*Elise szemszöge*

Egy elég rossz előérzettel, és a kezemben lévő telefonommal világítva, indultam megkeresni, a főkapcsóló szobáját, abban reménykedve, hogy esetleg ott találom, a gondnokot
Nagyon furcsállom, hogy csak úgy lekapcsolta a fényeket. Pedig tisztában volt azzal, hogy nem hagyta el még, minden diák az épületet. Nekem itt valami bűzlik!

-Mr. Frank!- Csak úgy visszhangzott a neve, amint elhagyta számat. Párszor megismételgettem, míg odaértem a főkapcsolóhoz, ami az első szinten volt található, egy apró kis szobában. Lenyelve félelmem, benyitva a helyiségbe, körbe világítottam. -Mr. Frank?- Hiába szólítottam, válasz nem érkezett.
Nem mehetett el! Ott álltam az aulában, szóval még itt kell lennie a suliban, valahol!
Lépteimmel megközelítettem a kapcsolót, azonban amikor már majdnem visszakapcsoltam, a jobb szemem sarkából észrevettem egy gyenge kis mozgást, azonnal oda világítva, két lábat láttam kilógni, az asztal takarásából. Nyomban fel ugrott a pulzusszámom, de gondolkodás nélkül odarohantam. -Mr...- A sarokban ülő elé érve, hangos sikítás hagyta el, számat. A látottaktól felszabadult az erőm, aminek köszönhetően, szikrázott a főkapcsoló is. A gondnokunk feje, félig le volt már szakadva, a nyakáról.

*Emily szemszöge*

Ez a hang, és az ingének illata, olyan ismerős valahonnan.
Megfeszültek izmaim, amikor hallottam őt halkan lélegezni, miközben valami miatt, erősen fülelt. Mellkasom előtt elhúzódó karja, csak jobban magához vonta hátamat. Féltem, de mégsem mertem megszólalni. Üveges tekintettel meredtem, a semmibe.

-Jól van.- Suttogását követően, enyhített szorításomon. -Talán elment!- Teljesen eleresztve, óvatosan felé fordultam.
Hiába volt sötét, az égszínkék íriszei még így is kitüntek, a gyenge látás viszonyok között.

-Mit akar maga tőlem?- Alig hallhatóan tettem fel kérdésem, de válaszra sem méltatva, pusztán csak kikerülve, résnyire kinyitva a takarító szertár ajtaját, elővigyázatosan kilesett rajta.
Vajon ki elől menekülhetett? Na és engem miért, rántott magával? Talán rosszkor voltam, rossz helyen?
-Válaszolj!- Kicsit határozottabban lépve hozzá, karjától fogva, magam felé akartam fordítani, de nem nagyon jártam sikerrel. Ő lenézett rám egy pillanatra, de arca nem árult el semmit. -Ki elől menekülsz? És miért vagy mindig ott, ahol én? Egyáltalán mit keversz az iskolában?- Tudatában voltam annak, hogy valószínűleg idegesítették őt a kérdéseim, de akkor is elszántan, válaszokat akartam. Türelmetlenkedve vártam, de ő csak némán fürkészte arcom. -Még ma válaszolsz is? Vagy egész este bámulni fogsz?-
Gőzöm sincs, hogy honnan lett ekkora bátorságom, hogy így megeredjen a nyelvem, egy idegennel szemben.

-Menj haza a barátnőiddel, és ne mászkálj ilyen későn, már sehol!- Utasítását szánva válasznak, elhagyta a helyiséget.

-Várj!- Utána szólva, megragadtam fekete ingét, a derekánál. Ennek hatására megállt, de nem nézett vissza. -Mi ez az egész? Te követtél a folyosón?- Annyira feleslegesnek bizonyultak kérdéseim, ugyanis semmire nem adott választ.

-Majd megtudod, ha eljön az ideje!- Rejtélyes szavai csak úgy csengtek füleimben. Ezt követően mit sem törődve azzal, hogy szorongattam ruhájának egy darabját, ő tovább ment. Értetlenkedve néztem utána, ahogy egyre távolabb, és távolabb került tőlem.
Már megint, mi ez a ,,deja vu" érzés? Miért érzem azt, mintha valahol ismerném őt?

