EMILY BORROW

Jászon története

Még indulás előtt voltak viták arról, hogy Percyék otthonába vagy Wakandába menjünk, de végül megegyeztünk abban, hogy előbb elmegyünk Wakandába, mert nekünk is fel kéne pakolnunk egy-két holmit, és majd aztán megyünk abba az Újizébe, amit emlegettek. És hát most, hogy volt alkalmam, teljesítettem egy régi vágyam... vagyis majdnem. Ugyanis régi álmom, hogy utazzak egy sárkányon. Na ezt mos majdnem teljes egészében megtehettem. A bökkenő csak annyi volt, hogy a sárkány bronzból volt, és hogy benne utaztunk.

Az volt a nagyon fura ebben a sárkányban, hogy mintha gép létére gondolkodott volna. Idáig csak Pénteket láttm, hogy gondolkodik, mert hát ő egy AI, vagyis Mesterséges Inteligencia. De ez a bronzsárkány! Gondolkodott, és úgy változtatta az alakját. Mondjuk sokáig volt sárkány alakú, de egyszercsak hajóvá vált, és a tengerre pattant.

- Ki csinálta ezt az Argo-t? - kérdezte Mark.

- Én - büszkélkedett Leo, de aztán a mellette álló lány, Kalüpszó, jól oldalba könyökölte. - Vagyis elég sokat segítettek. Például Annabeth tervezte, Jászon meg...

Leo hirtelen elhallgatott, majd megfordult. Ezt egy kicsit furcsálltam. Talán valami történt az a Jászon és Leo között. Vagy lehet, hogy valami baja esett. De annyi biztos volt, hogy ez egy kényes téma, tehát nem zargattam vele.

- Hogy csináltad ilyenre? - kérdeztem.

- Tessék? - fordult felém Leo.

- Hogy érted el, hogy gondolkodjon?

- Nem volt nehéz! - legyintette meg a kezét. - Ez előtt volt egy másik bronzsárkány, akit Festusnak hívtak. Miután elpusztították, hajóvá alakítottam, és így megszületett az Argo II. Aztán úgy négy-öt éve az Argo II. is megsemmisült egy háború során. A háború végeztével kutatni kezdtem a roncsok után, és megtaláltam. Kiszedtem a még valahogyan életben maradt Festus Mesterséges Inteligenciáját, és késöbb, kb egy éve, beleépítettem Argo-ba. Így saját magától fel tudja mérni egy harc súlyosságát, az ellenséget is jelzi, illetve ezt az átváltozási cuccost is tudja irányítani.

- Menő - mondtam.

- Illetve van a fejébe építve egy egyver, amit csak és kizárólag ő tud használni.

- Nagyon megbízol a gépekben, úgy látom - mondta Mark. - Starkkal jó haverok lesztek.

- Héphaisztosz fiaként persze, hogy megbízok a saját gépeimben! - nevetett fel Leo. Az én szemem meg elkerekedett.

- Héphaisztosz fiaként?! - csaptam le.

- Percy ezt nem mondta el, ugye? - kérdezte Kalüpszó.

- Semmi olyasmiről nem beszélt, hogy görög istenek lennének benne!

- Te, Percy, miért nem mondtad el nekik, hogy félistenek vagyunk? - kiabált Leo a fiúnak, aki épp a szőke hajú Annabeth-szel és a fiával volt elfoglalva.

- Mert hülyének néztek volna, hogy csak úgy feltámadok, és azt mondom, hogy "Gyerekek, én egy rohadt félisten vagyok, megöltem már egy csomó istent, már többször is megmentettem a világot, többször kijutottam már a Tartaroszból, az Alvilágból, egyszer a Káoszból, és magát, a Sötétség Szellemét is legyőztem, úgyhogy lehet letérdelni!"? - kérdezett vissza. Ezen hangosan felnevettem.

- De ezt nem is kell híresztelni - tette hozzá Annabeth.

- Hé, amúgy, Percy - lépett elő egy barna, göndör hajú, kicsit sötétebb bőrű lány, Hazel, és mögötte a félkínai, magas, kigyúrt Frank. - Az lehet, hogy jön vissza az erőnk?

- Tényleg, majd' elfelejtettem! - csapott a homlokára Leo. - Mintha megint érezném magamban azt a tüzet, ami eddig ott volt.

- Igen, tér vissza - mondta Percy. - Pontosabban csak szabadjára lett engedve. Thor mondta, hogy Void nem vette el az erőtöket, mert nem lett volna képes rá. Helyette csak lemásolta magának, és a tieteket blokkolta, hogy ne tudjátok ellene használni.

- A kis szemét! - mondta Frank.

- És Lilyvel mi volt a helyzet? - kérdezte Kalüpszó.

- Lilyvel egy kicsit más volt. Void valahogyan be tudott jutni az elméjébe, és ott kapta el. Aztán onnan vette el az erejét, a lelkét meg elpusztította. Aztán átmenetileg Atlasznak adta a testet.

