LEO VALDEZ

A világok határa

Felszállás után rögtön Thanoshoz fordultam.

- Akkor hova is kell mennünk? - kérdeztem.

- Thanos palotája a kilenc világ egyikében sincs benne - mondta.

- Nagyon bíztató... - morogta Harry.

- Akkor hol? - kérdezte Hazel.

- Egy helyen, amely felett az elemeknek nincs hatalmuk - mondta. - A Sötét Világban.

- Még bíztatóbb - morogta Ron is.

- És oda hogy jutunk el? - kérdeztem.

- Van egy átjáró - vetette fel Mark. - Valahol Texasban.

- Hol?

- Odavezetlek - mondta Tony, majd kétszer megnyomta a mellkasát, s megjelent rajta a Vasember páncél.

- Az Argo még mindig üti a páncélod - vontam meg a vállam. Tony mintha meg sem hallotta volna, kinyitotta az Argo ajtaját, és kiugrott, majd elrepült. Én az Argo-t utánafordítottam, és mögötte száguldtunk. - Felvágós...

Egy órával késöbb megérkeztünk az átjáróhoz. Ami tényleg egy dimenzióközi átjárónak látszott. Ugyanis volt egy lyuk, amin átláttam a Sötét Világba, és volt körülötte egy fehér szegély.

- Észrevehetetlen... - jegyezte meg Ron, Tony meg visszarepült a fedélzetre, de már csak a sisakját vette le.

- Mostantól mindenki készüljön arra, hogy ugyanúgy tudja használni az erejét, viszont az ellenség sokkalta erősebb lesz nálunk - mondta Thor. - Úgyhogy okosan kell majd harcolnunk.

- De valószínűleg amint átlépjük a kaput, ránk támadnak - mondta Hermione.

- Ezt a problémát valamennyire orvosoltam még a táborban - büszkélkedtem. - Csináltam egy pajzsot, ami egy ideig csak kitart.

- Na de meddig? - tette fel a kérdést Rick, de senki sem válaszolt.

- Hát akkor... Csak előre! - mondtam. - Mentsük meg Percyt!