-Hogy hívnak?- Utána kiabáltam, bár nem állt meg. Válla felett választ adott kérdésemre, végezetül eltűnt a sötétségben.

-Damon.- A neve csak úgy visszhangzott, az üres folyosón.
Damon. Miért vagy nekem, olyan ismerős?

[...]

Döbbenten és rettegve hallgattam Elise vallomását, amit a Gimnázium előtt állva adott, a rendőröknek. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy valaki megölte, a gondnokot. Molly pusztán csak némán meredt a saját kezeire, ahogy a patkán ült, egy melegen tartó takaróval a vállain.
Mintha le lenne sokkolódva, valamitől. Mi a fene folyik itt? Talán Damon ölte meg, a gondnokunkat? De ha ő tette volna, akkor engem miért nem ölt meg? Na és mégis kielől bújkálhatott? Annyi kérdőjel van a fejemben, hogy lassan már nem látok tőlük tisztán.

-Kicsim!- Szólalt fel anyám hangja, a hátam mögött, ahogy sietősen haladt felém, apámmal.

-Anyu!- Azonnal könnybe lábadtak szemeim, végül átöleltük egymást.

-Már attól féltem, hogy valami bajod esett!- Szorosan ölelt magához, ami kellőképpen megnyugtatott. Azonban apám tekintete, a szokásosnál is, idegesebbnek tűnt. A szavai pedig, eléggé haragosak voltak.

-Akkor most menjünk, a rendőrkapitányságra!- Mit sem törődve a történtekkel, vissza sietett az autónkhoz.
Mi lehet a baja?

-Elvihetnénk a lányunkat?- Tette fel kérdését anyám, a rendőrre nézve, aki csak bólintott egyet. Jómagam a barátnőimre pillantva, visszaléptem hozzájuk, végül átölelve őket, elbúcsúztam tőlük.
Nem tudom, hogy ilyen helyzetben hogyan kellene cselekednem, de azt igen, hogy ezt az estét, sohasem fogom elfelejteni!

[...]

-Hogy mi van?- Teljesen kifakadtam apám szavain, közben megfeszült mellkasom előtt, az autó hátsó ülésének, a biztonsági öve. -De jól van? Most mi van vele?- Azonnal ideges lettem, amint tudomásomra jutott, hogy Christopher a rendőrkapitányságon van. Anyu azt mondta, hogy a rendőrök, nem mondtak úgy konkrétan semmit sem a telefonban. Csak annyit, hogy menjenek be, a bátyámért.
Mi a fene folyik itt, ma este? Nem hittem volna, hogy ennyi minden fog történni. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy valaki megölte a gondnokot, közben ismét megjelent az a rejtélyes férfi, akit ugyebár Damon-nek hívnak. Berántott magával a takarító szertárba, úgy mintha menekült volna valaki elől. Nem mondott semmi értékelhető dolgot, ezért is van olyan gyanúm, hogy ő lehet a gyilkos. De mi okból ölte volna meg, azt a férfit? Na és ha valóban ő tette, akkor mégis ki elől bújkálhatott? Most pedig a bátyám is, a rendőrségen kötött ki. Nagyon ideges vagyok miatta, pláne hogy neki ma, munka napja volt. Lehet hogy megtámadták bent? Nagyon remélem hogy jól van, és nem esett semmi baja!

[...]

