-Natsu!-Erza ökle nagyot csattant a tölgyfa asztalon. A díszes, lakkozott felület szenvedve nyögött a nő csapása alatt. Natsu kiszakadt gondolataiból. Már órák óta a fenti társalgóban ültek, és a legtökéletesebb, leggyorsabb, és persze legveszélytelenebb terven dolgoztak.

-Figyelek!-kapta fel a vizet a rózsaszín hajú, majd Dühösen süppedt vissza a vörös bársolyfotel mélyébe. Egy kis kezet érzett a vállán. Happy aggódó szemeit kikerülve mosolygott fiatal barátjára, majd tekintetét az őt szugeráló Erzára függesztette.

-Köszönöm.-szólt a vörös szépség mehrovóan, majd folytatta- Mint mondtam, nem ronthatunk ész nélkül a birtokukra. Abból nem csak örökké tartó széthúzás lenne a két család között, denpolitikai szempontból is nagy csapást jelentete a nevünknek.-Natsuban fellobbantak a düh fekete lángjai.

-Az eskü nem fontos...? Layla végakarata nem elég fontos?!-a fiú szemei zöld tűzzel égtek. Gray figyelmeztetően Natsura nézett, ám testvére észre sem vette. Natsu agyában felvillantak az emlékek. Orrában érezte a forrongó vámpírvér émelyítő, édes illatát.

********************************************************

Layla Hearfilia sikolya megtörte az éjszaka csendjét. Az együttállás elkezdődött. A hold vörös fénnyel festette be a tájat, mintha vér szennyezett volna mindent.

-Menj....innen....hagyj....-nyögte Layla. Hajdan oly' szelíd szemeibe most kétségbeesett vadság költözött. Pupillái összeszűkültek, és karmazsinpirosként villogtak, a szemfehérjén izzó vörös erek futottak benne végig. Ajkai alól tűhegyes agyarakként törtek elő meghosszabbodott szemfogai. Már közeledett az utolsó fázishoz. Jiemma közelebb lépett, és fogait Layla nyakába mélyesztette. A nő vére forrongott, belülről tűzként emésztette Laylat. Az egész testét behálózó érrendszeren át kínozta minden porcikáját. A harapás általi fájdalom tovább fokozta a szőkeség szenvedését.

-Eressz!-sikoltotta a nő. Hangja szívszaggatóan csengett. Mintha a világ összes fájdalma, kínja, szenvedése ebbe az egy sikolyba összpontosult volna. Még Jiemmát is hátratántorította a hang.

Ebben a pillanatban berobbant a börtön fala. Natsu zöld szemei gyilkos fénnyel villogtak. Tekintete a Heartfiliára siklott.

Layla karikás szemei fájdalomtól kerekedtek. A nő szőke haja piszkosan, csimbókokban, izzadtan tapadt a fejére, teste verejtékben úszott. Bőre alatt izzó vörös csíkok mutatták erei helyét. Ruhája már csak cafatokban volt rajta, testén jól láthatóak voltak a kínzás nyomai. Natsu szívébe óriási fájdalom nyilallt. Maga mögül meghallotta Gray és a többiek elakadt lélegzetét. Agyára vörös köd telepedett, és mielőtt észrevette volna, ökle egy másik ököllel szinkronban zúzta össze Jiemma állkapcsát. A vámpír kába volt az átalakulóban lévő vértől, így nem tudott elég gyorsan reagálni.

-Te mocskos rohadék!-kiáltotta Natsu. Torkán állati üvöltés tört fel. Egy megsebzett sárkány dühtől torzul üvöltése. Zöld szemei fényesen, vérszomjjal átitatva villogtak, pupillája összeszűkült.
-Megbánod, hogy megszülettél!-Gray ordítása követte Natsuét. A fiú sötétkék szemei most jégszínben villogtak. Agyarai megnőttek, és arcára elborult, elmebeteg bosszúvágy ült ki. A 4 ököl szinkronban járt, ám a vámpír nem sokáig hagyta magát. Hatalmas lendülettel falnak taszította a két fiatal fiút, és öklét ropogtatva indult meg. Ekkor azonban újabb alak lépett elő. Ugyan akkora volt mint Jiemma. Dagadtak rajta az izmok, fején őszülő szőke haj lengett. Szemeiben egy ember és egy vámpír dühe keveredett.

