Másnap 7:58 óra.

Nem elég hogy az álmom kiborított,
akkor még ráadásul rá is érzek arra, hogy mikor kell elaludni!
Futottam az osztályfőnöki órára, majd amikor pont be akartam térni egy másik folyosóra, sikerült valakibe beleütköznöm, egyenesen a mellkasába. Fel sem néztem az illetőre, csak a kezeimből kipotyogó dolgaim után vetődött a tekintetem.

-Bocsánat!- Leguggoltam hogy felvegyem a cuccaimat, de ekkor ő is leguggolt. Megfogta a füzetemet, és a kezembe adta. Felnéztem arcára, rögvest elsápadtam.
Ó basszus!

-Már megint te?- Arca egy cseppet sem volt barátságos. -Maga minden órámról elkésik?- Kérdezte ingerülten, közben felálltunk.

-Sajnálom, elaludtam! De még maga sincs bent!- Érveltem, amit nagyon nem értékelt.

-Én akkor megyek be, amikor bemegyek!- Sóhajtott. -Na jöjjön!- Hátat fordítva, tovább folytatta útját.
Bunkó!

-Mr. Salvatore!- Mellé szegődtem. -Lenne egy kérdésem!-

-Nem várhat az óra végéig?- Lepillantott rám félszemmel.

-Végülis de!- Vettem egy mély levegőt.
Azonban amikor a terem elé értünk, megállt.

-Tudja mit?- Fordult felém, azonban íriszeiből áradt a rosszindulat. -Gyorsan mondja!- Figyelmesen szemeimbe nézett.
Tényleg milyen élénk kékek a szemei, te jó ég!
Belefeledkeztem egy pillanatra, azonban megráztam magam egy kicsit.

-Hát!- Megvakartam a fejemet, elgondolkodva.
Azt sem tudom, hogyan fogalmazzam meg!
Morfondirozva néztem a faldíszekre. -Inkább úgy mondanám, hogy valamiben kellene a segítsége!- Néztem fel arcára.

-Gyorsabban nem lehetne?- Türelmetlenkedett.

-Mivel maga történész, ebből kifolyólag segíthetne nekem utánanézni valaminek!- Zavarba jöttem, mert képenként elém ugráltak az álomban látottak, azonban arcán, egy nagyon elnyomott kis mosoly bújt meg.

-Mégpedig?- Jobban felém fordulva, kezével megtámaszkodott az ajtófélfában.

-Az én család nevemnek kellene utána járni, hogy van-e valami köze, Mystic falls-hoz. Tudna nekem ebben segíteni?- Kérdésem hallatán, szemmel láthatóan meglepődött, majd felegyenesedve rám meresztette utálkozó íriszeit.

-Figyeljen Miss. Emily!- Kezdett bele ingerülten. -Nekem erre..- Elhallgatott hirtelen, majd úgy nézett rám, mint akinek támadt egy ötlete. -Erre az óra után, visszatérünk!- Egy darabig időzött rajtam tekintete, végül kinyitotta az ajtót, de én csak kérdőn néztem rá. - Menjen már!- Förmedt rám halkan, ennek hatására összerezzentem.

-Rendben!- Motyogva beslisszoltam előtte.
Most még a tegnapinál is nyersebb!

Gyorsan a helyemre siettem, majd leültem. Molly már kérdő pillantásokkal bombázott, a hátsó padsorból, közvetlen mellettem.
Tegnap is itt ült?

-Hol voltál?- Suttogta kíváncsiskodott.

-Elaludtam, és pechjemre belefutottam Mr. Salvatore-ba.- Adtam halkan válaszom.

-Ha a hátsó padsor jobb órát tud tartani nálam, akkor kérem fáradjanak ki!- Nem felelve a székünkbe süllyedtünk, elszégyellve magunkat. Egyre pipább szemeket meresztett rám. -Én is így gondoltam!-
Teljesen magamra haragítom ezt a tanárt a végén, de isten lássa lelkem amim már nincs, hogy nem áll szándékomban! Pláne hogy kellene a segítsége is!

-De hogy van az, hogy már megint a tanárral érkezel egy időben?- Suttogta ismét, ekkor megakadt szemem a bekötözött csuklóján.

