és mit is tettem.

Nem akartam ezt! Elég nekem egy gazda, nincs szükségem még egyre. Utána kell kérdeznem, hogy az én esetemben is állandó ez, vagy esetleg elmúlik?

– Kérlek, múljon el. Én csak játszottam, nem akartam semmi rosszat. – Suttogom könyörgésem a sötétben.

– Te kis vakarcs! – Mondom neki, miközben megsimogatom békés arcát. – Hát mit tettél velem?

Még az éjszaka folyamán visszaváltoztam állati alakomba, és Kamphan hátához bújva elszenderültem.

Mocorgásra ébredtem. Kamphan az ágy szélén gubbaszt, nem mozdul, és nem is beszél. Furcsa. Nem szokott ilyen lenni.

– Jaj nekem! – Kiálltja szégyenlősen. – Már nem vagyok gyerek!

– Na, ennek meg mi baja van? – Gondolom magamban.

– Már olyan régóta nem volt magömlésem – panaszkodik. – És tessék! Egy erotikusabb álom, és már meg is van a baj!

Most már értem. – Szóval ez a baja! – Kuncogok magamban. – Milyen gyerekes! – Fetrengek az ágyon.

Mérgesen rám villantja tekintetét, majd mérgesen rám mordul.

– És még te is kinevetsz! – Áll fel sértődötten. – Most nagyon utállak!

Csörtetve kirohan a szobából, én pedig értetlenül nézek utána. Azt hiszem, rosszul viseli, hogy nem tudja pontosan, mi is történt vele.

Erőt veszek magamon, kinyújtóztatom mancsaimat, ásítok egy nagyot, felborzolom szőrömet, és komótosan kiballagok a konyhába.

Vee és Mark ott vannak, és úgy turbékolnak, mint a szerelmesek. De mit vagyok ezen meglepődve? Már az első pillanattól tudtam, ahogy ez a vámpírfajzat szemet vetett rá, illetve amikor Vee is meglátta. Nekem aztán ellenkezhetett, átláttam én rajta!

– Mi lett Kamphannal? – Kérdezi Mark Veetől, mire ő rám pillant.

– Kérdezd a macskát, ő volt vele! – Feleli.

– Én biztos nem! Ráadásul egy szörnyeteg!

Na, már megint itt tartunk! Vágom fenekemet a földhöz. A mi kapcsolatunk már sose lesz jobb? Fejemet oldalra billentem és nyávogni kezdek.

– Ne! Nem foglak megkedvelni! – Mutogat felém ujjával.

Kinyújtom nyelvemet, mire elakad folytonos hablatyolása. – Bezzeg akkor jó voltam, mikor egy vállra volt szükséged! – Morgom magamban.

Ekkor jelenik meg Kamphan, és látom, hogy megfürdött és fel is öltözött.

– Mi történt veled? – Mitől lettél zaklatott? – Kérdezi tőle Mark.

– Semmi különös, csak túlreagáltam.

– Mégis micsodát? – Érdeklődik tovább ez a félbolond.

Szegény Kamphan! Lángba borul egész arca, és még a füle hegye is vörösben játszik.

– Csak egy álom volt! – Suttogja. – Csak egy álom, ami oly valóságos volt! – Sóhajtja.

Vee érdekes pillantást vet rá, majd rám is. Valamit kapizsgál, de a pontos válaszra, még sokáig várnia kell. Ugyanis nem vagyok hajlandó átváltozni, legalábbis még egy darabig.