,,-Azt javaslom, hogy üljünk le. Ez hosszú lesz.''

Lara hálát adott az égnek, hogy épp ült. Maga elé meredve igyekezett megemészteni a hallottakat. Úgy érezte magát, mintha egy könyvbe csöppent volna bele. Boszorkányok, varázslók, mágikus lények. Lehetetlen. Lehetetlen, hogy ez az egész párhuzamosan működjön az emberek életével. De mégis. Most tudomást szerzett róla. Mert ezek a varázslók őt keresik. Egy szimpla embert.
-És mit akarnak tőlem?-kérdezte rekedten és végig nézett a három férfin. Ez volt az első kérdése. Nem az, hogy lehetséges ez? Mióta létezik a varázsvilág? Nem. Tudni akarta, miért akarják őt megtalálni.
-Nem tudjuk.-szólalt meg Remus, néhány perc néma csend után, a lány arcát fürkészte.-De mindent megteszünk, hogy kiderítsük.
-Értesítem Dumbledore-t.-állt fel Aiden és fekete farmerzsebéből egy sötét fából készült pálcát húzott elő. A levegőbe tartotta és néhány csukló mozdulatot tett. A pálcából hirtelen egy közepes méretű, ezüst cápa robbant elő. Lara majdnem leesett a székről ijedtében. Az állat mintha füstből lett volna. Pár másodpercig lebegett, majd hirtelen eltűnt.
-Hagynod kellett volna, hogy én csináljam.-nyújtózott egyet Sirius, látva Aiden fájdalomtól összeránduló arcát.
-Még mindig nehéz patrónust megidéznem.-morgott a férfi és eltette a pálcát.
-Ez a patrónus bűbájt volt.-magyarázta Lupin a döbbent Larának.-ezzel lehet üzenni a másiknak. Az elsődleges célja ugyan a dementorok ellen nyújtott védelem, de Albus kifejlesztette ezt a fajta használati módját is.
-Azt se tudja ki az az Albus.-fonta keresztbe izmos karját Aiden.
-Majd meg tudja.-legyintett Sirius.-keresek neked egy szobát.-állt fel és szeme sarkából a lányra nézett.
-Hogy mi?-vonta fel a szemöldökét Lara.
-Itt biztonságban vagy. A ház védve van. Szállást biztosítunk neked.
-Azt akarják, hogy itt lakjak?-húzta el a száját Lara.
-Megértem, ha nem bízol bennünk, de ígérem nem akarunk ártani neked.-fordult felé Lupin.
Lara hallgatott. A kezeit tördelte. Nagyot sóhajtott, de végül csak ennyit mondott:
-Köszönöm!
-Kövess!-bólintott Sirius és megindult az ajtó felé. Lara lassan felállt és a férfi után indult. A másik kettő feszülten figyelte őt. Kezébe vette a hátizsákját és kilépett a bomladozó ajtón. A ház nagy volt, sokkal nagyobb, mint az övéké. Viszont rettentő állapotban volt. A kopott tapéta csíkokban foszlott a falról. A lépcső nyikorgott a talpa alatt, a falon pedig furcsa lények feje lógott. Hátborzongató látványt nyújtottak.
-Mik ezek?-tette fel a kérdést a fejeket szemlélve.
-Házimanók.-magyarázta Sirius, hátra sem nézve.-A családom generációk óta lefejezi a már öreg házimanókat. Elég barbár szokásnak tartom, de a Black családnak furcsa szokásai vannak.
-Mi az a házimanó?
-A tehetősebb familiák tartanak otthon házimanót. Amolyan rabszolgák, akik természetüknél fogva, ösztönből teljesítik a gazdáik parancsait. Egy ilyen lény felszabadítható, ha a gazdája ruhát ad neki.
-Rengeteget kell még tanulnom.-motyogta a lány.
-Majd segítek. Mesélek neked, ha szeretnéd.
Némán folytatták az utat. Lara szemügyre vette a ház minden sarkát. Végig nézett a félelmetes portrékon, majd amikor Sirius megállt a harmadik emeleten, majdnem nekiment. A férfi kinyitotta az egyik ajtót.
-Ez jó lesz?-nézett hátra a válla fölött és el lépett az útból, hogy oda engedje a lányt.
Lara besétált és körbe nézett. A szoba valamivel kisebb volt, mint az övé. A hátsó falnál egy barna szekrény állt, mellette íróasztal székkel. Az ajtó melletti falnál egy viszonylag nagy, fehér ágy kapott helyet. A szoba kicsit sem volt hangulatos. Rideg volt és kísérteties.
-A többi sincs jobb állapotban.-lépett mögé Black, látva a lány fintorát.
-Jó lesz! Biztonság kényelemért.-sóhajtott Lara és a táskáját ledobta az ágyra.
-A fürdőt arra találod.-bökött maga mögé Sirius, pont a szemben levő ajtóra.
-Köszönöm!-biccentett a lány.
-Most magadra hagylak. Ha nem akarod nem kell becsukni az ajtót. Ha félsz, hogy bezárunk, hagyd nyitva.
A lány újra bólintott és már épp beljebb ment volna, ha nem hall meg egy halk, rekedt hangot, valahol az ajtóban álló férfi mögött.
-Nem elég, hogy sárvérűek meg vérárulók lepik el a házat, de a gazda még egy muglit is beköltöztet. Rémes. És milyen nagyképűnek néz ki a lány...
Lara tátott szájjal bámulta a látóterében feltűnő, görnyedt és ráncos lényt. Feltételezte, hogy egy öreg házimanó.
-Sipor!-csattant fel Sirius.-Hallgass! Lara a vendégünk! Megtiltom, hogy így beszélj róla!
-Igenis gazdám!-hajolt meg a manó, undorodó pofával.
-Tűnés innen!-rivalt rá a férfi, mire a kis lény elindult lefele a lépcsőn.-Sajnálom!-nézett szánakozón a dermedten álló Larára.-ne is figyelj rá! Sajnos nem engedhetem szabadon, mert túl sokat tud. Mindent kifecsegte az ellenségnek.
-S-semmi baj.-szedte össze magát a lány.- Majd hozzá szokom. De lehet mégis inkább becsuknám az ajtót.-köszörülte meg a torkát.