Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

0. fejezet

PERCY JACKSON

A halál után

Miután lecsapott a fény, Void és én... hát, hogy is mondjam, elporladtunk. De szó szerint. Még a kardom, a Szellem is velem halt. És így velem is maradt.

A lelkemért maga a Halál, vagyis Thanatosz jött.

- Gyere velem, Percy Jackson - mondta, és sétálni kezdett. Némán követtem. - Nem fognak veled kegyesen bánni.

- Nem értem - mondtam.

- Nem fognak azért veled másképp bánni, mert hős vagy - magyarázta.

- Nem is gondoltam.

- Sajnálom, Percy - mondta Thanatosz egy kis idő hallgatás után.

- Mégis mit?

- Hogy még az újszülött gyermekedet sem láthatod. Szörnyű érzés lehet.

- Az egy kicsit azért megnyugtat, hogy ő már egy biztonságos világban fog felnőni - mondtam. - Egy Void mentes világban.

- Vannak Voidnál sokkal veszélyesebb lények is, Percy - mondta Thanatosz. - Sokkal veszélyesebb lények, akik Void bukása miatt fogják támadni a földet.

- De miért mondod el ezt nekem? - kérdeztem. - Már úgysem tudok semmit sem tenni.

- De tudsz, csak még nem tudod - mondta Thanatosz, majd kinyitotta a Hollywood felirat alatt levő lejáratot az Alvilágba, s bementünk. Ott a rég látott iroda várt minket, és persze Kharón.

- Percy Jackson, a nagy hős - mondta Kharón kárörvendő hangon. - Tudtam, hogy nemsokára szerencsénk lesz egymáshoz.

Hallgattam.

- Rendben, ha nincs mondani valód, akkor térjünk is a tárgyra! - Kharón egy aktát vett elő, és lapozgatni kezdte.

- Megpróbálnám a háromszoros újjászületést - böktem ki gyorsan. Kharón nevetett egyet.

- Szóval a mélyen tisztelt Halál nem mondta el neked, mi? - nevetett tovább, majd hirtelen komoly arcot vágott. - Nem próbálhatod meg, Jackson.

- Tessék?!

- Bizony. Nem kerültél be az Elysium-ba.

- Mit tettem?

- Először is rengeteg isten és istennő ellen harcoltál már életedben, sokakat megkínoztál azzal az ichor irányító képességeddel - mondta Kharón. - Aztán tiltott erőt is használtál, ami egészen pontosan a fényidomítást takarja. Ez annyit jelent, hogy képes vagy használni a fényes szellemi energiát.

- Tiltott erő?! Statera ajándékozta, mielőtt meghalt!

- Igen, ő áldott meg téged ezzel a hatalommal. És te éltél vele. Tiltott erő a szellemi energia használata. Ez által még Aszfodélosz-mezejére sem kerülhetsz, ahogy Daniel Wilson sem került oda. Kitaláltad már, hogy hol lesz a végső nyughelyed?

- Tartarosz... - suttogtam.

- Bizony, a Tartarosz. Egyedül annyi emgedményt kaphatsz, hogy szabadon járhatsz a Tartaroszban, és nem az Örök Szenvedés Tüzében kell kárhoznod. Ezt köszönheted apukádnak és Hádésznak is. Mármint hogy ezt az engedményt megkaphattad. És most, viszlát - Kharón meghúzott egy kart, és az alattam levő talaj eltűnt, én pedig zuhantam a feneketlen mélységbe.

★★★

A következő pillanatban a Tartaroszban találtam magam. Úgy nézett ki, mint ahogy emlékeztem. Ugyanolyan gonosz és folytó volt, mint amikor legelőször jártam itt.

Szóval ezért van a Flegmatón - gondoltam. - Hogy a sok lélek, akik a Tartaroszban kószál, ne kárhozzon el.

Miközben néztem ki a fejemből, és hitetlenkedtem, egy hang szólalt meg mögülem:

- VIGYÁZZ! - kiáltotta egy vörös hajú lány. Nem Rachel volt az. Sokkal fiatalabb volt. Kb tizenöt évesnek tippelném. De amire vigyáznom kellett, az nem ő volt, hanem ami kettőnk között volt. Egy pasasra, aki valamilyen telepatikus erővel irányította a földet. Még a Tartaroszban is.

Rámhajította a követ, én pedig elugrottam előle. Aztán a lány támadta meg a pasast, tűzgolyókkal meg földdel. Ezt mind védte a pasas, aztán én jöttem. A Szellemmel - ami egyszercsak megjelent a kezemben - kaszabolni kezdtem a pasast, de nem tudtam eltalálni. Mikor már megúntam a levegő kaszabolását, egy fénygolyóval dobtam meg a pasast, amitől padlót fogott. A lány vörös szeme ekkor fehéren izzani kezdett, majd valahogy a talpából tüzet idézett, és odarepült a még mindig tántorgó pasashoz. Ott a lány egész testében lángolni kezdett, és egy madár alakú tűz keletkezett körülötte, ami elindult a pasas felé, majd szétrobbant. A következő pillanatban sem a pasas, sem pedig a lány nem voltak tovább ott.

Aztán a látásom homályosodni kezdett, és egyszercsak a nagy fehérség jelent meg előttem.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro