1 Héttel később. 6:32 óra.

Szépen lassan, de nyugalom ült Mystic falls városára, ami eléggé meglepett mindannyiunkat! Sarah felől azóta sem hallottunk, bár mi akkor is résen vagyunk, elvégre bármikor felbukkanhat!
James is tovább állt, igaz tudjuk hogy még a városban tartózkodik, de megígérte nekünk, hogy nem fog váratlanul ránk törni, miközben hajkurássza a több mint száz éves ősömet. Ezeken felül, ismét részt vettünk Molly gyászában, és lezajlott a mamája temetése is.
Közben beinditották a Gimnáziumot, azonban ott is egyfajta megemlékezésen vettünk részt, az újra megnyitását illetően, elvégre rengeteg áldozatot kívánt, Sarah bosszúja. Sajnos jó pár osztálytársunk is elhunyt, de ennek köszönhetően, közelebb is kerültünk azokhoz, akik megmaradtak. Összetartóbbá váltak a diákok, ami valahol nem volt rossz dolog.

Szépen alakulnak a dolgok Stefan és köztem, bár az igazat megvallva, nem sokat találkoztunk az elmúlt időben, ugyanis Mia beköltözött hozzá egy időre, mondván amíg nem sikerül a dimenzió kapukat bezárniuk Elise-el és Madison-al, addig nem fog hazamenni. Ugyanis sajnos, a varázslat nem éppen zajlott úgy, ahogy azt várták. Az elmondásuk szerint, sokkal több erőre lesz szükségük a bezárást illetően, mert közvetlen kapcsolat alakult ki, az ősömé, és a mi dimenziónk között, ebből kifolyólag nyitva lehet az a kapu is, ahonnan mi jöttünk.
Minden erejükkel azon vannak, hogy segítségül hívják a szellemeket, a sikeres varázslat végrehajtását tekintve, de sajnos szegény barátnőm, nagyon legyengült, az utóbbi tűz csapda bűbája után. Tisztában van azzal, hogy rengeteget kell még gyakorolnia, de mi Molly-val, célunknak tűztük ki, hogy ebben segíteni fogunk neki.

Azonban történt, egy aggasztó dolog is velem, mostanában! Elég sokat álmodok, az ősöm múltjával kapcsolatban. Olyan valóságosnak tűnik az egyik álom, hogy sírva ébredek reggelente. Éppen Stefan-al ebédeltünk a Grillben, amikor hirtelen betoppant James, és mire észbe kaptam, már holtan találtam magam előtt az említett személyt, és ezt Damon-nek köszönhettem, ugyanis ő adott útbaigazítást a vadásznak. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem velem történt meg, de nagyon rossz erre ébredni! De ha ez mind nem lenne elég, akkor még ebben a dimenzióban történt dolgokat is újra álmodtam párszor. Láttam Damon kapcsolatát az ide valósi volt ősömmel, és hogy miképp alakult ki Stefan-al az örökös rivalizálásuk. Ugyanis feláldozta magát az ősöm, mert hiába szerette Stefan-t, a szíve mégis Damon-hez húzta, bár az ő szemeiben nem látott mást, csak a megvetést.
Maradjunk annyiban, hogy nem volt jó élete, szegény lánynak!
Sajnos jelenleg is az utóbbi álmot láthattam viszont, szóval nem éppen van most valami jó kedvem. De hát a suli vár, szóval ideje lesz kikászálódni az ágyból.

Erőt véve magamon felülve, nyújtózkodtam egy hatalmasat. Levetettem magamról, kellemesen meleg fehér takaróm ölelését, körbe tekintve, a még gyengéd fénybe burkolózott szobámban. Egy hatalmas ásítást követően, zoknim takarta lábaimat, lerakva a padlóra, felálltam. Egy pillanatra kitekintettem ablakomon, függönyömet kicsit arrébb húzva.
Hát igen! Az ősz, még csak most mutatja meg igazi valóját.

Csendben kémleltem, az udvarunkban ágaskodó fa, sárguló leveleit. Elmerengtem egy pillanatra, azonban kopogtatásra emelve fejem, az ajtó irányába szegeztem tekintetem. Ekkor szemeim elé tárult, bátyám mosolygós arca, és a még kócos fürtjei. Nem szólt semmit, pusztán felém vette lassú lépteit, végül karjai ölelésébe vont. Mondanom sem kellene, de nagyon meglepődtem, bár nagyon jólesett, így egy kis idő után, hátára simítva kezem, viszonoztam ölelését.