-Jöttél megmenteni a védenceidet, Makarow?-vigyorodott el Jiemma. A másik férfi azonban nem beszélt. Ökle lecsapott, és a betonfalba zúzta a Sabertooth család fejét.

-Vigyétek innen....-mordult a fiatalokra.

-De- -kezdte Natsu, ám ekkor Jiemma vetődött Makarowra. A két férfi ökölharcának minden csapása szörnyű halált kínált, ám egyik fél sem lassult. Egy újabb sikeres találat után Makarow vérző fejjel, zihálva üvöltötte.

-Most!-senki nem mert ellenkezni. Natsu és Gray felsegítették Laylat. A nő alig volt már eszméleténél. Kisiettek, ám amint kiértek, a szőke asszony sikoltva vetette magát a földre. A vörös hold égette. A fájdalom elviselhetetlenné vált a fejében, és látása egyre jobban elhomályosult. Layla már nem látott semmit.

-Hol vagytok? Gyerekek! Gyerekek, hol vagyok?!-sikoltozott ijedten. Szívét átitta a jeges rémület. Egyedül volt. Csak szíve egyenetlen dübörgését hallotta. A következő pillanatban kitisztult a látása. Érzékei visszatértek, de bárcsak ne tették volna. A nő sikítani alart a fájdalomtól, de csak meleg vére bugyogott elő. Lepillantott, és meglátta a hasából kiálló vastag pengét. A kard átszelte a belső szerveit és a bőrét, majd jó karnyi része áthaladva a testén a másik oldalán tört elő.

-Layla-san!!-hallotta meg Natsu szívszaggató ordítását. Oda akart menni hozzá, és megnyugtatni. Ám a követekző pillanatban összeesett. Az utolsó, amit látott, a hold vörös ragyogása.

Az öt ifjú vámpír kétségbeesett ordítással rohantak tanítójukhoz. Erza nyerte vissza leggyorsabban az ítélőképességét, és óvatosa eltávolította a kardot Layla ernyedt, vérző testéből, és a támadást várva körbenézett. Ekkor felrobbant a Sabertooth kastély bal szárnya. Törmelék hullott minden felé, és a tetőszerkezes leomlott oda, ahol a vámpír és a félvámpír minden erejét latba vetve küzdött.

-Mester!-sikoltott Erza, és rohanni akart, de megelőzték. A vörös hajú leány egy pillanatra meglátta Laxus szemeiben a szörnyű félelmet, és a végtelen bosszút. Tudata ismét kiélesedett, és hagyta, hogy a szőke hajú eltűnjön a romok között. Visszafordult a többiekhez. Happy hangosan zokogott, és egyre csak Laylat szólongatta. Natsu ekkor lehajolt az ernyedt testhez, és a karjaiba vette. Gray odalépett, és a nő lelógó karjait óvatosan a testére helyezte, majd ellépett rózsaszín hajú, kifejezéstelen arcú társától.

-Vigyük haza. Még talán vissza tudjuk hozni.-halk, érzelemmentes hang csendült fel Natsu torkából. Erza szemei könnybe lábadtak, majd a cseppeket letörölve bólintptt. Teljes sebességbe kapcsolva futottak. Gajeel és Gray Natsu előtt haladt, és menet közben eltakarítottak mindent az útból, ami esetleg árthat Laylának, Erza pedig hátulról fedezte őket. Pár szolga követte őket, így a vörös hajú megállt, és pár lerc múlva immár véresen csatlakozott ismét. Happy macska-alakjában futott sebesen Natsu mellett.