- MI AZ ISTEN?? - nézett Emily. - Ti milyen morbid dolgokat mondtok!

- Ez tényleg így volt - lépett elő egy másik lány is. Az ő haja fekete volt, viszont rövid, egészen pontosan a válláig ért. Arcán látszott a fájdalom és a kétségbeesés. - Drew vagyok - mutatkozott be. - És úgy történt minden, ahogy Percy mondja. Void beleférkőzött Lily fejébe, és lekaszabolta a lelkét, amitől Lily nem jutott az Elysiumba. Sőt, sehova. Ő elkárhozott. Ugyanezt akarta velem is tenni, csak Dan megakadályozta - Drew könnyei záporozni kezdtek. Kalüpszó átölelte a lányt, és elvezette.

- Hát igen - kezdte Leo. - A csata nagyon megviselt mindenkit. Főleg Drew-t és Sadie-t. Ők mindketten elvesztettek valakit. Drew a kedvesét, Sadie az öccsét. És a legszörnyűbb, hogy mindketten látták őket meghalni. De Sadie-nek még sokkal nehezebb. Az öccsének, Karternek volt egy barátnője. Neki is meg kéne magyaráznia. Meg neki is van egy barátja, akiről azt sem tudja, hogy hol van.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Mark és Percy egyszerre.

- Sadie barátja, Max, mielőtt eljöttek hozzánk, eltűnt - mondta Leo. - Beszélgettem vele még a csata után. Azt remélte, hogy megtalálja majd Maxt, de idáig semmi. Úgy tűnik, Voidnak nem sok köze volt a srác eltűnésében.

- Vagy de - mondtam. - Egyszer, még kb egy hónapja, megküzdöttünk Voiddal, azt hiszem. A küldetésünk az volt, hogy megakadályozzuk, hogy az elfogott Bosszúállókat átvigyenek valami másik világba...

- A Sötét Világ! - mondta Percy. - Hát persze!

- Mondd tovább! - kérte Annabeth. - Találkoztál Voiddal?

- Vagyis nem egészen. Nem vele küzdöttünk meg, hanem valami másik sráccal, aki Markot, Tonyt és engem is levert, egyszerre - mondtam.

- Egy srác? - kérdezte Percy.

- Szőke haja volt, magas volt, a szeme sötéten égett, a kezében egy kard volt, és mellette egy szikrázó ló állt - emlékeztem vissza.

- Jászon - suttogta Percy. Láttam, hogy mind, akik még az Argo nagytermében voltak, elfehéredtek. Tudtam, hogy szemétség, de éreztem, hogy meg kell kérdeznem.

- Ki volt ő? - tettem fel a kérdést.

Percy egy nagyot sóhajtott.

- Ő... a legjobb barátom volt - mondta Percy. - Jupiter fia volt, szóval tudta irányítani a villámokat és a viharszellemeket is. Az egyik legerősebb harcos volt, akit ismertem. Aztán április környékén eljött az idő, amikor már komolyabban is harcolunk Voiddal. A Sötét Világban. Volt egy kupa, ami oda vitt. Az lett volna a feladatunk, hogy Void ne jusson át. De átjutott. És sajnos mi is. Void sokkal erősebb a Sötét Világban, ahogy az összes szörny is. Szóval harcolni kezdtünk, és Void kegyetlenül legyőzött minket. Engem padlóra küldött, Jászont pedig leszúrta. A Fényszellem, Statera segítségével menekültünk meg, aki viszont ott, a Sötét Világban meghalt. Jászon pedig akkor halt meg, amikor kiértünk a Sötét Világból. Már nem tehettem érte semmit - Percy kitörölt néhány könnyet a szeméből. Helyette Annabeth folytatta.

- Közben volt egy másik dolog is. Jászonnak volt egy barátnője, aki viszont az én legjobb barátnőm volt. Ő az én megmentésem közben halt meg - könnyezte Annabeth.

- Aztán Void valahogyan visszahozta Jászont az élők világába, de átmosta az agyát - folytatta Leo. - Bemagyarázta neki, hogy Percy és Annabeth tehet kettejük haláláról, és ezért Jászon bosszút akart. Aztán Percy az utolsó csata alatt kénytelen volt végezni Jászonnal.

- Hát igen... - törölte ki a szeméből a könnyeket Percy. - Meg kellett ölnöm a legjobb barátomat...

Sokkoltan meredtem Percyre és a többiekre. Közben arra gondoltam, hogy ők, már nagyon sok szenvedésen mentek keresztül. Főleg Percy. A legjobb barátját meg kellett ölnie. Aztán meghalt. Aztán feltámadt, és itt van. Mégis egy csomószor nevettet meg. Még idáig bele sem gondoltam, hogy egy poénja mögött mennyi szenvedés lehet. Ki merem mondani: Percy az eddigi legerősebb ember, akit láttam. És szerintem ő is lesz a legerősebb, akit életem során látni fogok.