17:02 óra.

Vajon miért nem lepődöm meg azon, hogy a bátyám már az első munkanapján, széttört egy egész pohár készletet? Csak egy percig nem figyeltem rá, és mire megfordultam, már egy rakás whiskys pohár bánta, amit az én fizetésemből vonnak le, mert hát én nekem kellett őt betanítani. Állítom, hogy már most sokkal jobban elfáradtam, mint úgy egy átlag napomon.
Képtelen megjegyezni, hogy hogyan működik a kávéfőző, és még csak egy sima latte kávét sem tud elkészíteni.
Most jelenleg a pultban hajolgatok, hogy összesöpörjem azt a regiment szilánkot, amit ide alkotott nekem.
Azért azt remélem, hogy az nem fog gondot okozni neki, hogy kikültem őt a hármas asztalhoz, hogy felvegye a vendégek rendelését. Egyedül kevés lennék még ahhoz is, hogy az asztalokhoz rohangáljak, és a pultban is én szolgáljam ki az embereket! Ugyanis Fiona, ma nem jött be dolgozni. Vajon miért nem? Hát nyilván kipiheni magát, az évnyitóra.
Bárcsak azt tehetném most én is!

-Hé kislány!- Meg szólított az egyik vendég, aminek hála egy pillanatra összerezzentem. Ennek köszönhetően bele is nyúltam, az egyik szilánkba. Felszisszentem egy kicsit, de nem akartam magamra vonni a figyelmet, így felálltam, közben beletöröltem a fekete kötényembe, a véremet.

-Igen? Mit adhatok?- Igyekeztem mosolygós maradni, a bajszos férfival szemben, aki már láthatólag nem volt szomjas, de mégis egy korsó sört kért. -Máris adom!-

*Christopher szemszöge*

-Már az előbb mondtam, hogy kiskorúaknak, nem szolgálunk fel, szeszes italt!- Igyekeztem megtartani a hidegvéremet, a három kis suhanccal szemben.
Hogy lehetnek ezek annyira érthetetlenek, hogy huszonegy év alatt, nem fognak itt piálgatni?

-Leszarom hogy mit mondasz!- Haragosan felállt az asztaltól, a hozzám közelebb lévő. -Azt mondtam hogy hozzál ki, három üveg sört!- Közelebb hajolt az arcomhoz, de bennem nem félelmet, hanem sokkal inkább haragot tudott ezzel kiváltani. Erősen azon voltam, hogy figyelmen kívül hagyjam őt. Visszanéztem, a másik kettő, asztalnál ülőre.

-Szóval, akkor a hamburgereken kívül, mást nem kértek?- Minden lelki erőmmel azon voltam, hogy ne gyűrjem össze, a kezemben lévő noteszt, és ne törjem össze a tollat.
Hogy tud Emily, egy ilyen helyen dolgozni? Engem egy hajszál választ el attól, hogy ne verjem be a képét, ennek a taknyosnak, aki jelenleg is az arcomba van hajolva.

-Mondd! Süket vagy, pincér?- Szinte már az arcomon éreztem a nyálát, a beszéde közben. Majd mire észbe kaptam, megragadta felsőmet a nyakamnál, hogy ezzel is megalázzon.

*Emily szemszöge*

Éppen tartottam a konyhából, visszafelé a pultba, mert a szemetesbe borítottam, a lapátra felsepert szilánkokat, amikor hirtelen megpillantottam a bátyámat, ahogy egy srác éppen fenyegette őt.
Mi a fene?
Azonnal dühbe jöttem, de igyekeztem tiszta fejjel gondolkodni. Kiviharoztam a vendégek közé, majd amint oda értem fivéremhez, megragadtam a vállát, végül pedig a srácét is, hogy ketté szedjem őket.

-Kérem, ebből most lett elég! Nem bánunk így, a személyzettel!- Alig hogy végig mondtam a mondatom, a srác elengedte a bátyámat, és lökött rajtam egyet, aminek köszönhetően a hátamra estem.

*Christopher szemszöge*

Amint végignéztem a szituációt, már gondolkodás nélkül be akartam húzni a pasasnak, de a főnököt egy szempillantás alatt magam mellett találtam, és már lefogta, az ütni készülő kezemet.

-Nem kell ide a fesztivál!- Csak ennyit mondott, közben haragos tekintetét, váltogatta rajtam, és a srácon.
Mivel nem üthettem meg, ebből kifolyólag odamentem a húgomhoz, hogy felsegítsem őt, a földről.

-Jól vagy?- Suttogásomat alig ha meghallotta.

-Jól persze!- Felelte, közben vissza néztünk, a főnök felé.
Na most tuti, hogy ki leszünk rúgva, vagy legalábbis én biztosan!

Bocsi hogy ez a rész, csak ennyi volt. 😕 Nemsokára hozom, a következőt! ☺️