[...]

Kellemes reggeli zuhanyzásomat követően, magam köré tekertem fehér törölközőmet, majd kezembe vettem egy másikat, a zuhanykabin mellett helyet foglaló tartóról. Turbán képezve vele fejemen, elkezdtem részleges hajam szárítását, de befejezni csak azután terveztem, amint választottam magamnak, a mai napra, egy normális öltözetet, ami az időjárásnak is megfelelt.

Vissza battyogva szobámba, kitártam szekrényemet, ezzel elém tárva, ruhatáram.
Ezúttal egy fekete, hosszú ujjú kapucnis felső mellett tettem le voksom, amin egy virágminta volt kirakva, csillogó kövekkel. Ehhez választottam egy szintén fekete csőszárú farmer nadrágot, de mielőtt magamra öltöttem volna őket, előtte egy ismét említett színű fehérneműbe rejtettem, a takarni való testrészeim.
A választott szerelésembe bújva, a mosdóba vettem irányom, törölközőimmel kezemben. Szépen kiteregettem őket, a helység sarok részében található fűtőtestre, ezt követően, belekezdtem hajam szárításába. Amint végeztem huncut szőke fürtjeim rendbe rakásával, egy alapos fogmosással folytattam, a készülődésemet. Belepillantva a tükörbe, elgondolkodtam azon, hogy mit is hozhatnék ki, a ma reggel kapott arcomból. Számításba vettem a maradék időmet, így egy kis gyenge sminkel, kicsit feldobtam, illetve eltüntettem szemeim karikáit, amiket a mostani álmaimból kifolyólagos kialvatlanságnak köszönhettem.
Nem sokat bibelődve, egy kevés korrektor használatával, elfedtem szemeim alatt, az említett árulkodó jeleket. Felső szemhéjamat kiemelve, a már viszonylag régi festékeimből szándékoztam. Ecsetem segítségével, egy gyenge világos barnás, füstös sminket készítettem, amit kicsit meg fűszereztem, szempillaspirálom intenzív hatásával.

-Kész!- Szólaltam fel lelkesen, majd kicsit kidőlve a helyiségből, rápillantottam, szobám faliórájára. -És még bőven van időm!- Egy halvány mosollyal nyugtázva a látottakat, szépen elpakolva magam után, vállamra vettem táskámat, ami az íróasztalom székén pihent.

*Molly szemszöge*

Lassan betérve az étkezőbe, a már sietős Christopher tűnt fel szemeim előtt, a konyhapultnál tevékenykedve, nekem hátast állva. Mosolyom arcomra szökött, miközben feltűnt, hogy mosolygós formájú tükörtojásokat készített. Gyengéden neki dőlve a barna ajtófélfának, karba font kezekkel, fürkésztem őt, egészen addig, amíg meglepetésemre, meg nem szólalt.

-Neked is jó reggelt Molly!- Vigyorogva hátra pillantott, válla felett. Felvont szemöldökeimmel, irányába vettem utam.

-De mégis honnan tudtad, hogy itt vagyok?- Lerakva táskámat az asztal mellé, felültem a konyhapultra, ami szemmel láthatóan valamiért, de elnyerte tetszését. Hát nem kellett sokat morfondíroznom az okán, ugyanis hamar elém sétálva, kezeit a pult munkaasztalára helyezte lábaim kétoldalán, közben egy huncut mosollyal kísérve tettét, ajkaimra pillantott.

-Gyönyörű vagy!- Elmerengő suttogásától, kiborsóztam lassan. Számra szökött mosolyomat követve, nyakába fontam karjaim.

-Cuki vagy!- Megjegyzésemet követően, lágyan megcsókolt. Ajkaink találkozásának vége szakadtával, még mindig fürkésztük egymás arcát, egy darabig. Azonban ekkor fejembe ötlött, a már egy ideje foglalkoztató dolog. Időt nem húzva, megosztottam vele gondolataim. -Chris?- Sóhajtásomat követően, minden figyelmét nekem szánta. -Nagyon sokat gondolkodtam, és arra a döntésre jutottam, hogy szeretnék olyan lenni, mint amilyen te vagy!- Szavaim hallatán, nyomban el komolyodott.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan Molly!- Felvonva szemöldökeit, eltávolodott tőlem, de a szemkontaktusunkat nem szakította meg.