Mikor megérkeztek, Layla elérkezett az utolsó fázisba. Visszanyerte az eszméletét, de csak félig. Kivergődött Natsu karjaiból, majd támadó pozícióban, arcán vad vérszomjjal szagolt a levegőbe. Vért keresett. A vámpírok éltetőjét. Ez kellett az átváltozáshoz. Lalya bevetette magát a kastélyba, hisz a kisbaba Wendy odabent szuszogott. Kis szívének dübörgése eddig elhallatszott. Natsu szemei kikerekedtek. Laylara vetette magát, karjaival szoros bilincsbem tartva.

-Vért!! Vért!!-Layla hangja szíven ütötte a vámpírokat. Mind jól ismerték tanítójuk lágy hangját, ám mostanra minden kedvesség eltűnt belőle. Csak a mardosó vérszomj vezérelte ezt a kétségbeesett üvöltést. Gray már ott sem volt. Biztonságba helyezte Wendyt.

-Vért akaroook!-ordibált Layla Natsu karjainak bilincsében. Füléből orrából szájából és szemeiből vér kezdett csordogálni. Látszott, hogy nem bírja már sokáig. Egyre gyengébben lettek szabadulásra tett kísérletei, egyre halkult a hangja. A rózsaszín hajú fiú óvatosan újra felemelte, majd bevitte a villába, és lefektette a szalon egyik kanapéjára.

Layla már nem küzdött. Tudta jól, nem lenne értelme. Még mindig kínozta a vérszomj, torka ezer lángban égett, ám teste már feladta a harcot. Csak feküdt, és tehetetlenül figyelte gyászoló tanítványait.

-Gyerekek.....ne....sírjatok...-nyögte nagy nehezen. Szavai nyomán vér fojt a szája sarkán, ám nem érdekelte. -Én mindig...itt...leszek...-suttogta, s arcára visszatért a békesség. Immáron teljesen visszaszerezte a tudatát. Szemei könnyekkel teltek meg. Natsu volt hozzá a legközelebb. A fiú arcán megállás nélkül peregtek a könnyek, arcán tehetetlenségéből fakadó düh és kétségbeesés táncolt. Layla szíve összeszorult. Kiskoruk óra nevelte ezeket a gyerekeket. Tudta minden titkukat, minden érzelmüket. 3 évente nőttel annyit, mint egy embergyerek 1 év alatt, de mégis, sokkal érettebbek voltak. Most pedig mind végig kellett nézniük ahogy teljesen kifordul magából.

-Natsum....ne sírj....nem lesz semmi baj...-a nő hagja visszanyerte eredeti lágyságát. Natsu felkapta a tekinetét, és arca fájdalmas fintorba torzult.

-Layla-san....ne hagyj itt...-hangja remegett. A szőke asszony szíve nehézkesen dobogott egyre lassabban. Ekkor azonban késként szelte át a felismerés, újabb kínokkal meglepve őt.

-Natsu....a lányom! Lucy!! És Jude....Gyerekek, kérlek....vigyázzatok a kislányomra.....esküdjetek! Könyörgöm!!-Layla könnyei lemosták az arcára száradt vért. Natsu szorosan fogta az egyik kezét, mellette Gray a másikat. Erza is közel húzódott, de próbált erősnek mutatkozni. Happy a nőre borulva zokogott, Gajeel könnyezve állt a nő feje felett. Laxus is visszatért, és kikerekedett szemekkel rogyott a szőke asszony mellé.

-Igenis, Layla-san....-nyögte nagy nehezen Natsu. Layla Heartfilia arcára visszatért a békesség.

-Kérlek...mondjátok meg Judenak, hogy szeretem....és vigyázzatok Lucyra. Mondjátok meg a Mesternek, hogy köszönök mindent! Éljetek békében! Erza, Laxus, Gajeel, Happy, Gray, Natsu.....a szemem előtt nőttetek fel. Szeretlek titeket! Legyetek boldogok!- Lalya Heartfilia mosolyogva csukta le a szemeit. Szíve még dobbant párat erőlködve, ám lassan megállt, és nem mozdult többé. A nő kezei kihullottak Natsu és Gray markából, és élettelenül zuhantak le.

