3 órával korábban.

*Emily szemszöge.*

Hatalmas izgalommal vártuk barátnőm válaszát, mindeközben az ablakon kitekintve, a tomboló vihar egyre több farkast vonzott a faházköré.
Tekintetemet visszaszegeztem Elise, immár döntésre jutott arcára.

-Elfogadom!- Határozott válasza adását, a helyiségben feltámadó misztikus erőknek köszönhető szél követte. Azonban ekkor ránk nézett Harman.

-Vigyétek ki az ember barátotokat! Nincs itt bent biztonságban!- Óvraintése hallatán, megragadtam Molly karját, de ezzel egy időben Mr. Damon a táskájához lépve, kivett valamit belőle. Tekintetünk hirtelen találkozott egy másodpercre, azonban időt nem húzva, megfogta barátnőm kezét, és kivittük a házból.

Fejem fölé vetett pillantásommal, a hatalmas viharfelhőket kémleltem. Iszonyat erősségű szél tombolt, de a farkasokat nem gátolta meg abban, hogy átvegyék tőlünk Molly-t, és biztonságba vigyék. Egy utolsó tekintet erejéig, Mr. Damon-el összenéztünk, végül visszaindultam a szövetségkötés helyszínére, De meglepetésemre megragadta karomat, így arcára szegeztem szemeim látását. Ekkor egy hatalmasat dörrent az ég, de tekintete töretlen maradt. Olyan érzésem volt, mintha valamire készült volna.

-Mit akar Mr. Damon?- Túlkiabálva a hangos vihart, intéztem hozzá kérdésemet, aminek hála íriszeimbe fúrta szemeit, elidőzve bennük egy darabig. Azonban egy idő után, szóra nyitotta ajkait.

-Én Damon Salvatore, felteszem a kérdést. Sarah Emily Ramsay! Elfogadod-e ismét a jövőben megírtakat ebben az életedben is, hogy a sorsunk eggyé váljon, hasznot húzva a viharral felszabaduló mágiából?- Nagyra nyílt szemeket meresztettem, hangos határozott kérdése hallatán. Zsebéből elővett egy Ametiszt karláncot, amit tenyerembe tett. -Elfogadod ismét, a rám ruházott védelmedet, és hogy innentől együtt védelmezzük a jövőbeli szent célért küzdő fajunkat? Elfogadod, hogy együtt alkossunk egy hatalmat, amivel megóvunk minden szentlelket, és Mystic falls-i általad örökölt Tanácsot?- Arca oly határozott, és célratörő.
Már értem! Amikor azt mondta hogy halott vagyok a számára, megszakadt a szövetség, amit több mint a százéves énemmel kötött.

-Miért tegyem meg Mr. Damon? Miért lépjek magával szövetségre ismét? Csak mert ez a sorsunk? Csakis azért, mert ez megvan írva, a vámpírok nagykönyvében?- Haragosan vontam kérdőre, aminek láttán közelebb lépett hozzám. Kezét lágyan arcomra téve, homlokát a homlokomhoz érintette.

-Mert szeretlek Emily!- Mély érzelmeit hagyta feltörni, végül ajkaimra pillantott. -Mindig is szerettelek, és teljen el akár ezer év, én akkor is szeretni foglak!- Tekintetét mélyen könnyes íriszeimbe fúrta. -Fogadd el a szövetséget, mielőtt elvonul a viharral a felszabadult mágia! Engedd hogy be teljesüljön a sorsunk!- Szavai oly szívbemarkoló volt, aminek hála ajkaim remegni kezdtek.
Mi történik velem? Miért érzek ekkora mély szeretetet irányában? Hát valóban ez lenne a sorsom? Én lennék Mr. Damon Salvatore-nak, a lelki megváltója?

*Harman szemszöge.*

Megitattam véremmel Elise-t, végül nyakába harapva életét vettem. Karjaimba borult testéből, éreztem felszabadulni erejét, ami összekötődött az enyémmel. A szövetség mágiája pedig ekkor lépett a tetőpontjára. Térdeimre borultam karjaim közt a társammal. Végül tovább tartani magunkat nem bírva, eldőltem eszméletemet vesztve

*Emily szemszöge.*

Mélyen szemeibe meredve, folytak le könnyeim arcomon. Oly erős vágyat éreztem arra, hogy megcsókoljam őt, ebből kifolyólag kiszökött válaszom ajkaim közül. -Elfogadom!- Adtam tudtára határozottan, ő pedig tenyerébe harapva, a kezemben lévő ékszerre csepegtette vérét, ami ekkor elkezdett lila fényével izzani. Tekintetünk ismét egymás íriszeibe szegeződött, végül ő felhelyezte a karláncot, a bal csuklómra. Arcomra simította lágyan kezét, ajkaimra pedig csókját lehelte. Felhelyezve arcára kezeimet, viszonoztam csókomat. Ajkai forrón éreztették velem, a benne tomboló szerelmét, így hagytam feltörni, a bennem is lángra lobbant érzelmeimet, aminek köszönhetően az eső is elkezdett esni. Csókunkat semmi sem törhette meg addig a percig, amíg egy hatalmas erőtlenség el nem uralta testem, amiből kifolyólag karjaiba borulva néztem fel arcára. Ő térdre rogyott velem, közben éreztem a testemből kiáramlani minden erőmet. Lassan eldőltünk a fűben, de szemeink addig egymás arcát fürkészték, amíg el nem vesztettük eszméletünket.

*Stefan szemszöge.*

-Nem értem!- Szólalt fel Mia kicsit ingerülten, tekintetébe meredve. -A kötelékük bevégzése után, egyből el kellett volna vonulnia a viharnak!- Értetlen szemei láttán, egyből a bátyám jutott eszembe.

-Gyere!- Megragadva kezét, kiszaladtunk a házból, nyomunkba Christopher-el. Rengeteg falkataggal találtuk szembe magunkat, akik körbeálltak valamit. Amint észrevettek minket, félre álltak. Ekkor szemeink elé tárult, az egymás ölelésében földön fekvő Emily és Damon. Lesokkolva vettem észre, a lány csuklóját ékesítő ékszert.
Hát ismét összekötötték sorsukat!