-De igen!- Kitartva döntésem mellett, szemmel láthatóan, elgondolkodott. -Szeretném, ha te változtatnál át!- Lepattanva a pultról, mellkasára simitottam kezeim, de ő még mindig engem fürkészett.

-Jól meggondoltad?- Váltogatta tekintetét íriszeimben, azonban én csak egy mosollyal bólintottam, aminek hatására, még mélyebben morfondírozni kezdett, végül szóra nyílt ajka. -Szerintem erre aludj még pár napot szívem!- Gyengéden megsimogatva arcom, egy halvány mosoly jelent meg arcán. -Hétvégén, visszatérünk erre. Rendben?- Ígéretesnek tűnő szavait, szándékoztam megválaszolni, de Emily pont ekkor tért be közénk, egy kicsit bizonytalanul köszönve.

-Jó reggelt!- Irányát, a mosolygós tükörtojások felé vette, aminek láttán, ő maga is elmosolyodott.

7:56 óra.

*Emily szemszöge*

Őszintén megvallom, hogy nem sok kedvel tértünk be a történelem terembe, ugyanis Mr. Joe, nem éppen a szívünk csücske. De azzal nyugtattam magam, hogy az az egy óra, hamar el fog repülni.

Némán leülve padomhoz, lepakoltam magam elé, eközben Stefan pont ekkor lépett be, a helyiségbe. Elfoglalta helyét, a jobb oldalamon lévő pad mögött. Rápillantva, nyomban mosolyával találkozott tekintetem, amit jó magam is viszonoztam.
Elég egy pillantása ahhoz, hogy feldobja a napomat! Mi ez, ha nem szerelem?

[...]

Az óra további részében, nagyon sokszor éreztem magamon tekintetét, ami szintén megmosolyogtatott. Azonban Mr. Joe, nyomban letörölte arcomról azt.

-Látom, ma nagyon el van varázsolva Miss. Emily! Gondolom készült is eleget a mai órára, és nem tart attól, ha kihívom felelni. Nem igaz?- Morgós határozott számonkérése hallatán, egy magabiztos mosoly ült arcomra.
Szerencsémre, szinte az egész történelem könyv, a fejemben van, hála az ősömnek.

-Igen Tanár úr!- Felállva padom mellé, készen álltam elé tárni, a történelmet. Meglepetten fogadta lelkesedésem, de szemmel láthatóan, szívesen végig szándékozott hallgatni.

[...]

Óra végén, igyekeztem a többiekkel tovább haladni, de Mr. Joe, nevemen szólítva, marasztalt. Rápillantottam a srácokra, akik egy fejbiccentéssel jelezték, hogy majd kint megvárnak. Megigazítva vállamon táskámat, visszaléptem a férfihoz. Azonban szavaitól, legyökereztem.

-Tudja Miss. Emily, az csalásnak minősül, ha hasznot húz, az őse emlékeiből!- Karba font kezekkel, az asztalának dőlve kémlelte, a már elsápadt arcom. -Igaz arra nincs bizonyítékom, hogy maga ezt tette, de szeretném hogy tudja, hogy én igenis tudom, hogy ki maga! Ha még rémlik, akkor én egy történész vagyok!- Folyamatosan sokkolta elmémet.
De mégis honnan tudja?
Lassan felém véve lépteit, suttogásába kezdett. -És ezt jelentősen segíti az is, hogy egyben vámpírvadász is! James, akivel volt már szerencséje találkozni, ő az unokaöcsém! Talán lehet hogy elfelejtette megemlíteni az eltűnésemet, de a célunk ugyanaz! A maga ősének az elpusztítása! És ahogy elnéztem, a drágalátos kedvese is közülük való, szóval ha nem akarja hogy őt is eltüntessük a föld színéről, akkor ő jobban teszi, ha elhagyja a várost! Maga pedig jó lesz, ha összekapja magát, ugyanis a Tanács elnöke haldoklik, és már lassan kellene a váltója. Én pedig azon leszek, hogy ebben segítsek magának! De nem ajánlom, hogy időközben, valami véletlen folytán vámpírrá változzon, mert magam fogok végezni magával!- Határozottsága, akkora rémületet ültetett belém, amit megfogalmazni sem tudok!