Jelen időben 20:00 óra.

Pár órával ezelőtt, Mia és Christopher segítségével, be cipeltük a bátyám és Emily testét a faházba. Elfektettük őket fivérem ágyán, az enyémen pedig Elise-t és Harman-t.
A töretlen várakozás közepette, a Főtörzs vezér kérésére, megbűvöltük a diákokat, a Farkasok közül pedig önként jelentkezett egy ember, aki elindult velük Mystic falls-ba. Ugyanis a falkavezér kijelentette, hogy ma telihold lesz, és mivel hála a pár órája történt szövetségre lépéseknek, így elszabadulhattak kósza mágia foszlányok, amik miatt nem lesz teljesen biztonságos a falu. Állítása szerint, lehetnek köztük gyengébb falkatagok, akik nem lesznek képesek uralni magukat, így farkas testet öltenek, amit nem kellene látniuk a diákoknak. Ebből kifolyólag igazat adva neki, hazaküldtük a tanulókat.

[...]

Visszatérve a barátainkhoz, folytattuk a várakozást. Azonban már órák óta eszméletlenek voltak, így jómagam meguntam a tétlenkedést, és a szobában található egyik széket, darabjaira törve, a leghegyesebb részeit, a már üres táskámba pakolgattam. Mia ezt értetlenkedve nézte a földön ülve, oldalán Christopher-el.

-Mire készülsz Stefan?- Kérdések csillantak fel, pillái alól, de én továbbra is csak pakolva adtam válaszom.

-Nem várhatok tovább Mia! Muszáj útnak indulni az Allard kastélyba! Fiona is egy ember, ráadásul az osztálytársam! Nem hagyhatom veszni!- Felnéztem arcára, közben hátamra vettem a táskám, azonban szemei azt sugallták, hogy bolond vagyok.

-Gondolkodj Stefan! Szerinted miért lépett szövetségre Harman és Elise? Mert olyan erős Allard, hogy pusztán fél kézzel végezne mindnyájunkal! De így ők megsokszorozták erejüket, ahogy Damon és Emily is! De még így sem merem azt állítani, hogy végezhetünk Allard-al, hogy felszabadíthassuk a szolgáit. Feltehetően feltudják tartani annyi időre, amíg mi kiszabadítjuk Fiona-t. Szóval ne légy idióta Stefan! Hajnalra biztosan magukhoz fognak térni! Ugyanis éjfél után telihold lesz emlékszel? Így fog elkezdődik a Vámpírok Hajnala! Akaratuk ellenére is magukhoz fognak térni, mert ösztönlények, ahogy mi. Készen fognak állni az útra Stefan! Csak légy türelemmel!- Szavai értelmezését követően, egy hatalmas sóhajtás keretein belül, ledobva magamról a táskát, leültem mellé.
Hát akkor folytatódjék a tétlenkedés!

Hosszú elmerengő percek tették kellemetlenné a várakozást. Tekintetemet lassan Mia, mennyezetet kémlelő arcára szegeztem.

-Sohasem kérdeztem még, és lehet hogy nem is kellene, de már nem tudom mihez kezdjek. Mondd Mia. Hogy ismerted meg a bátyámat?- Kérdésem hallatán, arca rögvest lángba borult. Gyenge nevetésbe kezdett, majd elmerengett a falat pásztázva.

-Ez nagyon hosszú történet Stefan! És hogy őszinte legyek, nem is igazán vagyok rá büszke!- Azt kell mondanom, hogy még nem láttam őt ilyen zavarban.

30 Évvel ezelőtt. 1990.

*Mia szemszöge.*

Már tíz kerek év telt el John halála óta, amit a mai napig nem bírok feldolgozni! A kilencven évem legnehezebb tíz évén vagyok túl, azt kell hogy mondjam. Annyira nyomorba döntött az elmúlt idő, hogy mondhatni vámpír boszi létemre, teljesen elzüllöttem. Nem is értem hogy miért, lehet talán az alkohol vagy a kábítószerek miatt, de Canada egyik night clubjában dolgozom, mint pultos. Néha beugró táncosként is feltünök, ahogy ma este is újra színpadra lépek, a sok kiéhezett hiéna elé.
Hogy miért választottam ezt az életet? Mert semmi életcélom nincs! Az akit szerettem meghalt, én pedig a drogok világába menekültem, hogy a mámoros állapotom miatt, ne érezzem a hiányát! Ez lettem én, egy ócska vámpír cafka. Hogy bánom-e? Őszintén bevallom, hogy már nem!

