Másnap. 6:42 óra.

*Emily szemszöge*

A bosszúra nincs jobb gyógyír, mint maga a bosszú! Igaz azt mondják, hogy ez is egyfajta érzelem. Az tény! Azonban az nem mindegy, hogy az a bizonyos érzés, miből fakad. Véresen komoly bosszúból? Vagy pusztán, csak unalomból születendőről? Hát nekem az utóbbi! Nem halnék bele, ha nem adnám vissza a pofont James-nek, de mondjon nekem valaki egy okot arra, hogy miért ne tegyem? Na persze, nem mintha hatna rám az a bizonyos ok!
Gondolataimból az említett személy apja zökkentett ki, ahogy mosolygósan kilépett az ajtón, egyenesen az autója felé vetett iránnyal. Szépen megvártam, amíg elhagyta a házuk kocsi beállóját, végül talpig fekete bőrszerelésemben, dögös tűsarkúmban, a bejárati ajtó felé vettem utam.

*Elise szemszöge*

Nappalink közepén a kanapénkon ülve, serényen lapozgattuk anyuval az őseink könyveit, amiknek a létezéséről egészen a mai napig, nem is tudtunk.
Hogy még érdekesebbé tegyem a sztorit, most jelenleg nem Christopher feltámasztása után kutakodunk! Sokkal inkább a vadász pecsétjéről keresünk információt, aminek a létezéséről, szintén nem tudtam semmit. Egészen pár perccel ezelőttig! Ugyanis anyám éppen az alagsorban kutakodott, egy régi könyv után, amit a Nagyi hagyott hátra. Azonban véletlen megbotlott a szerszámos ládában, így pedig nekiesett a falnak.
Nos hát ezután tűnt fel neki, hogy a fal üreges. Elkezdte kopogtatni azt egy kalapáccsal, míg végül le nem omlott a vakolat. Addig, addig ütötte, amíg hatalmas meglepetésére, fa deszkákkal nem nézhetett szembe. Nem is húzta sokáig az időt, magához vett egy feszítővasat, végül eltüntette a torlaszokat.

10 Perccel ez előtt.

Óriási döbbenet volt számomra, miután feljött anyám az említett helyiségből, és közölte hogy mire bukkant. Nyomban lementem vele, ezt követően csak ámulva bámultam a hatalmas helyet, ami teli s tele volt régebbnél régebbi könyvekkel, poros pókhálós polcokon pihenve. Ezeken kívül, még rengeteg gyertyákat, Ouija táblát, tekercseket, amik különböző igékkel voltak ellátva. Sőt, tömérdek vámpírok elleni fegyvereket, szárított vasfüveket találtunk.

-Mi ez a sok fegyver?- Hatalmas szemeket meresztve, néztem vissza arcára. Azonban erre választ, aligha kaptam. Így hát ismét a sok holmi felé vetettem tekintetem, majd ekkor elém tárult, egy érdekes tör. Közelebb caplattam hozzá, és már majdnem magamhoz vettem, a vörös kővel díszített markolatú, a végén megszokott hegyes vég helyett, iksz formájú szúrós fegyvert, azonban anyám el akart húzni tőle, de ennek köszönhetően, pont beleszaladt a jobb kezembe, így egy égetően fájdalmas érzést okozva, megjelent a tenyeremen egy iksz. Riadtan néztem vissza anyámra, akinek lelni lehetett arcáról, hogy tudja mi az.

-Ez egy vadász fegyver!- Áradt hangjából a felismerés, mellyel társulni kezdett a rettegés, pláne miután észrevette a tenyeremet. -Úristen!- Gyorsan kezébe vette vizsgálat céljából, az említett végtagom. -Hatalmas nagy veszélyben vagy!- Adta tudtomra, meredt szemeit íriszeimbe fúrva.- Nyelt egy nagyot.

-Miért? Mi ez?- Azonnal átvettem, a róla áradó félelmét.

-Ez egy vadász fegyvere! Így hogy megszúrtad magadat vele, az utódja látomásokat fog kapni rólad. Onnantól pedig hatalmas vágyat fog érezni az iránt, hogy eljöjjön ezért a fegyverért, és ha kell, akkor az élete árán is, de megöljön téged. Hogy miért? Mert rajtad van a törjének pecsétje!- Szavai hallatán, teljesen lesokkolódtam.

-És most mégis mihez kezdjünk?- Kétségbeestem, azonban nem tudott erre választ adni.

*Emily szemszöge*

Kopogtatásom után, a teljesen ijedt arcú ex pasim nyitott ajtót. Azonban én csak köszöntem neki, egy kaján vigyorral fűszerezve.

-Szia James!- Íriszeimben felcsillanni éreztem, a mindent tudást.
Pont ahogy sejtettem! A bátyám halála után, ismét emlékszik rám!
Rezzenéstelen arcom, csak nagyobb pánikot keltett benne. Szaporábban kezdte venni a levegőt, aminek a látványa, még nagyobb örömmel töltött el. Azonban nem sokáig tudtam élvezni a helyzetet, ugyanis hirtelen valaki hátulról a fejem köré tekerve karjait, nyakamat törte.

*Dallin szemszöge*

Rá sem néztem az előttem elboruló lányra, pusztán csak a fiú tekintetében tartottam, élesen határozott látásom.

-Üdv Vámpírvadász!- Szavaim hallatán, és kaján vigyorom láttán, csak még nagyobb döbbenet ült az arcára.