- Minket összeköt a vér Taehyung...- suttogta az árny, aki kísért az álmaimban.

Szemeim kipattantak, mellkasomból ki akart törni a szívem, olyan gyorsan vert. Hevesen kapkodtam a levegőt és izzadtam. Fejem pedig szét akart robbanni. Remegő kezekkel túrtam vizes hajamba, s ránéztem az órámra, ami az éjjeli szekrényemen volt.

9:23

Majdnem fél tízig aludtam szombaton. Ez tekintve az elmúlt hetemet és azt, hogy rémálmom van minden éjjel, egész jó. Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok magammal ezen a hétvégén, teljesen egyedül, de ki kellett találnom hogyan űzzem el a rémálmaimat. Légzésem pár perc múlva rendeződött, fejem fájása pedig enyhült..












Jungkook szemszöge


A nap égetően sütött, a madarak boldogan énekeltek az ablakom melletti fán, Jimin mellettem mélyen aludt, míg én a plafont bámultam. Újabb két szörnyen unalmas nap. Még iskolába sem kell mennünk. Jimin felé vezettem a tekintetemet, hogy lássam gyönyörűn kisimult arcát, min megcsillan a napfény. 

Gyönyörű ez a fiú.

Kár, hogy nem fogom soha szeretni. Viszont nem engedem, hogy más elvegye tőlem. Szükségem van rá. Kell egy társ aki kiáll mellettem bármi is van. Ő a leghűségesebb mind közül. Nem engedhetem el. Ugyan akkor szükségem van valakire. Aki nem csak támasz, hanem az akiért érdemes élnem. Mellettem foglalna helyet és minden vámpír fejet hajt előtte. Jimin gyenge ehhez a pozícióhoz, hiába tettem vámpírrá. Számát sem tudom hány Jiminhez hasonló vámpírt mészároltak már le, csupán azért, mert azt a hatalmat akarta amit nem kaphatott meg sosem. Jimin is szeretné, hogy a vámpírok neki engedelmeskedjenek, övé legyen mellettem a legnagyobb hatalom a világon, de ezt mind ketten tudjuk, hogy nem lehet. Nem tiszta vérű, még csak nem is nemes sarj. 

- Uram...?- nyitotta kis szemeit, Jimin.

- Jó reggelt!- köszöntöttem egy mosollyal megajándékozva, kedvesemet.

















Taehyung szemszöge


Anya lent a konyhában már várt egy csésze kakaóval és tükörtojással, amit ízlésem szerint fűszerezett meg. Egy puszit nyomtam a homlokára, s leültem a reggelimhez. 

- Már megint rémálmom volt...- mondtam.- Minden napos lassan. Mit tegyek?- kérdeztem kétségbeesetten. 

- Nem szeretnél elmenni egy pszichológushoz? Biztos megviselt a költözés és a vámpírok akik körül vesznek az iskolában, na meg... apád hiánya.- ült le velem szembe.

- Nem. Nem akarok elmenni egy agytúrkászhoz. Jól vagyok.- kezdtem el enni.- Kéne csinálni ma egy anya-fia napot. Hiányzik már a veled töltött idő. Ha jól tudom ma nem kell mennek dolgozni.

- Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni?









Jungkook szemszöge


- Vásárolni?- kerekedtek ki a szemeim.

- Igen!- bólogatott hevesen, Jimin.

- Mégis mit akarsz te vásárolni?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Ruhát, pár dolgot a szobámba.- vont vállat.

- És kinek a pénzéből? Tudtommal a szüleid eléggé haragudnak amiért átváltoztattalak.

- Kitagadtak. Nem a szüleim többé. Egyébként. A drága szeretőm pénzéből.- nyomott egy puszit az arcomra.

















Mire észbe kaptam a Szöul legforgalmasabb piac negyedében találtam magamat, az izgatott Jiminnel az oldalamon. Természetesen a távolból figyelt minket Yoongi és Jin, ha esetleg baj lenne akkor mennek megvédeni Jimint, hiszen engem senki sem tud bántani, viszont Chim heves természete gondot okozhat. Alig tudtam pihenni egy kicsit, Jimin máris odafutott egy bódéhoz, ahol nyakláncok, gyűrűk, álomcsapdák, kis figurák és tükrök voltak. Arcomon egy kis mosoly jelent meg, ahogy láttam mennyire gondolkodik, hogy mit vegyen. Ahogy egyre jobban belemerültem a bámulásba, megéreztem egy ismerős illatot és meghallottam a gyönyörű hangot, mit csak egy ember adhatott ki. 


Taehyung is itt van.









Taehyung szemszög




Éppen a bódék között sétáltam anyukámmal, mikor megláttam egy derékig érő falnak dőlve, fehér pólóban, fekete bőr kabátban, egy fekete farmerban és egy fehér Nike cipőben, lábánál pár szatyorral, Jungkookot, ahogy éppen Jimint figyeli, aki pont annál az árusnál volt, akihez én is akartam menni. 


- Anya... Menjünk haza. Jó?- fogtam meg a karját.

- Miért?


Amint feltette a kérdést, Jungkook felénk kapta a tekintetét, s ugyan az a meglepődöttség látszott rajta, ami rajtam is ám nem sokáig. Felvette a szatyrokat, ellökte magát, majd felénk kezdett el haladni. 

- Anya...- ráztam meg, hogy figyeljen, ugyanis leállt egy virágosnál, amíg én szemeztem az éppen felénk haladó szörnyeteggel. 

- Mi van már?- nézett rám, majd mikor észre vette kit figyelek árgus tekintettel, ledermedt.

- Asszonyom, Taehyung.- köszönt nekünk.

- Jeon... Jeong...Jeong... Guk?- dadogott anyam.

- Örülök, hogy újra találkozunk, Harin.- villantott meg egy mosolyt.