*Mia szemszöge*

A fejemen található, sajgó pontomat fogva, fájdalmasan, de végül felültem. -Mi a fene?- Lassan körbe vezettem szemeim látását, az autó hátsó ülésén, közben próbáltam rájönni, hogy mi is történhetett. Nem kellett sokat törnöm, a már így is fájó fejemet, rögvest rájöttem.
Sarah!
Viszonylag elég hamar felismertem, hogy kinek is az autójában, tértem magamhoz. Kinyitva a bőrüléses jármű ajtaját, kimászva kényelméből, becsuktam magam után azt. Tekintetemmel végignéztem, a már szinte sötét erdőben, ekkor tudatomba hasított, hogy valami történhetett, a megmentőmmel.
Ne már Stefan!

19:21 óra.

*Emily szemszöge*

Számhoz kapva kezeimmel, vizslattam a verekedést, de időközben Madison, rendet kívánt tenni, a bénító bűbájával. De mire hatott is volna valamit művelete, James szörnyű dologgal adott számomra sakk mattot. Belemélyesztve kezét, bátyám mellkasába, megszorongatta szívét. Azonnal közbeszóltam, immár könnyektől áztatott arcommal. -Segítek James!- Térdre borultam, a minket sokkolt látvány előtt, egyenesen barátnőm mellé, aki torkaszakadtából kiabált, a gyilkolni készülőnek, de a vadász, csak rám figyelt. -Elmondom hol van!- Szűrődtek ki remegő ajkaim közül, a számára kedvező szavaim. Megkönnyebbülésemre elengedte fivéremet, aki nyomban térdre borult. Habozás nélkül oda rohanva Molly-val, letérdeltünk mellé. Megfogva óvatosan arcát, magam felé fordítva, egy puszit leheltem homlokára, ő pedig suttogott valamit.

-Ne tedd meg Emily!- Tekintetéből áradt az aggodalom, de sajnos nem volt más választásom. Nem sok időt hagyva nekünk, karomtól fogva erőszakosan felrángatott a padlóról a srác, egyenesen az ajtóhoz húzva maga után.

-Te most velem jössz!- Kijelentését követően, kinyitva a bejárati ajtót, meglepetésünkre, pont Damon-el nézhettünk szembe.
Nem hittem volna, hogy egyszer még örülni fogok, a jelenlétének.

-Hova, hova?- Gúnyosan mosolygott a vámpírvadászra, azonban ekkor, mögötte megpillantottam Stefan-t, és Mia-t, ahogy segítettek Elise-nek, felsétálni a tornácunkra.
Köszönöm istenem!

[...]

*Stefan szemszöge*

Nem titkoltam jómagam sem, hogy már nagyon elegem volt a mai napból!
Christopher-el lekötöztük, az állítólagos vadászt, az étkezőből kihozott egyik székére.
Eszméletlenül érezhető volt a feszültség a helyiségben, de maga módján az öröm is. Elvégre sikerült megmentenünk Mia-t, aki utólagosan, de viszonozta tettünket. Ugyanis ő szedett ki minket a romok alól.
Elise sajnos nagyon megsebesült, amivel nem sokat tudtunk kezdeni, mert a vérem nagyon lassan akart segíteni az állapotán. De nem csak ez volt, az egyetlen rossz dolog!
A romok alatt, nem találtuk meg Sarah-t, ami csak egy dolgot jelenthet! Szabadon kószál, Mystic falls utcáin, arra várva, hogy mikor szerezheti vissza tőlünk a vadász fegyverének kövét. Ezek mellett hála neki, még maga a vadász is felbukkant! A szépen megvert srác elmondottai szerint, szintén abból a dimenzióból származik, mint ahonnan Sarah jött. Sokáig örjöngve kiabálta hogy engedjük el, és hogy végez velünk egyszer, ha kiszabadul, de bátyámnak sikerült megértetnie vele, hogy mi is Sarah halálát akarjuk, bár elég agresszív mód tette azt, de hát hatásos volt!

[...]

*Molly szemszöge*

A kanapén ülve fürkésztem az elgondolkodó arcokat, közben Christopher vállán pihent fejem. Azonban szemem sarkából feltűnt, hogy Elise éppen a követ igyekezte, az ülőalkalmatosság alá rejteni, miközben Stefan és Damon, a még mindig széken ülő, de már kötelek nélküli srácot tartották szóval, körülötte állva. Emily mindeközben, a maradék törmelékeket szedte össze, ami a verekedésből adódott. Madison még mindig a könyvét bújta, de ezúttal nem tudom mi után kutakodott.

*Emily szemszöge*

Összeszedve a maradék törmeléket, mindent kivittünk Stefan-al az udvaronkon található szemetesbe. Felsóhajtva vissza caplattunk lassan, a tornácon pihenő padhoz, ahova egy kis időre leültünk. Elgondolkodva néztünk fel a gyönyörűen ragyogó csillagokra, de hamar szóra nyitottam ajkaim.

-Vajon, egyszer eljön a várva várt nyugodt élet?- Hangot adva kérdésembe bújtatott vágyamnak, magamra vándorolni éreztem, a mellettem ülő tekintetét.

-Azt nem mondom, hogy minden egy csapásra helyre jön, de dolgozhatunk, a jobbá tételén!- Szavai hallatán, lassan rápillantottam, egy halvány mosollyal arcomon. Elidőztem egy darabig szemeiben, de hamar megosztottam vele, a fejemben született kijelentésemet.

-Örülök, hogy mindannyian épségben visszatértetek!- Szavaimnak köszönhetően, ő is elmosolyodott.
Néma fürkészésbe kezdtünk egymás arcát illetően, egészen addig, amíg ő meg nem fogta, az ölemben pihenő kezem.

-Szeretnék őszintén elmondani neked valamit!- Vonta magára figyelmem, ajkai közül kiszűrődő mondata. -Emily! Én nagyon sajnálom, ami a mainap folyamán történt. Nem akartalak bántani, és ígérem igyekszem vissza fogni magam!- Szeméből áradt a mindent megbánás, de mégis volt benne még valami, aminek viszonylag, elég hamar, hangot is adott. -Én miattad jöttem vissza, Mystic falls-ba!- Íriszeiben felcsillanni látszott a hold fénye, jómagam pedig meglepődve néztem rá, de ekkor szabad keze, lassan arcomra vándorolt, és megtörtént az, amire nem is gondoltam volna, hogy egyszer sor kerülhet. Egymás ajkaira pillantva, egy igazán gyengéd, de mégis érzéki csókban részesített. Szívemet ismét hevesebben kezdtem érezni verni, közben teljesen átadtam magam, a pillanatnak.
Úgy érzem, hogy beleszerettem Stefan Salvatore-ba!