A sokktól és szomorúságtól észre sem vettük, hogy közben a tanári asztaltól felállt az egyik varázsló, aki középen ült, és megszólalt.

-Üdvözlöm a diákokat és tanártársaimat ebben az újabb tanévben. Az elsősöknek bemutatkozva Amadeus Adamant vagyok, de nektek elég Adamant professzor. Na, de nem szeretem az időt húzni - itt megállt a mondatban, majd tapsolt kettőt - Kezdődjön a vacsora.

Ekkor mindegyik asztalnál minden fajta finomabbnál, finomabb ételek jelentek meg. A különféle levesektől a finomabbnál finomabb sültek voltak tökéletesen elhelyezve mindegyik asztalon. Ránéztem Kiarára, aki már nyúlt is egy csirkecombért.

-Ezt, hogy? - előzött meg a kérdésben Elektra.

-Nem tudom, de ne hagyjátok ki a világ legfinomabb ingyen kajáját – mondta, majd felém nyújtott egy szelet pizzát én pedig megvontam a vállam és elfogadtam.

Tényleg egyébként mindenféle kaja volt az asztalon. A borsófőzeléktől kezdve a sertésszeletig minden volt. Ekkor átpillantottam a Hugrabugos asztalhoz és szememmel Alicet kerestem. Rögtön kiszúrtam ahogy másokkal próbál beszélni, de rengetegszer pillantott felénk, amitől a szívem egyre jobban összeszorult. Nem bírtam elképzelni, hogy milyen lehet most ez neki. Annyira szívesen odaszaladtam volna hozzá és megöleltem volna őt. Hát nem tudtam, mert a világ legundokabb embere kötött belém. Aki úgy tűnik kinézett magának, hogy ma engem próbáljon piszkálni. A kulcsszó a próbálni, nem adok sok esélyt annak, hogy ez sikerülne.

-Mi van kicsi Tiffany? Megbántotta a hercegnőt, hogy megfosztották a kis barinőjétől? - próbált gúnyolódni Alex mire én ránéztem azzal a "ezzel csak magad alatt ásod a gödröt koma" tekintettel, és megpróbáltam minden visszabeszélő erőmet bevetni.

-Mi van Alex? Bánt, hogy nekem vannak barátaim? Tudod, megpróbálhatnál te is szerezni... ja de tényleg, neked nem menne. Tudod miért nem? Mert SENKI nem kíváncsi rád és a bunkó modorodra. A szánalombarátok nem igazi barátok – majd visszafordultam a barátaim felé és a szemem sarkából néztem, ahogy elvörösödik és próbál a többiekkel nevetni... saját magán. Hát, mindenkinek más kártyák jutnak.

-Na, de gyerekek. Nem kéne így bántani a másikat. Legalább ne ugyan abban a házban lévő diákot – bukkant elő a padlóból egy szellem és mögém repült.

-Jó napot Sir Nicholas. Hogy tetszik lenni? - üdvözölte Albus (Kiara tesója) a szellemet.

-Jé, ő a Griffendél kísértete? Nekem azt mondták, hogy a neve Félig Fej Nélküli Nick – szólalt meg egy elsős fiú, akit azt hiszem Leo-nak hívtak.

-Jobban szeretem, ha Sir Nicolasnak hívnak.

-Miért Félig Fej Nélküli? És ha az a válasz, amit gondolok, akkor örülnék, ha nem demonstrálná – kérdeztem hangosan.

-Igen, azért Félig Fej Nélküli, mert a feje csak félig kapcsolódott a nyakához mikor meghalt – mondta Elektra.

-Ezt sikerült egészen kulturáltan megfogalmazni kishölgy. Mi lenne a neve?

-Elektra Nyx Trembley. Ez itt Kiara Potter – itt kiarára mutatott – Ez pedig Tiffany Brown.

Ezzel Félig Fej Nélküli Nick felém fordult, majd egyenesen a szemembe nézett. Hogy az igazságot mondjam kicsit beparáztam, nem nagyon értettem miért kell bámulni engem. Már azon kezdetem gondolkodni, hogy vajon a hajam mennyire kócos mikor végre megszólalt Félig Fej Nélküli Nick.

