34. A Tiszta Lelkű Vámpír, Varázs Vére.
Elmélázó tekintetemmel vizslattam a tanáromat, ahogy az ablakon meredt kifelé, a már ismét órák óta tartó utazásunk alatt.
Sok mindent mertem feltételezni Mr. Damon-ről, de azt soha, hogy képes megölni a saját fivérét! Most tekintsünk el a ténytől, hogy a vámpírok halhatatlanok egy bizonyos értelemben. De ha nem lennénk azok, vajon akkor is hidegvérrel megölte volna Stefan-t? Őszintén meg kell mondanom, hogy Mr. Damon ezzel a tettével, és a hozzám intézett szavaival, teljesen elérte azt, hogy valóban halottnak tekintsem őt!
-Minden oké?- Aggodalmasan fürkészte arcomat Stefan, de jómagam egy halvány mosollyal, és bólitásommal igyekeztem megnyugtatni őt. -Ne haragudj a bátyámra, ilyen a természete!- Megbocsátó hangján védte őt, még azok után is amit tett vele. Már nekem fájtak szeretetteljes pillantásai, amik Mr. Damon-re gondolván csillantak fel íriszeiben.
Hogy lehet valaki ilyen jó, és megbocsátó? Hogy tudja még ezek után is szeretni őt?
*Elise szemszöge.*
-Még mindig nem tudom felfogni Stefan szavait!- Lesokkoltan adta tudtomra halkan, a még mindig döbbent barátnőm, közben az ablakra tapadva, próbálta Damon arcát kémlelni, de elég távol ültek tőlünk Mia-val. -Hogy volt képes megölni a saját testvérét Damon? Stefan csak segített Emily-nek!- Kérdő pillantásait íriszeimbe szegezte, azonban képtelen voltam válasszal szolgálni.
Engem is épp úgy megleptek a történtek, ahogy őt. Nem hittem volna, hogy Stefan jó cselekedete után, ezt érdemelte volna! Damon-nek inkább hálásnak kellett volna lennie az öccsének, hogy kisegítette Emily-t a vámpírok átka sújtotta kínjaiból. De ehelyett mit tett? A szemem láttára törte el a saját testvére nyakát! Milyen az ilyen, ha nem egy beteg elvetemült gyilkos? Amúgy sem ápoltam annyira jó viszonyt vele, de ezek után rá sem bírok nézni!
-Komolyan mondom Molly!- Határozott pillantásaimat, kérdéseket sugárzó szemeibe szegeztem. -Ha ezek után meg merészel bocsátani Emily, Damon-nek, akkor én fogok tört döfni, az átkozott tanárunk szívébe! Hallottam gonosz vámpírokról, de Stefan nagyon nem az, és ezt nem érdemelte volna! Az egy dolog hogy igazából nem halt meg, de ez bosszúért kiált!- Cseppet sem tagadva halk indulataimat, Molly bólogatva helyeselt.
-Már számomra is kérdőjel, hogy mit szerettem abban az embernek nem mondható kőszívű vámpírban!- Haragjának hangot adva, próbálta tovább fürkészni annak a pokol fajzatnak az arcát.
*Fiona szemszöge.*
Rettegő, gyűlöletes, és még sorolhatnám az érzéseimet, de felesleges! Legalább már tudom az igazságot, hála apámtól kapott vasfűves karkötőmnek.
Fel nem tudom ép ésszel fogni, hogy egy buszon utazom négy vámpírral, és ráadásul az osztályfőnököm a vezető! Vajon hova visznek minket? Mi leszünk az előétel Forks-ban? Meg kell szöknöm, amint lehetőségem lesz rá!
*Mia szemszöge.*
Félszemmel fürkésztem Damon ablakon kimeredt arcát, néha pedig hátra néztem, a szintén kifelé meredő Stefan-ra, és a mellette ülő lányra.
