Az első tanítási nap. 7:55 óra.

Hosszú megannyi kajtatás után, végre megtaláltam a szekrényemet. Beraktam a könyveimet, és megnéztem az órarendemet.

-Jaj ne már!- Fújtattam unottan. -Már megint történelem? Miért kell ezzel kezdeni az évet?- Magamhoz vettem az említett tantárgy könyvét, és a füzetemet.
Nem elég hogy ki nem állhatom, akkor még a termet sem tudom hogy hol találom!

-Hát maga?- Kérdezte egy férfihang, a hátam mögött állva. Hirtelen megfordultam ijedtemben, de megfejeltem a szekrényem ajtaját. Felnyögve és grimaszolva, megfogtam a sajgó pontot, azonban arcán, egy elfolytott nevetésnek formálya tűnt fel. -Jól van?- Közelebb lépkedett hozzám, én pedig rendesen ránéztem. Ekkor egy kicsit hátra hőkölt, ami meglepett.

-Ez is annak az istenverte történelem órának a hibája!- Motyogtam ingerülten. -Igen jól, csak elkések az órámról, és még azt sem tudom, hogy hol van az az átkozott történelem terem!- Hadartam, közben becsuktam szekrényem.

-Nyugodjon meg Miss Emily!- Ismét felém sétált. -Elkísérem!-
Honnan tudja a nevem?

-Köszönöm!- Mosolyogtam, végül elindultunk.

[...]

Megálltunk egy csukott ajtó előtt, ő pedig kinyitotta nekem azt. Bólintottam, és már köszöntem volna meg kedvességét, de bejött utánam.

-Jó reggelt osztály, mindenki foglaljon helyet!-
Basszus! Ő a töri tanár? Pedig nem is nézki annyi idősnek!
Lesokkoltan álltam egy darabig, végül kerestem egy üres helyet hátul, és leültem.

-Köszöntök mindenkit, a legelső tanév napján! Szeretnék bemutatkozni, mert tudtommal van egy új diákunk! Az én nevem Damon Salvatore!- Kezébe vett egy papírt. -Miss Emily!- Nézett rám. -Bemutatkozna az osztálynak?- Kérdése után nyeltem egyet, és felálltam.

-Sziasztok!- Egy pillanatra megdermedtem, mert nem láttam mást, csak a lüktető nyaki ereket.
Lehet hogy mégsem állok készen a sulira?

-Miss Emily?- Rángatott vissza a valóságba a tanár.

-Elnézést! Csak.- Nyeltem ismét egyet. - Csak kicsit lámpalázas vagyok!- Nevettem el magam gyengén és zavartan.

-Hát ha ilyen rút lennék, én se mernék szerepelni!- Suttogta az egyik szőke hajú lány, a másiknak.

-Nos?- Karba fonta kezeit Mr. Salvatore.

-Az én nevem Emily Ramsay, és Canada-ból költöztem ide a bátyámmal!- Igyekeztem határozottnak tűnni, amit egy érdekes tekintettel reagált le.

-És mi célból, ha szabad tudnunk?- Faggatott tovább, én pedig lehajtottam fejem.

-Új élet reményében.- Suttogtam némán magamnak. -Kellett a változatosság!- Mosolyogtam szerényen.

-Köszöntjük magát Miss. Emily!- Viszonozta a mosolyt, én pedig leültem, azonban a következő szavai elég nyersnek minősültek. -El kell hogy keserítsem, az első óra történelem, velem! Ugyanis a maga pechjére, én vagyok a történelem tanár, és az osztályfőnöke is!-
Hát ez nagyszerű.. Ennél égőbb nem is lehetnék, komolyan mondom!

-Tudna valaki ismételni a tavaly évi anyagból?- Tette fel kérdését, körbenézve.

[...]

A kicsengetés után, igyekeztem kislisszolni a többiekkel.

-Miss Emily!- Szólt utánam a tanár, én pedig megálltam az ajtóban.
Éreztem hogy nem ez lesz az én napom!

-Igen tanár úr?- Megfordultam, egy gyenge mosolyt erőltetve arcomra, amit persze nem igazán díjazott.

-Elhiszem hogy utálja az órámat, de legyen oly szíves, legközelebb időben érkezni! Ezúttal ezt elnézem magának, mert új az iskolánkban. De azért figyeljen oda! Köszönöm, elmehet!- Oktatott ki gyorsan.

-Rendben Mr. Salvatore!- Feleltem, és folytattam az utamat.
Azt hiszem, ezt a tanárt nem igen fogom csípni!

[...]

Ismét a szekrényemben pakolászva, felkészültem a következő órámra. Becsuktam az ajtaját, majd abban a pillanatban megállt a szívem, mert szemben találtam magamat egy lánnyal, aki rám mosolygott.

-Tudtam hogy ismerős vagy nekem!- Fürkészte rémült arcom.

-Igen?- Elindultam, ő pedig jött mellettem.

-Te beléd botlottam nyáron, a téren!- Adta tudtomra, aminek hála eszembe jutott.

-Ó és tényleg!- Lepődtem meg, ekkor megállt velem szemben.

-Mondd mi volt a szemeiddel?-
Muszáj ezt? Most mégis mit mondjak?

-Csak keveset aludtam!-
Ez talán a leggyengébb kifogásom, amit valaha elsütöttem. Szánalmas!