-Tehát te lennél Tiffany.

Elektra és Kiara felé fordultam, akik nyugodtam ették tovább a kaját, és ahogy elnéztem mindenki evett és csak én foglalkoztam a ház szellemével.

-Igen? Ha jól tudom, én lennék. Legalábbis az biztos, hogy engem Tiffanynak hívnak – válaszoltam, nagyon gyanús volt nekem ez a kijelentés, amit Sir Nickolas tett. Mintha felismert volna, vagy a nevemet felismerte volna.

-Csak ö... halottam, ahogy beszélgettetek és ö... ugye megemlítették a neved és... ja – mondta úgy mintha valami nagy titkot fecsegett volna el véletlenül – Megyek, beszélek a többi diákkal is. Egyébként üdvözlöm Miss Kiara. Remélem, egy kicsit megpróbál majd kimaradni a bajból. Bár családnevét ismerve ez lehetetlennek hangzik.

-Hát ez fura volt – jelentette ki Kiara, majd még egy nagy falatot evett a leveséből.

Ezzel elrepült a felsőbb évesekkel beszélni. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha néznének. Körbe néztem és észrevettem, hogy Alex gyanúsan méreget. "Úristenem, ugye nem hallotta mit mondott Nick? Ha igen tuti ilyen idegesítő pletykákat kezd majd rólam." -gondoltam magamban. Ő viszont csak elfordult és tovább beszélgetett a többi Griffendélessel. Vettem egy mély levegőt, Elektra és Kiara felé fordultam és bekapcsolódtam a beszélgetésükbe. Közben mindenki befejezte a vacsoraevést mire mindenféle édesség jelent meg. Én egy csokis süti felé nyúltam és azt kezdtem el majszolni. Közben Kiara elkezdte a tanárokat bemutatni.

-Kezdjük Hagriddal. Ő a suli vadőre és Legendás Lények Gondozása tanár. Mellette Madam Hooch, a repüléstantanár. Az asztal végében az Asztronómia tanár Aurora Sinistra ül. Ő a suli egyik legöregebb tanára. Állítólag már akkor is ő tanította a tantárgyat mikor még az apám járt a suliba. Lily azt mondta, hogy eléggé magának való, de kedves tanár. Mellette ugye McGalagony professzor, aki a mi házvezetőnk és az Átváltoztatástant tartja. Tőle balra a Mágiatörténet tanár, akinek még a nevét sem tudom és így előre tudom, hogy nem ez lesz a kedvenc tantárgyam. A Gyógynövénytant Neville... mármint Longbottom professzor tartja. Apum jó barátja és borzalmasan kedves. A Bűbájtant Filius Flitwick tartja. Jobbra tőle William Devins ül, a Bájitan tanár. Én például őt nagyon bírom, bár a Mardekárosokkal sokat kivételezik mivel ő a házvezetőjük. Tavalyelőtt állítólag még másik tanár volt, őt viszont kirúgták a suliból.

-Miért? - kérdezte Elektra.

-Senki nem tudja. A bátyám Albus és a legjobb barátja Scorpius még látta őt veszekedni az igazgatóval, de sajna nem tudták kihallgatni, hogy miről beszéltek. Na, de inkább folytatom. És most jön a kedvenc tantárgyam az SVK, azaz a Sötét Varázslatok Kivédése. Ezt a tantárgyat Niklaus Davis tartja. Apám jóban van vele és állítólag nagyon jól tartja az órákat.

Mire Kiara befejezte a mondatot Adamant professzor újra tapsolt, mire a különféle ételek eltűntek elölünk.

