/Másnap reggel/

-Visztál, Gerard-san!-intett Lucy. A férfi a birtokon aludt,majd a reggeli,és még pár perc beszélgetés után távozni készült.

-Neked is,Lucy! Remélem még találkozunk!-mosolyodott el kedvesen a kék hajú férfi. Erza megcsókolta,majd kikísérte. Mikor visszajött,szája sarkában szerelmes mosoly bújkált.

-Gerard-san igazán szereti önt, Erza-san!-mondta Lucy óvatosan. Ám a megszokott hideg hangnem helyett most egy dallamos,lágy hang szólalt meg.

-Igen....már ki van tűzve az esküvő napja....-Erza elfordult,de Lucy látta,hogy apró pirosság jelent meg a nő arcán. Lucy elmosolyodott,majd könyveivel a kezében engedélyt kért a távozásra. Felsietett a fényes lépcsőn,ám rálépet a ruhája aljára,és elesett. A könyvek, amiket cipelt,szanaszét szóródtak a lépcsőn. Lucy bosszankodva szedegette őket,amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

-Istenem Lucy! Hogy lehet egy nő ennyire béna?-harsant fel Natsu nevetése. Lucy elvörösödött,és gyorsabban kezdte kapkodni a köteteket. Ám egyszer csak egy másik kezet érzett az ujjai alatt. Natsu épp akkor fogta meg a könyvet,amikor Lucy is azért nyúlt. A szőke lány arca vörösre gyúlt,mert hát mégis csak most ért így először egy fiúhoz. Elkapta a kezét,majd felpattant,és leporolta a ruháját. A vékony, barack színű anyag kicsit meggyűrődött, de így is csodásan festett Lucyn.

-Tessék. De figyelj már oda jobban,mert senki sem akarna egy gipszbábúval összeházasodni!-tért vissza Natsu kellemetlen modora,majd odadobta a könyvet a lánynak. Lucy elkapta,és leszegett fejjel felrobogott. Még hallotta,ahogy Natsu felröhög. Gyorsan a szobájába sietett,és lerakta az íróasztalra a könyveket. Odalépett a fésülködőasztalhoz,és belenézett a tükörbe. Arcát halvány pír lengte be,szája elnyílt a zihálástól. Haja rendezetlenül állt,és mivel Lucy tudta,hogy ez nem méltó egy nemes ember jövendőbelijéhez,ezért szétbontotta a kontyát,és megfogta a hajkefét. Tincsenként haladt végig a kefével szőke tincsein,míg azok makulátlanul nem fénylettek. Lucy hátrafogta a hajtömeget,majd konytot csapvart a nyaka fölé. Díszes csattal rögzítette,és megcsodálta művét. Azok a kis tincsek,amiket még ő maga vagdosott rövidebbre kiskorában,mint mindig,most is rakoncátlanul kunkorodtak az arca körül.

-Ahh..sehogy se jó!-kiáltott fel,amikor a szőke lobonc elkezdett szabadulni a csat tartásából. Szétkapta a kontyát, és az ágyhoz szaladt. Fejét beletemette az egyik párnába. "Miért érdekelt ez engem ennyire? Hisz reggel Juvia csinálta meg a hajam,így természetesen tökéletes volt. Most kérhetem meg újra...de mégis...miért zavart,hogy azok a tincsek kibomlottak? Hisz Natsu nem azon nevetett. Vagy ha mégis,ugyan miért érdekelne az engem!? Hisz csak egy arrogáns,bunkó,perverz,véremre szomjazó vámpír!!"Lucy egyre dühösebb lett. Ekkor kopogtak az ajtón.

-Lucy-sama! Juvia szeretne adni önnek valamit! Gerard-sama küldi!-hallotta tompán Juvia hangját. Felpattant,és ajtót nyitott.

-Lucy-san! Mi történt a frizurájával?-szörnyülködött Juvia,majd leültette a lányt,és a kezébe fogott pár tincset. Lassan,gyakorlottan elkezdte összefonni a szőke hajat,ám hagyott olyan részt is,ami kibontva omlott Lucy hátára. Mikor végzett a fonással,fogott egy vékony hajgumit,és összefogta a lány haját. A kis tincseket a lány füle mögé simította,és !mikor végzett,rámosolygott a szőke szépségre.