-Lalya!-Jude Heartfilia zihálva vágta ki a nehéz ajtószárnyakat. Amint meglátta a kis csoportot, arcára, ami sose mutatott érzelmet, kiült a világ lehatalmasabb fájdalma. Odabotorkált, és a vámpírok utat engedtek neki. A férfi lerogyott felesége teste mellé, majd két kezébe fogta annak arcát.

-Layla...szerelmem...kérlek...gyere vissza....ne hagyj itt.....-szemeiből a szőke asszony arcára hullotak a könnycseppek, ám a szelíd, mosolygós arc nem modzult. Jude óvatos csókot lehelt szerelme szájára, majd megtörve, összezuhanva borult rá.

Azon a napon a nap nem kelt fel. Az égbolton egész végig a vörösen derengő hold uralkodott véres magányában.

********************************************************

Erza arca olyan volt, mint akit pofon vágtak. Natsu a vörös hajú nő védtelenségét látva hátrahőkölt, de a szavakat már kimondta. Ezen nem segített már semmi.

-Igazad van.-a vörös úrnő hangja halkan, üresen csemgett. Szemei az asztalra tapadtak, de nem látták a tárgyat. Lelki szemei előtt neki is Layla Heartfilia megkínzott, összetört, vértől ázó teste rémlett. És a mosoly, ami még akkor sem lohadt le az asszony örökké békés arcáról. -Én kérek elnézést...-a nő szemei elködösödtek. Mindannyian rajongva szerették tanítójukat, és a szőke asszony halála mindannyiukat megrázta. Azon az estén sok mindent veszítettek el. Layla Heartfiliát. A tanítójukat, a pédlaképüket. A nőt, aki Igneelék halála óta gondoskodott róluk, hosszú 15 éven keresztül. A szőke hajú asszony még kislánya megszületése után is sokszor visszajárt a vámpírcsaládhoz, akik végül a halálát okozták. Azon az éjszakán Makarow végleg elvesztette az összes erejét. Idősödött, és teste lassacskán leépülf, sebeiből sosem gyógyult fel teljesen. Visszavonult a kolostorba, és onnan őrizte a Fairy tail családot. Az ifjú vámpírok tehát a másik gyámjukat is elveszítették. És elveszítették a gyerekkorukat. Közelről megismerték a halált, a bosszút, a gyászt, és az eskü súlyát. Azon az éjszakán a Fairy tail család véresküvel fogadta meg az elhunyt Layla Heartfiliának, hogy megvédik a lányát. Jude Hearfilia pedig arra esküdött fel szeretett feleségének, hogy Lucy Hearfiliát, amikor eljön az ideje, átadja a Fairy tail családnak.

Erza szeméből kicsordult egy könnycsepp, és ráhullott az előtte elterülő térképre. Kezét a szeme elé kapta, és megacélozta szívét. Natsu szólásra nyitotta a száját, de végü nem jött ki hang a torkán. A feszült, fájdalommal teli levegőt egy halk kopogás zavarta meg. Juvia lépett be.

-A vacsora tálalva. -hajolt meg a lány, majd felegyenesedett. -Már értesítettük Jude-samát. Juvia nemsokára indul, és behatol a birtokra, ahogy megbeszéltük, Erza-sama. -a cselédnő szemében rég nem látott elszántság csillogott. Natsu tudta jól, honnan származik ez a fény. Mielőtt a vámpírok szolgálatába szegődött volna, a nő egy maffia egyik legbefolyásosabb tagja volt. A Phantom Lord volt a világ egyik legnagyobb maffia-hálózata, és Juvia a fejesek közé tartozott. Ekkor mély morgást hallot maga mellől. Gray már Erza ruháját szorította marokra, és villámló szemekkel hajolt közel a nő rezzenéstelen arcához.

-Szó sem lehet róla! Nem küldöd el meghalni!-Gray hangját fenyegető morgás tette ijesztőbbé, ám nővére nem ijedt meg.

-Juvia jól képzett, és a legmegfelelőbb a feladatra.-Erza magán érezte testvérei metsző tekintét, Grayen kívül ugyanis Gajeel sem nézte jó szemmel döntését, ám a hosszú hajú jobbnak látta magát az érintettet kérdőre vonni.