-Most, hogy mindenki befejezte az evést néhány régi és új információt szeretnék megosztani veletek. Elsősorban az elsőéveseknek mondom, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, kivétel nélkül minden tanuló számára. Frics úr, a gondnokunk megkért, hogy szóljak, az órák közötti szünetekben mellőzzék a varázslást. A kviddics válogatásra a második héten kerül sor. Aki szeretne a háza csapatában játszani, jelentkezzen Madam Hoochnál. És kérnék mindenkit, hogy énekeljük el az iskolánk indulóját. Három, kettő, egy és:

Roxfort, Roxfort, oxi-foxi Roxfort,
Tanítónk te légy!
Mert fejünkben zűr van, s nagy-nagy űr,
Meg pókok s néhány légy.
Tudjuk jól, hogy itt lehet
A balgából is bölcs.
Kedélyünk víg, de elménk oly híg,
Hát észt fejünkbe tölts!
Hegyezkedik a sok fül,
És könyvben túr sok orr;
Csak mondd, hogy "Rajt!", s mi magolunk majd,
Míg agyunk fel nem forr.

Mindenki más tempóba, és más hangszínen énekelt, ami elég röhögtető élmény volt. Főleg mivel volt, aki kiabált, aki nagyon magasan cincogott, aki dörmögő medveként adta elő, aki már rég befejezte a dalt mikor mi még a felénél se jártunk és aki csiga tempóban énekelt. Mikor mindenki végzett mindenki tapsolni kezdett. Adamant professzor tapsolt a leghangosabban. Mikor befejeztük a tapsolást is újra felszólalt.

- A mai estét így zártuk. Most pedig a prefektusok vezetésével mindenki vonuljon a hálókörleteibe. Sipirc! - fejezte be az igazgató.

Egy számomra ismeretlen fiú felállt a Griffendél asztaltól mondva, hogy ő a mi prefektusunk és kövessük őt. Nehezen feltápászkodtam az asztaltól és a sorba beállva fáradtan indultam el a többiek után. Kisebb- nagyobb ámulat volt, hogy balra és jobbra mozgó lépcsőket kellett megmásznunk, de az álmosság legyőzte a csodálatot és komótosan mentünk fel a lépcsőkön. Mellettünk a portrékon az emberek nem kicsi meglepetésünkre mozogtak és titokzatosan súgtak össze, mikor elhaladtunk mellettük. A folyosó, amelyen éppen jártunk egy zsákutcának tűnt, a folyosót lezáró falon csak egy rózsaszín selyemruhás, roppant kövér dáma portréja függött.

- Jelszó? - kérdezte a portré.

- Bundás banán - felelte prefektusunk (közben megtudtam, hogy Willnek hívják) mire a kép előre lendült, és mögötte a falon kerek nyílás tűnt fel.

Mi egymás után bemásztunk rajta a Griffendél klubhelyiségében találták magukat. Az otthonos hangulatú, kerek helyiség tele volt puha fotelekkel. Nem lehetett nem észrevennem a kandalló feletti óriás oroszlánt, ami tekintélyt parancsolva nézte a szobát. A szoba egyébként teljes arany-piros színekben pompázott, ami már első pillantásra otthonos hangulatot adott a helynek. Will minket, lányokat az csigalépcső felé mutatva felküldött hálószobáinkba. A fiúkat egy másik csigalépcsőn terelte be. Egy csigalépcső tetejére érve végre rábukkantunk szobáinkra: négy, mélyvörös függönyű, baldachinos ágyra. Utazóládáik már az ágyak mellet vártak minket. Bár fáradtak voltunk, nem bírtuk nem beszélni a mai napról, viszont egy idő után mégis a fáradság nyert és álmosan dőltünk be a gyönyörű baldachinos ágyinkba.

- Jó ez a suli nem? - kérdezte Kiara a függönyön át.

Még válaszolni szerettem volna, de az álmosság győzött és rögtön elaludtam. Lehet a sok kajától, de elég furcsa álma volt. Álmában újra a csónakoknál jártam és miután a többiek már elhagyták a partot két érdekes alakot látott kijönni a bokrokból. Ekkor felriadtam majd átfordultam a másik oldalamra, és újra elaludtam. Másnap reggel pedig már nem is emlékeztem az álomra.