*Stefan szemszöge*

Elgondolkodva öntöttem ki egy pohárba, a tegnap levadászott szarvasnak a vérét, az étkezőnek a pultjánál állva.
Szerintem azért érzem itt olyan sűrűn bátyám jelenlétét, mert tisztában van azzal, hogy nem csak ő pályázik Emily életére. A napokban feltűnt nekem, hogy egy ismeretlen vámpír ólálkodott, Emily-ék házának a környékén. Most pedig felhívott Jake, hogy kaptak egy telefonhívást a rendőrségen, hogy gyilkosság történt, a Gimnáziumban. Nagyon remélem, hogy nincs benne Damon keze. De ha figyelembe veszem a jeleket, akkor biztosan nem ő tette! Szerintem az az új vámpír lehet a tettes, aki Emily nyomában van. Jobb lesz, ha jobban odafigyelek! Elég egy rossz lépés, és nagy bajba kerülhet az a lány. Damon-től nem tartok, egy szóval nem hinném, hogy egyhamar véghez tudná vinni, a lélekcsere tervét. Ugyanis ahhoz, kellene neki egy boszorkány is. De amióta itt vagyok Mystic falls-ban, azóta egy Salemi boszorkány sem mutatkozott. Igaz Elise felkeltette a gyanúmat, de azt kétlem, hogy segítene Damon-nek, elvégre Emily a barátnője. Aki most jelen pillanatban jobban aggaszt, az a másik vámpír. Vajon mit akarhat Emily-től?
Kezembe véve a poharat, megfordulva vele az ajtó felé, nyomban meg kellett hogy lepődjek. Mert balszerencsémre, pont Damon állt velem szemben. A gyomrom azonnal összeugrott az idegtől, majd az ujjaim között lévő pohár, szilánkosra tört. Ő érzéstelen arccal nézte végig a szituációt, végül egy gúnyos vigyorral visszanézett arcomra.

-Hát öcsém, te "mindig is értettél, a kellemes üdvözléshez."- Lassan felém vette lépteit.

-Mit akarsz itt, Damon?- Azonnal feltörni éreztem haragom, és mérhetetlen gyűlöletem. A válasza pedig, szinte azonnal felbosszantott.

-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád Stefan! Pontosan azért vagyok itt, amiért te is. Ki akarom szabadítani Sarah-t.- Zsebre tette kezeit, közben az ablak felé vette irányát.

-Te csak ne beszélj helyettem Damon! Nem azért vagyok itt, hogy kiszabadítsam őt. Csak új életet akartam itt kezdeni!- Erős igyekezetemet afelé, hogy féken tartsam magam, fogyatkozni éreztem. Gúnyos nevetése, csak még jobban pumpálta belém, a dühöt.

-Ezt még te sem hiszed el öcskös!- Rám sem nézett, pusztán csak arrébb húzva a függönyt, kitekintett az ablakon. -Bár te tudod. Nyugodtan hazudj magadnak, ha ezzel könnyíteni tudsz, a lelkiismereteden. De mindketten jól tudjuk, hogy te sem csak a sarj kötődés miatt tértél vissza. Tudatában vagy annak, hogy Sarah hasonmása, itt él Mystic falls-ban. Na és ha még nem is tettél semmit, akkor is nyugtat téged a tudat, hogy kifogod őt szabaditani, amint találtál egy boszit.- Bosszantó vigyorával, ismét rám nézett. -Nem de?-

-Menj el Damon!- Utolsó cseppnyi erőmmel, visszafordultam a fridzsider felé. Ismét kivettem egy szarvas vérrel teli zacskót, végül pedig egy új poharat, a konyha szekrény legfelső polcáról. De mire újra végbe tudtam volna vinni, a vér kiöntését, egy pillanat alatt, a falnak nyomva találtam magam.

-Ne vegyél semmibe Stefan!- Sziszegése közben, erősebben megszorította a nyakamat. -Nem ajánlom, hogy beleszarj a levesembe! Igen is kifogom szabadítani Sarah-t, te pedig ebben segíteni fogsz! Nem hiába változtatott át minket. Tudatosan azért tette, mert tisztában volt azzal, hogy kifogjuk őt szabaditani! De mielőtt ezt megtennénk, előtte el kell tüntetni, a zavaró harmadik vámpírt, aki a jelek szerint, sietősebbre kapcsolt. Nagyon kellhett neki a kis barátnőd, nem hiába akarja ennyire megkaparintani. De mi pontosan ebben fogjuk megakadályozni! Nem szerezheti meg ő, amikor már csak egy lépés választ el minket, a céltól!- Borzasztóan haragos voltam, de valahol meglepett, az elszántsága.