-Nem hagyom hogy elmenj. Ember vagy, azok pedig ott vámpírok.-jelentette ki Juvia csuklóját elkapva. A nő láthatóan nem volt hajlandó lemondani a küldetéséről.

-Juvia sajnálja Gajeel-kun, de te tudhatod a legjobban, hogy Juvia tökélétes a feladatra, és feláldozható, ha elbukná. Mindent a Fairy tail család és Lucy-sama érdekében. -hajolt meg a lány, de a vámpír erős karja felrántotta.

-Ezt meg ne halljam mégegyszer!-mordult fel Gray, Gajeelel egyetemben. A hosszú hajúnak fogadott testvérein kívül a kék hajú nő volt a legjobb barátja. Sosem fűzte őket romantikus szál össze, hisz Juvia mindig csak partner, társ, majd később barát volt a számára, mégis, a férfi tudta jól, hogy régi felettese igenis nő a javából, hiába vetekszik harci készsége több férfiéval. Ahogy most végignézett a csipkés, fekete-fehér cselédruhába öltöztetett Juvián, képes lett volna elfelejteni, hogy a lány valaha  feljebbvalójaként vezette az emberek gyilkolásában. Ám a nő zafírszemeiben égő hűvös fény most újra felgyulladt, régi emlékeket felidézve.

-Juvia el fog menni. Juvia kész odaadni az életét Lucy-sama épségéért, ha erre kerülne sor, de törekedni fog az akció sikerére.-jelentette ki a nő, majd egy lazának tűnő, de igazából erőteljes rántással kiszabadította a csuklóját. -Juviat feltétlen engedelmességre és hűségre nevelték. Bocsássatok meg, de Juviának még rengeteg a dolga. -pukedlizett a kék hajú leány, és kiment.

Gray utánalódult. Natsu megpróbálta elkapni testvére karjá, ám a fekete hajú előre látta a mozdulatot, és széles ívben elkerülte őt. Erzával viszont nem volt ilyen könnyű dolga. A nő már az ajtóban várta, és keményen megragadta a férfi felkarját. Ha emberről lett volna szó csont roppant volna, ámmígy csak dühös fintor futott a fekete hajú arcára.

-Ne játssz az érzéseivel! El fog menni, és nem állítod meg benne. -jelentette ki Erza. A fiú szólásra nyitotta a száját, de a vörös hajú úrnő megelőzte. -Nem nyitok vitát! Juvia egyedül dönt az életéről! Ő kérte hogy mehessen, és én nem állítottam meg! Egyedül ő képes erre a feladatra, és azt hiszem ezt itt mind tudjuk! Mira velemegy. Nem fogom hagyni, hogy a farkaddal és a fogaddal gondoljozz, Gray!- Erzából ritkán tört elő démoni lénye, ám most vámpírvére megmutatta magát. Gray lesütötte a szemét. Mardosta a lelkiismerete, azokért, amiket a múltban Juviával tett. Erza elengedte és a fiú leeresztett karral ült vissza a helyére. Gajeel elfordította a fejét.

-Ha 3 napon belül nem jön vissza, utánamegyek. -jelentette ki. Erza erre enyhén elmosolyodott.

-Akkor már elkésel. 48 óra múlva megrohamozzuk a Sabertooth birtokot. -szólt. Hangja határozottan csengett, ám mégis bujkált benne némi félelem.

Natsu kinézett az ablakon. Rápillantott az egyre növekvő holdra, és száját összeszorítva suttogta.

-48 óra múlva érted megyek, Lucy! Tarts ki addig!

Jó nagy kihagyás, tudom tudom tudoooommm!!!!! De extra hosszú rész, ami remélem mindenkinek tetszett! Belecsaptunk a lecsóba rendesen, mégha nem is a jelemben! Próbáltam a legtöbbet kihozni kusza ötleteimből, de hogy hogy sikerült, azt már ti mondjátok meg!
Kellemes nyarat, a következő résznél találkozunk!

Mei