-Ezt Gerard-sama küldi! Most érkezett,vagyis valószínűleg elfelejtette odaadni! Gerard-sama kicsit feledékeny!-kuncogott fel Juvia,majd egy gyönyörű,bőr kötésű, csatos naplót nyújtott át Lucynak. A fedelet rózsaszín bevésések,és az aranyozott csatot apró,csillogó kövek díszítették. A szőkeség kinyitotta a zárat a kis kulccsal,és belelapozott a könyvbe. A lapok puhák és vékonyak voltak,de nem annyira,hogy átüssön a toll.

-Ez gyönyörű! Hogyhogy egy naplót ajándékozott nekem?-csodálkozott el Lucy.

-Gerard-sama mindenképpen akart hozni valami köszöntő ajándékot. Natsu-sama segítette a választásban!-mosolyodott el Juvia,mire Lucy az előbbinél is jobban meglepődött.

-Natsu.....-suttogta egészen halkan.-Juvia! Kérlek...mesélnél nekem Natsuról?-kérdezte hirtelen. Juvia elkerekedett szemekkel nézett rá,de végül lágy mosollyal bólintott. Odamentek a kanapéhoz,és leültek.

-Natsu-sama egy igazán....összetett lélek. Juvia nem rég van itt,a Fairy tail birtokon,így nem tud Natsu-sama gyerekkoráról mesélni. De elég ideje itt van már ahhoz,hogy azt tudja, Natsu-sama egy jó ember. Már régóta keres feleséget,de mindegyik eddig kinézett nemesre,grófkisasszonyra,bárónőre azt mondta,hogy túl puccos,vagy túl csicsás,vag,, túl harsogó. Ám magánál más volt. Natsu-sama ugyan nem mondta ki,de Juvia biztos benne,hogy Lucy-sama megigézte őt. Hisz Lucy-sama mindannyiunkat elbűvölt. Mikor az ön érkezésének időpontja fix lett,Natsu-sama felújítatta a könyvtárat. Sokkal több kömyvet hozatott,és kialakította azt a kis zugot is. Lehet nem fogja elhinni,de Natsu-sama nyomozott maga után. Egyszer meg is látogatta önt a templomban. Ezt a szobát az ön kolostori szobájára mintázta. Az érkezése előtti napokon viszont valahogy ez a lelkesedés lelohadt. Natsu-sama régi stílusa visszatért,és Juvia nem értette ezt a jelle változásra hajló pár napot. Ezért mondta Juvia,hogy Natsu-sama egy összetett lélek. Juvia nagyon reméli,hogy láthatja majd még olyan vidámnak Natsu-samát,mint akkor,amikor az ön kezének megkérését elfogadták.-fejezte be Juvia,majd előhúzotta kötényéből egy órát,és sietve felpattant.

-Juviának most mennie kell!! Jajj de feledékeny vagyok! Ezt Natsu-sama küldi! Azt mondta Juviának,hogy feltétlenül adja vissza önnek!-nyújtott át még a szolgálólány egy csillogó tárgyat Lucynak. A lány tüzetesebben megvizsgálta,és a csatját ismerte fel. Annak a csatnak a párját,amit Juvia reggel beletűzött a hajába.

-Szóval e miatt bomlott szét a konty!-suttogta meglepetten,majd valami miatt az ajkaihoz emelte a csatot. Juvia elmosolyodott,majd elhagyta a szobát. Lucy odaült az asztalhoz,és kinyitotta újdonsült naplóját.