Önbizalomtól túlfűtve, sminkeltem magam a számom előtt. Szemeimet mint mindig, olyan feketére festettem, amik teljesen magukra vonzzák a figyelmet, ha éppen nem a testemre tapadnak az éhes tekintetek, a vörös félhomályban. Ajkaimra épp hogy felkentem, a tűz piros csókálló rúzsom, amikor betoppant Frank, hogy szóljon, én következem. Egy bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem. Hosszú derékig érő szőke fürtjeimet kibontva, végig mértem magam a tükörben. Egy élénk vörös csipkézett, alig takaró ruhám, maga volt a gyönyör.

-Kész!- Suttogva elindultam a színpadra.

*Damon szemszöge.*

Az éjszaka közepén, betértem egy night club-ba, oldalamon szerelmi csalódástól szenvedő vámpír barátommal. Nem sok kedve volt hozzá, de mint jómagam is tapasztaltam, a fájdalmat csak egy nő tudja gyógyítani, vagy inkább egyszerre három!

Jack nagyra nyílt szemekkel fürkészte, a vörös fél homályba burkolózott helyet, na és persze a csinosabbnál csinosabb lányokat. Hamar megtaláltuk helyünket a bárpultnál, ahonnan tökéletes rálátásunk volt, a színpadon táncoló szőke démonra, aki szenvedélyesen kellette magát. Háttal lecsúszott lassan a rúdon, szétterpesztett lábakkal. Tekintete hamar megtalálta az enyémet, melyből leszűrtem, hogy egy vámpír cica szemelt ki magának.

-Mit adhatok uraim?- Sokadjára kérdezte tőlünk a pultos nő.

-Bocs!- Megdörzsölve arcomat, ránéztem az előttem állóra. -Két pohár Bourbon-t kösz!- Válaszomat követően, visszapillantottam a vámpír táncosra.

*Mia szemszöge.*

Kezemet gyengéden a rúdra téve, lassan megkerültem párszor. Közben a kiszúrt vámpír fiúkát fürkésztem. Már akkor jól tudtam, hogy még ma éjjel az enyém lesz!

[...]

A produkcióm után kimentem a nézőtérre, és nyomban észrevettem a két vámpír csávót, a fotelekben ülve, iszogatva. Céltudatosan feléjük véve irányomat, ismét összefutott tekintetünk a sötét fürtös, kék szemű vérszivóval. Lelni lehetett róla a vágyat, hogy szívesen letépné rólam, alig takaró ruhámat. Odaérve hozzájuk, szó nélkül rásimultam a fotelkartartójára, és kivettem a whisky-t a kiszemeltem kezéből. Meglepetten nézte végig, ahogy beleittam, de mint tudjuk, szándékosan húztam az agyát, amit ő észre is vett.

-Ismerjük egymást?- Tekintete lassan végigmérte testem minden porcikáját.

-Még nem, szépfiú!- Rákacsintva ismét belekortyoltam italába. -De megfogjuk!-

[...]

Heves csókcsaták közepette, tértünk be az egyik privát szobába. Kezei időt nem húzva, eltépték ruhámat, majd megemelve a falnak nyomott. Lábaimat összekulcsolva derekán, fenekembe markolt, ajkai pedig áttértek nyakam kényeztetésére. A mámoros állapot elöntötte elmémet, mely hatására tarkójától fogva beletúrtam fürtjeibe, amiket megtépve, arcom elé emeltem az övét. Kábult tekintete csakis a számra bírt koncentrálni. Több sem kellett nekem, ismét megcsókoltam szenvedélyesen.

[...]

Az ágyban fekve, kéjes sóhajtásaim egymást követték. Tekintetemmel végig vizslattam, fölém tornyosulo felsőtestét, ahogy érzékien vonaglott rajtam, ezzel gyönyört okozva mindkettőnk számára. Ajkaink ismét megtalálták egymást, de egy bizonyos idő elteltével, csókjai haladtak egyre lejebb és lejebb, a mellemig. Azonban időközben visszatért a számhoz.

