PERCY

Családlátogatás

A New Yorkba vezető utunk nyugodt volt. Már gyanúsan nyugodt. Egy félvér útja sosem szokott ilyen simán menni. Mindig, mikor repülünk, valami szárnyas miafene, vagy ha nem repülünk, akkor pedig mindig valami ilyesztő ezmegmiatartarosz szokott megtámadni minket. Szóval sosincs ilyen nyugodt utunk. De valamiért nem panaszkodtam.

New Yorkba érve a gépet a Central Parkban raktuk le, ahol a legnagyobb eséllyel tudják észrevenni az emberek, de minket ez sem érdekelt, helyette édesanyám házába vettük az irányt, ahol anya, Sally és Paul, a nevelőapám lakott. Őket is már rég láttam. Egy éve biztos volt.

Azóval elmentünk a házukhoz, és bekopogtam. Anya nyitott nekünk ajtót, és rögtön megölelt, hogy meglátott.

- Ki az, drágám? - kérdezte a ház belsejéből Paul.

- Percy az - válaszolta boldogan anya. ; És az egyik... barátja. Gyertek be!

Beléptünk a házba. Leraktuk a kabátokat, cipőket, és bementünk a nappaliba, ahol Paul tévézett.

- Percy - nyújtott kezet Paul, én meg elfogadtam. - Látom felépültél.

- Ja, hát igen, már elég rég.

- Felépültél? - kérdezte halkan Mark, én meg intettem neki, hogy majd késöbb elmondom neki.

- Már több, mint egy éve talpon vagyok - mondtam.

- És miért nem jöttél hozzánk Annabeth-szel? - faggatott anyám. - Vagy csak nem...?

- Nem, nem szakítottunk - vágtam rá. - Csak sok dolgom volt.

- És Annabeth? Ő hol van?

- A Jupiter Táborban... vagyis mostmár Hősök Táborában - válaszoltam. - Jól van. És van egy közös gyerekünk is.

- És ezt miért csak most mondod?! - csattant fel Paul. - Egy éve talpon vagy, azt mondod. Azt még elfogadjuk, hogy azért nem jöttél, mert félvér vagy, és nem tudsz a sok szörnytől, de azt már nem, hogy egy rohadt Írisz-üzenetet sem tudtál küldeni! Na meg ez a hirtelen bejelentett gyerek is! Mikor született?

- Augusztus tizennyolc - válaszoltam. - De higgyétek el, hogy jó okom volt, hogy ne vegyem fel veletek a kapcsolatot.

- És mégis mi?

- Void - válaszoltam, és elmeséltem nekik a történetet Void megjelenésétől kezdve a mostani állapotokig.

- Na várj. Te egyszer már meghaltál? - kérdezte Paul. - Akkor hogy lehetsz itt?

- Valahogy visszahoztak a halálból. Nem tudom hogyan, de most itt vagyok. És harcolok Thanos ellen.

- És miért most jelentkezel? - kérdezte anya.

- Mert most jött el az ideje. Lehet, hogy nemsokára elvesztjük az egész háborút, és akkor kihal az emberiség, vele együtt a Föld is, vagyis Gaia is meghal - mondtam. - És csak pár ember fogja túlélni a pusztulást. Én nem lennék benne, de Annabeth és a fiam, Charlie igen. Viszont én ezt nem várnám meg, hogy mindennek vége legyen. És New Yorkban van egy fegyver, amivel nagyobb esélyünk van Thanos ellen.

- Hol van ez a fegyver?

- A Stark Toronyban - válaszoltam, és ekkor valaki kopogott az ajtón. Markra néztem, és az ajtóhoz sétáltam. Bólintottam Marknak, hogy ha baj van, akkor támadunk, és kinyitottam az ajtót. Az ajtó túloldalán Pnévma állt.