"x796,Fairy tail birtok
Kedves naplóm!
Már majdnem egy hete a birtokon vagyok,és kezdem megszokni. Mióta rájöttem,hogy a család tagjai vámpírok,valahogy egy fajta rettegés leszállt a szívemről,és egy másik vette át a helyét. Hisz azért elég nyomasztó minden reggel vérpótlót és hasonló gyógyszereket inni,hogy nehogy az egyik csapolás után holtan essek össze. Szerencsére még csak egyszer ittak a véremből. Ám kár elkiabálni,hisz ide akármelyik pillanatban begronthat egy vámpír,hogy belém mélyessze a fogait.
Ám megismerkedtem mással is. Levy és Juvia,a két szolgálólány,akikkel eddig közelebbi kapcsolatba ketültem. Levy-chantól kaptam egy cuki becenevet is. Lu-chan. Hát nem aranyos?
És arra is rájöttem ám,hogy nem csak rosszindulatúak a vámpírok. Erza-san vőlegénye,Gerard-san az egyik legkedvesebb lény,akivel eddig találkoztam. Ezt a naplót is tőle kaptam. Lászólag nagyon szereti Erza-sant. Egyszer én is szeretném,ha valaki ennyire rajongana értem."

Lucy felnézett,és lerakta a tollát. Hirtelen eszébe jutott,hogy az ebéd nem sokára kezdődik,ezért gyorsan írt még pár sort,majd odakanyarította a szöveg alá.

"Lucy Heartfilia"

Becsukta a naplót,majd bezárta az apró kulccsal. A kis tárgyat belecsúsztatta a ruhája egyik rejtett zsebébe,majd lesietett az étkezőbe. Odalent már várták. Szerencsére nem ő volt a utolsó. Leült az egyik székre,majd óvatosan Erzára pillantott. A nő az egyik hajtincsét csavargatta,és magában motyogott.

-Skalát....-Erza elmosolyodott,és ismét elpirult. Lucy Laxusra nézett. A férfi szemei csukva voltak, különös fejhallgatója most is rajta volt. Ám a szája sarkában kis vörös folt árulkodott. Lucy lesápadt,de ekkor kinyílt az ebédlő ajtaja,és a maradék 4 fiú vágtázott be rajta. Mikor mindenki helyet foglalt,a szobalányok elkezdtek sürgölődni. Hozták,vitték a fogásokat.

Mikor már a desszertet ették,Lucy kipillantott az étkező nagy üvegablakán. Odakint szürkület borított mindent,de a kert így is csodálatos volt.

-Szeretnél kimenni? Ha akarod,hozatok neked kesztyűt,és egy kicsit legondozhatod a rózsákat.-nézett rá Erza. Valahogy már nem volt annyi lenézés a hangjában. Lucy megilletődve bólintott.

-Köszönöm.-hajolt meg az étkezés befejezése után,majd elsietett. Cana már ki is készítette neki a kis ásót és metszőollót. Lucy felhúzta a kesztyűket,és kilépett a kertbe. Egy ideig feszülten figyelte a nagy vaskaput,ám hamar letett a szökési kísérletről. Tudta,innen nem menekülhet. Elindult a rózsabokrok felé,ami a kert elűlső részét képezte. Elkezdte lecsippenteni a virágokat,és kiszedegetni a gazokat,amik elszórtan már kibújtak a földből. Nem sok,hisz látszott,hogy a kert rendesen gondozva van.

-Gyönyörűek!-suttogta Lucy,majd összeszedte a levágott szálakat,és apró csokrot kötött belőlük. Lecsippentette a tüskéket,ám az egyikkel megszúrta az ujját.

-Szhhh!! Hiába..nincsen rózsa tövis nélkül!-nevetett fel halkan,majd egy kicsit megszívta a sebet. Gondolt egyet,és elindult visszafelé,hogy a rózsákat a szobájába vigye. Bement a házba,és felsietett a szobájához. Ám nem számított arra,aki odabent várja.

-Natsu!! Te mit olva...Az a naplóm?!?-sikított fel,majd kikapta a vámpír kezéből a könyvet. Natsu valamit a lány felé dobott,és Lucy csak a reflexeinek köszönhette,hogy el tudta kapni a kis tárgyat. A kulcsa volt az.

-Máskor jobban vigyázz,ha azt akarod,hogy az emberek ne olvassák el a személyes dolgaidat!-vetette oda, mire Lucy dühbe gurult.

