A döbbenet uralta arcomon, Elise is osztozott, Molly asztalának a másik oldalán ülve. Némán néztük betérni a terembe Stefan-t, akit időközben bemutatott az osztálynak Mr. Joe. Hatalmas kérdő pillantásokkal bombázott barátnőm, mert ahogy én, úgy ő sem értette az említett fiú feltűnését. Nem sokkal később Molly előtt foglalt helyet, így tökéletes rálátást biztosítva nekünk magára. Természetesen nem néztük annyira feltűnően őt.
Remélem!

A bemutatkozásakor azt mondta, hogy nem olyan rég költözött ide Mystic falls-ba, a nagybátyjával, és hát azért választották ezt a Gimnáziumot, mert mondván ez volt a legközelebb hozzájuk.
Tényleg igyekeztem nem annyira bámulni őt, de olyan hihetetlen volt, hogy több mint egy év után, de újra láthatom, még ha ő nem is emlékszik rám!

[...]

Az óra után ismét visszatérve szekrényemhez, előszedtem cuccaimat, a földrajz órához. Azonban mindvégig Elise-t hallgathattam, ahogy megállás nélkül, csak arról beszélt, hogy az neki mennyire gyanús, hogy csak így visszatért Stefan. Nem sokkal később, közbe vágtam, miután becsuktam szekrényem ajtaját.

-Figyu! Szerintem nem miattunk tért vissza, elvégre nem is tud rólunk. Ha engem kérdezel, akkor csak pusztán új életet akar itt kezdeni, ahogy a másik múltunkban mesélte nekem.- Adtam tudtára, majd ahogy fordultam, véletlen beleütköztem pont az említett személybe, ugyanis a szekrénye az enyém mellett foglalt helyet. Nyomban kipotyogtak holmijaim kezeimből, amiket segített nekem felszedni. -Ne haragudj!- Ismételgettem, de egyszerűen nem voltam képes, felnézni arcára.

-Semmi gond!- Nyugodt hangján adta válaszul, de még mindig nem pillantottam rá. Felém nyújtotta könyvem, amit egy mosolyommal megköszöntem.
Nem tudom hogy miért, de annyira zavarban vagyok, hogy az már hihetetlen. Úgy átölelném őt, de ha nem akarok magamból hülyét csinálni, akkor még sem kellene!
Nem sokat időzve társaságában, hamar elviharoztunk Elise-el, később pedig csatlakozott hozzánk Molly is, a mosdóból.

9:14 óra.

Igyekeztem odafigyelni az órára, de valahogy nem teljesen sikerült! Ugyanis tudni illik, hogy a földrajz órákon, sajnos pont a terem közepére jutott nekem hely, Stefan pedig mögöttem ült. Lehet hogy pusztán csak beképzeltem, de olyan érzésem volt, mintha nézett volna engem. Néha bal oldalamra pillantottam, ugyanis Elise ott ült. Ő rá látott az említett fiúra, de arca nem árult el semmit.
Azt mondják, hogy van amikor az ember, megérzi ha figyelik őt. Hát én ha hallucinálok ha nem, akkor is ezt érzem!

-Miss. Emily!- Felszólított a tanárnő, azonban én annyira nem figyeltem az óráján, hogy rögvest elvörösödve, visszahajtottam fejem, a könyvembe. -Megtudja nekünk mondani, hogy mitől függ az abrázió?- Kérdése hallatán, még inkább elszégyelltem magam. Némán, szinte majdnem hogy elbújtam padomban. Azonban ekkor a jól ismert hang, felszólítás nélkül, válaszolt helyettem.

-Az abrázió függ, a hullámverés ereje, hullámmorajlás, hullámtöréstől. A víz által szállított törmeléktől, partok előtti vízmélységtől, partszegély magasságától. Partok tagoltságától, partot felépítő kőzetektől. Apály és dagályszint különbségétől!- A helyes válasz adása után, kicsit meglepetten nézett rá a tanárnő.

-Nem magától kérdeztem Mr. Stefan! De egyébként tökéletes!- Tekintetéből áradt a lenyűgözöttség, végül folytatta az órát.
Hogy hülyének érzem-e magam? Hát eléggé!

[...]

A suli után megbeszéltük a lányokkal, hogy nálam fogunk tanulni, így hát nem húzva az időt, amíg ők hazamentek pár holmijukért, én elszaladtam a boltba. Vettem egy két dolgot odahaza, meg egy pár csomag chips-et, és popcorn-t.
Hazafelé sétálgatva átvágtam a parkon, egy kis levegőzés céljából. Azonban meglepetésemre, az utamba repült egy fekete holló, egyenesen rám bámulva. Megálltam, közben fürkésztem a madarat, de ő közelebb jött hozzám. Elmosolyodva leguggolva hozzá, elővettem a reklám táskámból, egy zsemlét, amiből tördeltem neki. Elé szórva azt, egy darabig nem kezdte el csipegetni, pusztán továbbra is az arcomat nézte.

-Egyél csak! A tiéd!- Mosolyogva kémleltem tollazatát, ezt követően elkezdett falatozni. Egy ideig néztem ahogy evett, közben adtam még neki a pékárúból, de hamar feltűnt, a körénk húzódó köd. Meglepetten néztem körbe, azonban mire visszapillantottam a hollóra, már hűlt helye volt.
Ez érdekes! De legalább azt megette, amit adtam neki.

