Gyorsan eltelt a hétvége és újfent itt találtam magamat a lassan őszülő fák alatt, Hoseok mellett sétálva és hallgatva milyen volt a hétvégéje, engem viszont az foglalkoztatott, hogy ki volt az a fiú az álmomban és Jungkook miért volt benne.

Amint feltettem magamban ezt a kérdést, egy kezet éreztem meg a vállamon, mi magához húz. Hoseok a jobb oldalamon van, ez pedig balról jött, Tehát nem Hoseok vonszolja a testemet. Összehúzott szemöldökkel néztem oldalra.

- Jungkook?- sikkantottam fel.

- Hagyd őt békén!- pattogott, Hoseok.

- Nyugi. Csak szeretnék neki mondani valamit.- állt meg, velünk egy huzamban.

Lassan a fülemhez hajolt, így illata megcsapta az orromat, mi egész finom volt. Karjai kissé megfeszültek, miközben hozzám hajolt, így kirajzolódtak rajta az izmok. Nagyot kellett, hogy nyeljek, nehogy valahogyan képes legyen elcsábítani.

- Ha végeztél az iskola előtt várlak. Megbeszéltem anyukáddal.- suttogta, szinte olyan halkan, hogy még én is alig hallottam.

Elhajolt tőlem, s mosolyogva nézett a szemembe. Szinte a vesémig látott a tekintetével. Miért vár meg? Mit akar tőlem?

- Ha hozzá érsz...- kezdett bele a barátom, de Jungkook nem hagyta, hogy befejezze.

- Akkor mi lesz? Erősebb vagyok, mint több ezer ember együtt ellenem. Nem tudsz bántani.- hajolt az arcába.

- Nem volt elég neked Jimin?!- kiabált, remegő hanggal, Hoseok.

- Elég legyen!- furakodtam közéjük.- Még meggondolom, hogy veled megyek-e oda ahova akarsz menni. Viszont ezt hagyjátok abba!

- Szerencse, hogy itt van Taehyung, nem?- sziszegte, Kook.

- Miért ha nem lenne? Akkor mit csinálnál velem?- ágaskodott tovább.

- Ha még egy szót mertek mondani a másiknak esküszöm, hogy veled nem megyek sehova!- mutattam rá, Jungkookra.- Veled meg nem állok szóba!- fordultam Hoseok-hoz.

Mind a kettő puffogott egyet, majd Jungkook volt az első aki elment, még mielőtt mi tettük volna. Távolodó alakjához idővel oldalról hozzá csapódott a kis csapatja. Még láttam ahogy Jimin megfogja a kezét, majd ad neki egy gyors puszit, mit Jungkook egy mosollyal díjazott, de utána már semmit.

- Miért mindig az én barátaim kellenek neki?- indult el a mellettem lévő.

Nem mondtam rá semmit, csak sétáltam mellette, mintha meg sem hallottam volna. 

Az órák viszonylag egész gyorsan elteltek. Persze unalmasan, de hamar elment hat óra. Hoseoknak még volt egy plusz órája, mivel ő tánc szakkörön volt. Én is mehettem volna, de engem inkább az éneklés érdekel. Viszont sajnos nincsen kórus, pedig a régi suliban volt. Már mentem volna a szokásos úton haza, mikor valaki elkapta a karomat, így megállítva engem.

- Hova mész?- fordított magával szembe, Jungkook.

- Haza?- válaszoltam flegmán.

- Kérlek gyere velem! Jó lesz!- állta el az utamat, könyörgő, boci szemekkel.

- Ha megmondod hova viszel...- haraptam be az alsó ajkanat, mire a tekintete szinte azonnal megváltozott.

Szemei vörösek lettek, ajkait pedig megnyalta. Azonban ez csak egy pár másodpercig tartott, mert újfent a szemeimbe nézett, immár kicsit sem vörös szemekkel.

- A házamba szeretnélek.- mondta komoly tekintettel.

- Nem.- vágtam rá, majd kikerülve őt, mentem hazafele.

- Kérlek!- tartott vissza azzal, hogy újra az utamba állt.

Elhúztam a számat, majd gondolkodni kezdtem. Ha elmegyek vele akkor lehet, hogy ki tudom deríteni, hogy mi történt régen anyukám és közte. Sóhajtottam egy nagyot, majd bólintottam. Azonnal széles mosollyal ajándékozott meg ami... Egész aranyos volt. Úgy festett mint egy édes nyuszi. Várjunk... nyuszi? Mint az a kisfiú...

- Nem fogod megbánni!- pörgött be teljesen, majd megfogta a kezemet, s magával húzott.

Így, kézen fogva sétáltunk el a sulitól egyre távolabb.

Gondolni se mertem volna, de Jungkook "háza" (ami egy kastély) csak tíz perc sétára volt tőlem. Nem is tudtam, hogy itt van kastély. Főleg nem azt, hogy Jungkook egyedül él itt. Csak pupilláztam olyan szép volt az egész épület. Hatalmas kertje volt, telis tele gyönyörű, illatos virágokkal, pár fehér öltönyös ember akik a személyzet voltak, hátul pedig egy hatalmas medence. Bent egy hatalmas nagy galéria fogadott, mint egy kristály csillár világított be.

Jungkook szemszöge:

Mosolyogva néztem, ahogy Taehyung tátott szájjal és csillogó szemekkel néz körbe a kastélyom minden szegletén. Magamban kuncognom kellett, hiszen nagyon elragadó volt a látvány. Ez a fiú egy angyal. Nekem teremették, hogy gyönyörködjek benne.

- Tetszik?- zökkentettem i az ámulásból.

- Nagyon szép.- mosolygott rám.

Gyönyörű... Taehyung valósággal gyönyörű. Mindenkinél szebb ezen a csúf földön. Egy mosolya is bearanyozni bárki napját aki látja őt. Mindenkit elvarázsol maga körül. Nem veszi észre, de az iskolában a lányok körében nagyon népszerű lett. Mindenki oda van érte. Persze én vagyok az első a sorban. 

- Tudsz úszni?- kérdeztem tőle, mi kicsit hirtelen érintette.

- Miért...?- kérdezett vissza, vonakodva.

- Szeretnék fürdeni veled.