-Az, akibe egy csöpp tapintat is szorult, nem olvassa el a más naplóját, hanem azonnal visszaadja a kulcsot!-kiáltotta dühösen. Mikor a fiú nem válaszolt, gyorsan bezárta a füzetet,és berakta a párnája alá. A kulcsnak pedig keresett egy ezüstláncot. Ráfűzte a kis tárgyat, majd megpróbálta bekapcsolni a láncot,ám ez sehogy sem akart sikerülni. Lucy ujjai most egy másik kezet érintettek. Natsu megfogta a nyakláncot,és óvatosan bekapcsolta. Lucy lélegzete elállt,és dobogó szívvel tűrte, ahogy a vámpír visszasimítja a haját.

-Én is elveszettem egy számomra fontos embert....-mondta Natsu hirtelen. Lucy nem hitta fülének,ám a férfi fojtatta.

-A szüleim elvesztése után Igneelt tartottam apámnak. Ő volt a tanítóm. Ám egyszer elment külföldre,és eltűnt. Éveken át kerestem,de semmi haszna nem volt. Igneel olyan volt nekem,mi tha az apám lett volna. Nála job embert nem ismertem. Mert ember volt. És hiába tudta a titkunkat, mégsem menelült el. Pedig az ő tudásával simán megtehette volna. De mégsem. Itt maradt velünk,majd egy napon nyomtalanul eltűnt.-mesélte halkan Natsu. Hangjában most semmi perverzség, düh, vagy gúnyossán nem volt. Csupán megtörtséget tükrözött. Lucy akaratlanul is hozzálépett,és átölelte. Majd olyan gyorsan,ahogy átkarolta,már el is engedte őt,és szóra nyitotta a száját.

-Én az édesanyámat vesztettem el. Vele együtt igazából apámat is. Anya egy igazi angyal volt. Szép, kedves, tehetséges. Apa imádta. Én is. Ám itthagyott minket, és míg én egyedül maradtam a gyászommal,apa tombolt. Sehogy nem tudta elfogadni anya halálát, így nemsokára eltaszított magától. Ez után kerültem a kolostorba. Oda temették el anyát is,így valamennyire meg tudtam nyudogni. Minden nap meglátogattam,és imádkoztam hozzá. Elmeséltem neki az életem minden pillanatát. Nagyon hiányzik...-suttogta Lucy.

-Meg akarod látogatni a kolostort?-kérdezte pár perc csend után Natsu. Lucy felkapta a fejét,és belenézett a férfi zöld szemeibe. Natsu komolyan nézte őt,mire Lucy szemei megteltek könnyel. Bólintott.

-Igen...ha lehet...-kérte halkan. Natsu bólintott,ám a következő pillanatban beleszagolt a levegőbe. Lucy erősen szorította a ruháját,ezért ujjából kiserkent a vér.

-Na...Natsu...-suttogta halálra váltan Lucy,ám abban a pillanatban Natsu ledöntötte az ágyra. Elkapta a lány csuklóját,és belemélyesztette fogait a bőrbe. Lucy újra érezte az a kellemetlen, szúró érzést,ám tanulva az előző esetből,nyugton maradt. Hangtalanul folytak le arcán a könnyek,ám pár másodperccel később a fájdalom abbamaradt. Lucy kinyitotta a szemét,és Natsu bűnbánó ábrázatát látta maga előtt. A fiú az arcához nyúlt,majd letörölt pár könnycseppet. Lesütötte a tekintetét, és hirtelen felpattant, majd kisietett. Lucy a sebeire nézett,amikből még csordogált a meleg vér.

-Natsu...-suttogta,majd elindult ellátni a csuklóját.

Meg is érkeztünk a követlező résszel. Reméljül,ezzel is elnyertük a tetszéseteket! Ja,meg hogy már nem olyan Diabolik Loverses!😂😅 Drága főszereplőnk most már egy kicsit jobban megismerte Natsut,ám nemsokára a cselekmény is beindul,ne aggódjatok!😉 Addig is sziasztok,és kitartás a sulihoz!😘

Mei és Shiro