9:21 óra.

Kellemes ébredésemet, a már félig felöltözött vad fiú tekintete tette szebbé. Egy halvány mosolyt villantva, nyújtózkodtam egy nagyot.

-Jó reggelt!- Köszönt kicsit nyers modorán.

-Neked is!- Ásítva körbenéztem a helyiségben, a ruhámat keresve.

-Ne is keresd!- Szólt rám, közben fekete ingét gombolgatta be. -Széttéptem!- Hanyagul tette hozzá, aminek hallatán felvontam szemöldökeimet.

-Az szép!- Feleletemből fakadóan, gyengén felnevettem. -És most mégis mit vegyek fel szép fiú?- Kellemesen vissza dőltem az ágyba, arcát fürkészve.

-Az már a te dolgod cicám!- Adta válaszul, inge gallérját igazgatva. Kicsit ingerültebben néztem rá, ami szemmel láthatóan, meg sem hatotta.
Na szép!

Fél évvel később. 21:32 óra.

Egy sötét sikátorba üldöztem áldozatomat, mely ezúttal egy prostituált volt. Már teljesen esélytelen volt a menekülése, azonban ekkor egy ismerős hang felszólalt a hátam mögött.

-Mire készülsz Mia?- Hangjából áradt a gúny.

-Damon?- Meglepetten pillantottam hátra. -Mit akarsz?- Unottan néztem arcára.

-El kell keserítselek, de nem hozzád jöttem Mia!- Vágta érzéketlenséget szimulált válaszát fejemhez, ezzel egyidőben a rettegő lány felé vette lépteit. -Csak megláttam hogy vadászol, gondoltam ellopom a zsákmányt!- Azon nyomban az áldozatom mögé termett, arca eltorzult, megnagyobbodott szemfogait végül nyakába meresztette. -Te nem kérsz?- Felém fordította a már alig élő lányt.

-Hülye kérdés!- Flegma mosolyt villantva, oda teremve, magam is belemartam a már nyílt sebbe.

[...]

Tíz éven át együtt éltük világunkat, Damon Salvatore-val. Bemutatta nekem az öccsét is, akivel hamar jóba lettem. Mondhatni barátságunk, elérte a tetőfokát.
Azonban idővel Damon megváltozott. Különleges álmokra hivatkozva, sokszor hónapokra eltűnt öt éven át, az állítólagos volt nagy szerelme gyilkosát keresve. Igaz elmesélte hogy a találkozásunk előtt is őt üldözte, de belefáradt. Így egy időre megpihent mellettem, de hosszú távon nem volt ebben sok köszönet számomra. Rengeteget veszekedtünk, szinte minden apróságon! A végére annyira beleuntam hogy folyton én voltam a második, hogy az utolsó eltűnése után, egyszerűen leléptem. Meg sem vártam a válaszát, csak egyszerűen otthagytam őt Canada-ban.

Napjainkban. 0:01 óra.

*Emily szemszöge.*

Lassan gyengén nyitogattam szemeimet, melyek nagyon égtek. Látásom visszanyerését, a szobában való körbe tekintésemre használtam. Azonban amint bal oldalamra pillantottam, észrevettem magam mellett, a még eszméletlen Mr. Damon-t. Annyira megijedtem, hogy rögvest leestem az ágyról. Ennek köszönhetően, a földön ülő Mia kinevetett. Rá vetve pillantásomat, felfedeztem a két oldalán ülő Stefan-t, és Christopher-t is.
Halványan dereng, hogy mi is történt!

Bal csuklómra pillantva, szemeim elé tárult az Ametiszt karlánc, amit Mr. Damon-től kaptam.
Különös érzéseim támadtak a történtekkel kapcsolatban, amiket megmagyarázni alig ha tudnék!

-Jó hajnalt álomszuszék!- Mosolyogva felém sétált Stefan, majd kezét nyújtva segített felállni. Viszonoztam mosolyom, azonban ő két ujjával megsimogatta az arcomat, de meglepően jólesett. Jó érzés volt arra ébredni, hogy várták az ébredésünket.