Felállva a guggolásból, folytatni akartam utamat, azonban ekkor a szívemhez kapva megijedtem. Ugyanis a ködből Stefan bukkant fel, aminek nagyon megörültem, de nem mutattam jelét.

-Szia. Hát te?- Mosolyogva tette fel kérdését.

-Hát én csak..- Lassan körbe néztem, keresve szememmel, a madarat. -Megetettem egy fekete hollót, aztán felbukkantál, és a frászt hoztad rám!- Elnevettem magamat gyengén, aminek hallatán ő is követte példám.

-Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni. Éppen hazafelé tartottam, amikor megláttalak. Gondoltam csak köszönök.- Adta magyarázatát, barátságosan.

-Jól tetted!- Jegyeztem meg, szintén barátságosan, egy darabig elidőzve barna íriszeiben.
De persze miért is ne, ismét sikerült zavarba jönnöm.
Kicsit megrázva magamat, visszatértem a valóságba. -Na de nekem most mennem kell, ne haragudj! Nem sokára jönnek hozzám tanulni a barátnőim, és még van egy két dolgom!- Adtam tudtára.

-Oké!- Félreállt utamból, egy kicsit gyengébb mosollyal arcán.

-Hát akkor szia Stefan!- Elköszönve folytattam utam, de valahogy ismét éreztem, ugyanazt a különös figyelését.
Vajon igaza lehet Elise-nek, és mégis csak lehet készülőben valami?

20:02 óra.

A tanulás után úgy döntöttünk a lányokkal, hogy tartunk egy kis pizsipartit, és majd tőlem megyünk holnap suliba.
Még jó hogy vettem popcorn-t! Így tudunk egy kicsit mozizni is itthon!

Felszaladtam szobámba a laptopomért, amit tervemben állt Christopher-el ráköttetni a Tv-re.
Azonban egy újabb meglepetésemre, a nyitott ablakon keresztül, berepült a helyiségbe egy szintén fekete holló, egyenesen a székem háttámlájára, és mily meglepő, ismét engem fürkészett, egy kicsit oldalra döntött fejjel.

-Már megint te?- Elmosolyodva elindultam felé, mert az asztalomon volt a laptopom. Magamhoz vettem az említett tárgyat, de ekkor a madár, a vállamra repült. -Milyen kis barátságos vagy!- Jegyeztem meg, kicsit nevetve, közben felnéztem rá. -Leszel a harmadik vendégünk? A lányokkal nézünk valamilyen filmet. Ha gondolod, tarts velünk!- Mondtam barátságosan, amire egy károgás volt a válasz.
Á! "Nem vagyok hibbant!" Teljesen "normális," ha egy madárral beszélget az ember. Nem de?

Elindultam a vállamon üldögélő, új barátommal a szobám ajtaja felé, azonban gondolt egyet, és elrepült. Utánanéztem, egy kicsit csalódottan. A párkányról még egyszer visszanézett rám, végül elhagyta a helyiséget.
Hát akkor szia madárka!

*Stefan szemszöge*

Kezemben egy pohár itallal, fürkésztem a könyvespolcot a nappaliban. De mint mostanában, úgy most is megéreztem valakinek a jelenlétét, a helyiségben.

-Hagyd őket békén!- Rá sem nézve a személyre, belekortyoltam italomba.

-Ugyan miért is?- Hangjából áradt a gonoszság.

-Térj vissza Dallin barátodhoz, és csináljátok azt, amivel eddig foglalkoztatok!- Flegma tekintettel rá pillantottam, a lassan felém sétáló bátyámra.

-Most is azt csináljuk!- Kaján vigyora, eléggé aggasztó volt, de igyekeztem nem adni jelét. -Mind ez idáig kerestük a drága Ramsay utódokat, akiket megmentettél drága öcsém. Ha csak egy perccel később értél volna oda, akkor Dallin nem csak a kölykök szüleit nyirta volna ki, hanem a lányt is. De hála neked, még az idősebbikkel sem tudtam végezni. Amiért még mindig tartozom neked, egy kis bosszúval!- Kivette kezemből a poharamat, és megitta a tartalmát. -De úgy is adja majd magát az alkalom, és úgy végre rajtad is bosszút állok, amiért elszeretted tőlem Sarah-t!- Tekintetéből áradt a gyűlölete. -Hiába történt több mint száz éve, nem felejtem el, hogy miattad utasította el az eljegyzést!- Felhánytorgatta a múltat.

-Tudod bátyám, ha igazán szeretted volna őt, akkor nem hagytad volna, hogy a vámpírvadász végezzen vele!- Vágtam vissza szavaimmal, amit oly annyira nem vett jó néven, hogy összeroppantotta a kezében lévő poharat, ezt követően a torkomtól fogva neki nyomott a könyvespolcnak.

-Nem hagytam!- Sziszegte hatalmas haraggal. -De nem hagyom, hogy ismét felhúzzd az agyam Stefan!-

-Akkor adok egy jó tippet!- Flegma mosolyomat íriszeibe fúrtam. -Tűnj el még száz évre Damon!- Mondatom után, egy szintén flegma mosolyt villantva, elengedett.

-Előtte kinyírom, a Ramsay utódokat!- Adta válaszát, egy ördögi tekintettel fűszerezve.
Azt majd meglátjuk bátyám! Majd meglátjuk!