LEO VALDEZ

A hívás

Még aznap délután Hazel, Frank és én meglátogattuk Annabeth-t és a kicsit. Akárhogy próbáltuk felvidítani, Annabeth maradt az a szomorú Annabeth, aki Percy halála óta volt. Mondjuk az csak két napja történt, szóval megértem. De még ilyenkor sem árt az embernek, ha beszélget, nevet egy kicsit.

Három óra ottlét után Annabeth már majdnem feloldódott annyira, hogy tényleg beszélgessen velünk, de akkor jött az az Írisz-üzenet. A tükör túloldalán Percy állt.

- Percy... - kezdett zokogni Annabeth.

- Szia - mondta Percy szomorúan. - Sajnálom, hogy nem előbb jelentkeztem, de nem tudtam.

- Hogy lehetsz életben? - kérdezte Hazel. - Láttunk meghalni. Éreztem, hogy meghaltál.

- Szóval akkor kapjátok vissza az erőtöket, ugye? - kérdezte vissza. Gyorsan bólintottam, mert láttam, hogy sürgeti az idő.

- Majd késöbb elmondod, hogy vagy életben - mondtam gyorsan. - Inkább azt mondd meg, hol vagy!

- Wakandában vagyok - válaszolta Percy. - Ez egy kis ország Dél-Amerikában.

- Rendben, odamegyünk - mondtam, és Annabeth rám nézett. És ezen a két napon először, láttam mosolyogni. Aztán hogy nehogy tovább találjon sírni, elhesegettem az Írisz-üzenetet, és megöleltem Annabeth-t. A fülébe súgtam: - Az összes emberrel, aki él még, az Argo III-at fogom feljavítani, ahol vannak hibák. És holnap már úton is leszünk Percy felé.

- Köszönöm - szorított meg Annabeth.