-Hát akkor durván meglátszik!- Nevetett gyengén. -Egyébként engem Molly-nak hívnak, te pedig Emily vagy!- Folytattuk utunkat a szekrényéhez. -Hallottam az órán!-

-Ó értem!- Feleltem, majd megálltunk a célnál, azonban ekkor megpillantottam Mr. Salvatore-t egy sráccal beszélgetni, akivel néha ránk néztek.

-Ne félj tőle!- Mondta pakolászva. -Egy kicsit nyers, és van amikor bunkó, tapló, tapintatlan, és baromira bosszantó, de ettől eltekintve nem rossz tanár!- Becsukta az említett könyvek tartására, megalkotott alkalmatosságot, és rám nézett.

-Azt mondod?- Még mindig őket vizslattam.

-Hát kit tanít pár éve? Engem, vagy téged?- Nevetett gyengén.

-Jó! Ez is igaz!- Zavarba jöttem. Eltűrtem fürtjeimet fülem mögé, hogy halljam miről beszélgetnek. Azonban valamiért nem hallottam el odáig.
Ez hogy lehet?

-Mehetünk Kémiára?-

-Hogy mondod?- Nem figyeltem rá, de rögvest rápillantottam.

-Kémia?- Felvonta szemöldökeit.

-Mi van vele?- Meglepetté vált arcom.

-Mehetünk órára?- Elnevette magát. -Mondd merre jársz?- Tellegetett előttem.

-Mehetünk persze!- Ismét zavarba jöttem.
Ezt nem értem. Miért nem hallottam, a beszélgetésüket a sráccal?

[...]

Suli után igyekeztem elhagyni az épületet, azonban Molly ismét mellém szegődött. -Van kedved beülni egy kicsit a Grillbe? Ehetnénk valamit!- Mosolygott rám lelkesen.

-Hát hogy őszinte legyek, még nem voltam ott!- Adtam válaszomat, kicsit megszeppenve.

-Hát akkor épp itt lesz az ideje!- Belekarolt a nyakamba.
A bátyám ki fog nyírni!

-Jól hallom, hogy a Grillbe tartotok?- Kérdezte egy srác, mi pedig visszanéztünk rá. Feltehetően a saját autójának dőlve, fürkészett minket.

-Igen oda!- Felelte Molly. -Miért?- Meglepetten nézett végig rajta.

-Ő is osztálytársunk?- Suttogtam nem olyan feltűnően.

-Haha.. Itt vagyok! Nem kell suttogni, amúgy meg igen! A nevem Stefan.- Nyújtotta felém a kezét.
Utálok idegen emberekkel érintkezni, mert folyton meg akarom enni őket!

-Örülök, én Emily!- Még mindig néztem kezére. -Bocsi! Bacifób vagyok..- Sajnálva meghátráltam, és zsebre tettem kezeimet.

-Értem.- Meglepetten kémlelt. -Na mindegy! Én is a Grillbe tartok. Elvigyelek titeket?- Ajánlotta fel, Molly pedig rám nézett.

-Figyu Molly! Nekem haza kell mennem. Nem halaszthatnánk el máskorra a kajálást?- Sóhajtottam. -A bátyám mérges lesz, ha sokáig kimaradok.- Égőnek éreztem szavaimat, de hát ez volt az igazság.

-Hát akkor hívd fel, és szólj neki! De amúgy miért szól bele az életedbe?- Csodálkozva fürkészte arcomat, én pedig nyeltem egyet, de tétlenkedtem a válaszadást illetően.

-Ő a gyámom.- Elpillantottam szemeiből az útra, egy kis időre.

-Ó!- Arcára ült a "sajnálom,,

-De felhívom!- Mosolyogtam.
Új életet akarunk kezdeni nem? Akkor éppen itt lesz az ideje!
Elővettem zsebemből a telefont. Nagyon keresgélnem nem kellett a számát, elvégre csak ő volt bent a készülékben.

*Christopher szemszöge.*

-Szóval a lényeg az, hogy senki ne legyen óvatlan!- Jelentette ki a főnököm, nekem pedig hirtelen megcsörrent a telefonom.

-Elnézést!- Motyogtam zavaromban, és felvettem a készüléket, közben kimentem a megbeszélésről. -Baj van?-

-Szia! Nincs. Csak azért hívlak, mert elhívott a Grillbe pár barát, és hogy lehet későn érek haza.-

-Pár barát?- Akadtak fent szemöldökeim. -Azt meg ne próbáld!- Vágtam rá ingerülten.

-Majd megyek szia!-

-Emily!- Rámnyomta a telefont.
Ez a csaj, egy katasztrófa!

-Minden rendben Ramsay?- Kérdezte a főnököm, én pedig felé fordultam.

-Igen! És elnézést!- Visszatértem a megbeszélésre, az oldalán.

*Emily szemszöge.*

-Mehetünk!- Vágtam rá lelkesebben, amit nagy örömmel fogadtak.

-Nagyszerű!- Mosolygott Stefan. -Pattanjatok be!- Beszállt az autójába, én pedig kinyitottam a hátsó ülésnek az ajtaját, azonban szembenéztem Mr. Salvatore-val, ahogy az egyik teremnek az ablakából minket nézett.
Kiráz a hideg ettől a pasitól, komolyan mondom!