-Fejezzék már be!- Sziszegve rácsapott az asztalra. -Jöjjenek ki mind a ketten!-
Basszus!
Egymásra néztünk Molly-val, majd nyeltem egyet és kimentünk a táblához. -Most szépen hangosan beszéljék meg, amit hátul susmorogtak.- Gyilkos tekintete, égette arcomat.

-Csak megkérdeztem, hogy miért késett Damon.- Megköszörülte torkát. -Vagy is, Mr. Salvatore.- Kijavítva magát, lesütötte szemeit.

-És ez nem ért volna rá az óra után igaz, Miss. Molly?- Lépkedett közelebb hozzánk, szugerálva arcom minden szegletét.

-Sajnáljuk!- Mondtuk egyszerre.

-Miss. Emily, maga üljön le!- Nézett rám ismét, végül a mellettem álló lányra. -Maga pedig jöjjön velem!- Kivezette a teremből, én pedig leültem helyemre.

*Molly szemszöge.*

-Sajnálom Damon, csak csípem a csajt!- Adtam tudtára, ő pedig a karomtól fogva behúzott a férfi mosdóba. Leszedte a kötést a csuklómról, és ismét belevájta tűhegyes szemfogait. -Ez fáj!- Kiszöktek szemeimből könnyeim.

*Stefan szemszöge.*

-Kérlek Elise! Muszáj megerősíteni a bűbájt! Emily túl erős ahhoz, hogy ne jöjjön rá arra, hogy mi is vámpírok vagyunk a bátyámmal. Ha megtudná hogy azok vagyunk, akkor nem hagyná el Mystic falls-ot. Azzal pedig a városra vonzanánk egy rakás volt nemes vámpír bosszút, akik itt tanyázva egy darabig, megölnék a Ramsay testvéreket, és szinte mindenkit!- Magyarázkodtam, a kanapémon ülő lánynak, kinek arca nem éppen volt a legkedvesebb.

-Ezt nem miattad csinálom Stefan!- Sóhajtott. -Csak is Molly miatt! A drága bátyád vérbanknak nézi őt, és kitörli az emlékeiből hogy evett belőle! De előttem hiába tagadja!- Tekintete bosszús volt.

-Jó rendben! Majd beszélek vele, te pedig itass Molly-val vasfű teát!- Megnyugtattam, közben ránéztem a napfény gyűrűmre, ami a saját véremben fürdött egy tálban.

-Nem issza meg! Már próbáltam rávenni.- Szemmel láthatóan elkeseredett.

-Ne aggódj! Majd megoldjuk!- Feleltem, bátorító pillantásommal.

-Melegen ajánlom!- Vágta a képembe, végül elkezdte mormolni a varázs igét.

*Damon szemszöge.*

Amint befejeztem az evést, visszatettem a kötést a csaj csuklójára. Vállaira tettem kezeimet, és mélyen a szemeibe fúrtam tekintetem.

-Élvezted, és továbbra is megtartod a titkunkat! Most pedig visszamész a terembe, mint akit lecsesztem!- Elengedtem, ő pedig szépen visszasétált a terembe.
Ettől a tanári dologtól, annyira meg tudok éhezni!
Elővettem a zsebemből a telefont, és felhívtam Stefan-t.

-Figyelj öcsi! A bulidat tedd másik helyszínre, mert van egy másik tervem. Ahhoz pedig az kell, hogy ne tudja meg a drága Emily, hogy mi egyházban lakunk, mert rögtön levágja hogy testvérek vagyunk!- Meg sem várva válaszát, kinyomtam a készüléket.

*Emily szemszöge.*

Meglepetten fogadtam Molly visszatérését, mert szemei olyan üresek voltak, mint amikor én bűvölök meg valakit.
Nem sokkal később visszatért Mr. Salvatore is, és az asztalához vette az irányt. Magához vett egy rakás papírt, amit egy darabig olvasgatott, végül ránézett az osztályra.

-Most mindenki jegyzetelje, amit mondani fogok! Hála az igazgatónak a legnagyobb pechjemre, jövő héten háromnapos természet tanulmányi kirándulásra megyünk, hétfőn indulunk kora reggel, csütörtök reggel pedig haza jövünk! Szóval hálózsákot, minden ilyen dolgot pakoljanak be, de úgy is kapnak róla listát!- Elindult hogy kiossza a kezében lévő lapokat.
Három nap? Hát én éhen döglök addig! Most mégis mi a fenét csináljak? Elpattanna az agyam, és felfalnám az egész osztályt