Az isten áldjon meg Damon Salvatore! Hogy lehetsz te ennyire idióta? Végre meg van a több mint száz éven át gyászolt nő, egy karnyújtásnyira tőled! Erre te elcseszel mindent, egyetlen egy perc alatt? Egy átkozott régmúlt hagyomány, megszegése miatt? Most ez komoly? Ez már szánalom a köbön! Lassan már személyesnek érzem a helyzetet, szóval muszáj valamit tennem, mielőtt tényleg igazam lesz, és Stefan-ból lesz a szeretett férfi. A boszorkányok szellemei nagyon mérgesek lesznek, és a büntetésből engem sem fognak kihagyni! Muszáj beszélnem Emily-vel is, mert szerintem nincs tisztában azzal, hogy miféle erő birtokosa! A rá szabott feladatot kellene végbe vinnie, azaz meg kell védenie Mystic falls-ot mint Tanács elnök, Damon Salvatore oldalán, és életre kelteni a Tanács többi tagját!
De attól tartok hogy Dallin, most minden erejével azon lesz, hogy a tiszta lelkű vámpír lányt ismét megölje, vagy pedig a benne lakozó varázs vére miatt, átadja az ősöknek az igaz halhatatlanság elixirért cserében, aminek köszönhetően semmilyen karó nem végezhet vele! De ha végbe is vinné ezt, akkor minden gonosz régmúlt vámpír újjá tudna születni, egy új testben! Nekünk pedig szerintem ez nagyon nem hiányzik! Egy csapatnyi ős gonosz vámpír reinkarnáció? Nem csak Mystic falls-ot söpörné el a térképről, hanem szinte mindent!
1 Nappal később, Forks-ban.
*Allard szemszöge.*
-Allard nagyuram!- Tiszteletlenül rontott be sietősen, az egyik alattvaló vámpírom, a hatalmas termembe. -Bocsánatáért esedezek nagyuram!- Meghajolva előttem, hosszú szőke haja, és fekete köpenye a kövezetet súrolta, arra várva hogy mikor engedem felegyenesedni szavammal. Megtiszteltem azzal, hogy a hatalmas ablaktól egész testemmel felé fordultam. Megigazitottam magamon földig érő, már említett színű köpenyemet.
-Mondd fiam!- Adtam szólási engedélyt neki, ő pedig felegyenesedve íriszeimbe nézett.
-A Twilight rajongókat az imént vittük ki a múzeum részlegről, azonban a figyelők egy Mystic falls rendszámú diák buszt láttak a városba tartani. Mertem venni a bátorságot, hogy szóljak magának Nagyuram!- Határozott egyenes szavait figyelembe vettem, aminek köszönhetően fejemben megszületett egy ötlet.
-Köszönöm hogy szólt! Adja át üzenetemet a figyelőknek, hogy indítsanak őrjáratot, de olvadjanak be az emberek közé, és derítsék ki, hogy miért jöttek ide! Azt is tudni akarom, hogy mennyi vámpír van a buszon, és hogy kik azok!- Visszafordultam az ablak felé.
-Már tudjuk, hogy négy vámpír ül a járművön Nagyuram! Köztük van az egyik Ramsay utód is, akit Dallin nagy erőkkel keres! Pontosabban a lány!- Adta tudtomra, a lehető legjobb hírt.
-Nagyszerű! Akkor is marad az eredeti tervem, és maga is részt fog benne venni Harman! Szóval csatlakozzon a figyelőkhöz! Távozhat!- Nem vetettem rá tekintetem.
-Igen is Allard nagyuram!- Adta helyeslő válaszát, végezetül hallottam távozni.
Dallin, Dallin.. Nem tudod mit tettél! Lehet hogy egyenesen ide menekült a varázs vérű hercegnőd, pont az én karmaim közé! Ez a lehető legjobb dolog, ami mostanában történhetett! Legalább így nem kerül a bátyám kezébe a lány! Így nem tudja felhasználni a reinkarnáció tervéhez, azonban én igen! Toborozni fogom a seregem, és egy szép napon leverem tronjáról az ősi fivéremet!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro