,,-Meglátjuk.-somolygott Lupin."

Nem sokkal később Lupin is távozott, így a lány kettesben maradt a ház urával. Lara úgy ítélte, Sirius nem igazán beszélget senkivel, mivel úgy ömlöttek belőle a szavak, mintha minden áron kerülni akarná a csendet. A lány érdeklődve hallgatta a gyerekkoráról, a szüleiről, a keresztfiáról és a háborúról szóló történeteit. Legalább nem unatkozott és elvonta a figyelmét. Tetszett neki a férfi humora, néhány ironikus kommentálással sikerült megnevettetnie Larát. Nagyon kedvelte Siriust.
A lány azzal töltötte a napjait, hogy takarított. Próbálta lakható állapotba hozni a házat. Két nap telt el a beszélgetés óta, mikor visszajött Lupin és - Lara legnagyobb bánatára - Aiden is.
-Sziasztok!-köszöntötte őket mosolyogva Lupin. Lastrange csak morgott egyet. Sirius odabiccentett nekik a Reggeli Próféta című napilap fölött, majd újra beletemetkezett az újságba. Lupin Lara felé fordult.
-Készen állsz, hogy elmenjünk bevásárolni?-kérdezte vidáman.
-Igen.-csillant fel a lány szeme. Aidenre nézett és elpárolgott a jókedve.-Ő is jön?
-Legnagyobb bánatomra.-mondta karba tett kézzel a férfi. Fehér haja most kiengedve hullott a határa. Gyönyörű látványt nyújtott.
-Sirius, neked hozzunk valamit?-fordult Black felé Aiden.
-Nem, kösz.-legyintett az.-Van minden. Esetleg még pár Reggeli Prófétát vagy Esti Prófétát.
-Rendben.-bólintott Lastrange.
Lara kabátot húzott, zsebbe tette a bicskáját, bakancsába a kést és határa vette a zsákját.
-Először keressünk egy ruhaüzletet.-javasolta Lupin, mikor kiértek a házból.
-Egyetértek.-helyeselt a lány. Aiden megvonta a vállát, jelezve, hogy neki mindegy mit csinálnak. Igyekeztek a lehető legrövidebb, mégis nyilvános utakon menni. Lara nem volt válogatós, elég volt két bolt, hogy bevásároljon. Igyekezett spórolni, így sima egyszínű blúzokat vett és fekete tréningeket. Beszerzett egy kék farmert és egy fekete műbőr kabátot is, továbbá egy egyszerű futócipőt.
-Ennyi.-jelentette ki Lara, miután kijöttek a második üzletből két szatyorral.
-Ennyi?-vonta fel fehér szemöldökét Aiden.-azt hittem a fiatal lányok többet szoktak vásárolni.-mondta gúnyosan.
-Hát én nem.-csattant fel a lány.-Beosztom a pénzem. Még megyünk valahova?-fordult Lupinhoz.
-Igen. Dumbledore megkért, hogy nézzünk meg valamit.
Lara legnagyobb meglepetésére a Foltozott Üst nevű kocsmába mentek.
-Mit keresünk itt?-tette fel a kérdést.
-Az Abszol útra megyünk.-jelentette ki Lupin.
-Hogy hova?
-Majd meglátod, gyere!
Áthaladtak a szinte üres kocsmán majd a hátsó ajtón kiérve egy téglafalhoz értek.
-És most?-Lara szemöldöke felugrott.
Aiden rákoppintott néhány téglára, mire egy átjáró tárult a szemük elé. Lara meg kellett volna már szokja a sok varázslatot, mégsem tudta. Az újabb és újabb természetfeletti dologok levették a lábáról.
-Menjünk.-intett Lupin.
Lara szája tátva maradt. Annyira csodálatos, mesébe illő volt az utca, hogy nem volt biztos benne, hogy nem álmodik-e. A két férfi egy kisebb üzlethez vezették a lányt. A cégéren egy bizonyos Olivander neve szerepelt.
-Ez mi?
-Mr. Olivander pálca boltja.-adott választ Aiden rá sem nézve, majd benyitott. Lara és Lupin követték. A pult mögött egy ősz férfi állt, de jöttükre felkapta a fejét.   
-Jó napot!-köszönt Lupin.
-Jó napot! Remus, Aiden mi járatban?
-A fiatal hölgynek keresünk pálcát.-mutatott Larára Lupin. A lány elképedt. Nem csak varázslók és boszorkányok tudnak pálcát használni?
-Máris.-bólintott Olivander és előhúzott egy merőszalagot. Több helyen megmérte a lányt, majd elsietett.
-Miért?-nyögte ki a kérdést Lara, de Lupin csak megrázta a fejét. A pálcakészítő egy hosszúkás, fekete dobozzal tért vissza és a benne levő pálcát a lány kezébe adta.
-Unikornis szőr, kellemesen rugalmas, 12 hüvelyk, sárkányfa. Suhintson vele!
Lara kínosan érezte magát, de azért tette, amit az öreg kért. Semmi nem történt.
-Ez nem lesz jó.-morogta Mr. Olivander és hozott egy másikat.
-Sárkányszívizomhúr, rugalmas, 12 és fél hüvelyk, almafa.
Lara újból suhintott, de nem történt semmi. Szeme sarkából látta, hogy Aiden idegesen topog. Lupin is gondterheltnek tűnt.
-Ez sem az.-dünnyögte a pálcakészítő.-Próbálja ezt.-Adott a kezébe egy különösen hosszú darabot.-Főnix toll, 15 hüvelyk, rugalmas, fenyőfa.
Nem, ez sem volt az. Már minimum fél órája az üzletben voltak, amikor Olivander egy fehér dobozt hozott.
-Próbáljuk meg. Ez egy elég egyedi darab. Vasfa, 13 hüvelyk, merev, a magja pedig leprikon hajszál.
-Tessék?-kapta fel a fejét Aiden.-Abból nem csak egy volt?
-Ez annak az egynek a testvér pálcája.-nézett rá a férfi.
-Könyörgöm, ne ez legyen.-suttogta Aiden. Lara nem igazán értette az egészet, de azért csak elvette a pálcát. Kezdte unni. Amikor megfogta bizsergést érzett végigfutni az egész testében. A pálcából ezüst szikrák kezdtek pattogni.
-Bassza meg!-kiáltott fel Lastrange és kiviharzott.
-Ez meg mi volt?-vonta kérdőre Lupint Lara.
-Csak ideges.-hárított az.-Fizetek és menjünk!
-Ez a pálca a testvérével az egyetlen, ami leprikon hajból készült.-magyarázta Olivander, miközben a pénzt számolta.-Kísérleti darab, de az előző végül gazdára talált. Mégpedig Carina Pollux Blackre.-Lara Lupinra nézett, Lupin félre. Kerülte a pillantását.-Miss Black pálcája Okoubaka halálfából készült.
-Köszönjük!-biccentett Lupin és kilépett a boltból. Lara utána.
-Mi ez az egész?-kérdezte fojtott hangon Aident.
-Ne most, Remus.-sziszegte a férfi. Látszólag frusztrált volt. A lány nem igazán értette miért.
-Hogy lehet, hogy Pollux testvérpalcáját kapta, Aiden? Erre számított Dumbledore? Ti ketten tudtok valamit.
-Ne most!-ismételte Aiden és elindult. Még egyszer hátrafordult.-És többet ne vedd a szádra Pollux nevét!