-Csak te akarod kiszabadítani Damon! Én már rég nem hiszek abban, hogy ott lenne a kriptában! Abban segítek neked, hogy eltüntessük a zavaró vámpírt. De abban viszont nem, hogy feláldozd a lányt! Ha netán mégis arra kerülne majd a sor, akkor mi is megküzdünk fivérem!- Utolsó mondatomra, pusztán csak felvonta szemöldökeit.

-Szóval harcolni akarsz majd?- Kaján vigyora közben elengedett, és a képembe nevetett. -Ezzel alá akarod írni, a halálos ítéleted igaz?- Semmibe véve engem, lassan az étkező ajtaja felé vette irányát, miközben zsebre tette kezeit.

-Ha az kell, akkor igen! Ugyanis nem hagyom, hogy feláldozd Emily-t!- Ahogy elért tudatáig, szavaim értelme, elkomolyodva megállt, és visszanézett rám.

-Csak azt ne mondd, hogy kezdesz beleszeretni, abba a halandóba!- Látszólag igyekezett elrejteni meglepettségét, de nem nagyon sikerült neki. -Hát öcsi, akkor jobban teszed, ha könnyes búcsút veszel tőle!- Több sem kellett nekem, azonnal megragadtam őt a torkától fogva. Teljesen a nappali padlójáig nyomtam őt, teljes erőmmel. Amint földet fogott, egy igazán kaján vigyort villantott. -Legalább majd neked is fájni fog Stefan! Remélem pont annyira, mint nekem fájt az a nap, amikor megtudtam, hogy Sarah veled is összeszűrte a levet. Úgy, hogy közben nekem mondta hogy szeret.- Íriszeiben csak úgy szikrázott a bosszú.

*Emily szemszöge*

Hatalmas gyorsasággal tértünk be szüleimmel, a rendőrkapitányságra. Egy kisebb kajtatás, és útbaigazítás után, megtaláltuk Christopher-t, Fiona, és egy rendőr, na és egy civil ember társaságában. Azon nyomban elöntötte agyamat a vér, amint megláttam azt a lányt. Haragomat elnyomni sem bírtam, így hát a rendőr asztalánál ülő lányhoz sietve, megragadtam a mellkasát bújtatott felsőjétől fogva.

-Tudhattam volna, hogy a te kezed van a dologban! Mit tettél?- Rángatását hamar megakadályozták a rendőrök, mert kiszedték a kezeim közül őt.

-Nem tettek semmi rosszat!- Szólalt fel az egyik egyenruhás, aki apám mellett állt. -Fegyveres rablók törtek be az étterembe, ahol dolgoztak. A legnagyobb kihágása az volt az urnak, hogy a lányal egyetemben, jogosítvány nélkül, elhajtottak egy autóval. A szemtanúnk is megerősítette, hogy ez így történt!- Ekkor rá nézett, a civil fekete ruhás férfira, akinek az arcán, semmilyen érzelem sem volt fellelhető. Azonban bátyámra, és a szüleimre pillantva, hatalmas nagy aggodalom ült, ahogy vizslatták, az idegent.

*Christopher szemszöge*

Elképzelésem sincs arról, hogy most hogyan lesz tovább! Itt ülök a kapitányságon, egy kamu sztorival, amit az a férfi alkotott, akit sohasem fogok az apámnak hívni! Megbűvölt mindenkit, köztük Fiona-t is, hogy az általa kitalált történetet higgye el mindenki. Tisztában vagyok azzal, hogy azért húzott ki a slamasztikából, hogy majd ezzel zsarolni tudjon. Azt várja, hogy a kezére adjuk Emily-t. Nem tudom hogy miért kell neki ő, ahogy azt sem, hogy mi lenne akkor, ha megtudná Emily, hogy pontosan azzal az "emberrel" áll szemben, aki az igazi apánk! Még belegondolni sem akarok, hogy mi lesz ennek a vége!