A kolostorra csönd és szomorúság telepedett. Már minden össze volt készítve az útra,melynek során Lucy Heartfilia végleg elhagyja a templomot. A 16 éves fiatal lányra hatalmas feladat várt. Hozzá kellett mennie Natsu Dragneelhez,a Fairy tail család egyik sarjához.

-Készen állsz az utazásra Lucy?-kérdezte szomorúan Polyuska. Az idős asszony ugyan mogorva ember hírében állt,de még az ő jeges szívét is megrázta a szőke szépség távozása. Hisz mindannyian megszokták már Lucy optimizmusát,és csengő nevetését,ami bezengte az egyész tepmlomot.

-Készen állok...azt hiszem...úgy fogtok hiányozni!-a lány barna szemei megteltek könnyekkel,és magához szorította a papnőt. Még bepakolta a kocsiba az utolsó bőröndjét is,majd a kolostor síró tagjaira nézett. Makarow főpapnak taknya-nyála összefolyt,és szorosan ölelgette a szőkeséget.

-Szeretünk Lucy! Látogass meg sokszor!!-bömbölte Macao és Wakaba. Romeo,Macao fia belefúrta a fejét Lucy mellkasába.

-Utálom hogy el kell menned Lucy-nee!!-morogta,és bár erősnek mutatta magát,szemeiben kis könnycseppek árulkodtak a szomorúságról. Lucy nem bírta ezt a sok szenvedő arcot. Mosolyt erőltetett az arcára,és csilingelő hangon megszólalt.

-Ugyan mi ez a gyászos hangulat? Nem meghalni megyek! Majd sűrűn visszalátogatok! Csak nem lehet olyan kegyetlen a jövőbeli férjem!-Lucy ajkain vidám mosoly játszott,ám belül megrémült a szótól. "Férjem!"Lucyt a hideg kirázta a szótól. Annyi szerelmes regényt olvasott már,maga is vágyott arra a mindent elsöprő érzésre. De itt volt ez a szó. Férj. Házasság. Lucy ezekkel nem tudott mit kezdeni. Rettegett eme szavak értelmétől,és a valóságtól ami rá várt.

-Mi lesz velünk nélküled??-zokogta Makarow,majd Lucy kedvéért vigyort erőltetett magára. A kolostor többi tagja is követte a példáját. Lucy szíve nagyot dobbant. Tudta,ez a gesztus csak neki szólt. Hogy ne sírás és könnyek,hanem boldog,bizakodó mosolyok és nevetés között hagyhassa el a helyet,amit otthonának nevezett hosszú 10 éven keresztül. Hat éves korában került ide,és azóta nem tudta másképp szólítani a templomot,mint otthonnak. Lucy beszállt a lovaskocsiba. A kocsis megpattintotta az ostorát,és a lovak könnyű ügetésben elindultak a Fairy tail birtok felé.

3 óra zötykölődés után a szőkeség meglátta az épület díszes tornyait. Még 30 perc utazás után már tisztán ki lehetett venni a hatalmas birtokot. A ház előtt szökökút csobogott,körbe tökéletesre nyírt pázsit hívogatta az arra tévedőket. Elég eldugott helyen volt,az erdő túloldalán,de hatalmas méretei miatt jól lehetett látni. A díszes vaskapu szilárdan állt az udvar előtt,ellehetetlenítve ezzel a bejárást. Ám mikor a közelébe értek a kapu szárnyai nyikorogva kitárultak. Lucy érdeklődve nézett ki az ablakon,és meglátott egy alacsony kék hajú kislányt,és egy másik fehér hajút. A kocsis lefékete a lovakat,majd kinyitotta az ajtót. Lucy óvatosan szállt ki,majd tett néhány tornagyakorlatot elgémberedett tagjai kinyújtóztatására.

-Miért nem lehetett volna egy nyomorult autót küldeni..-puffogott félhangosan,majd elvette a kocsistól a csomagjait. Az előbb látott lányok eltűntek,így Lucy egyedül közelítette meg a bejárati ajtót. Mikor kopogni akart,az ajtó résnyire kinyílt,ezzel lehetővé téve a belépést. Mikor bent volt, Lucy nyelt egyet,majd óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.

-Van itt valaki? Hahó!-hangját erőteljesen visszaverték az üres folyosók. Lucy körülnézett. Rögtön előtte egy hatalmas lépcsősor vezetett felfelé. Balra egy folyosót,jobbra egy bezárt ajtót látott meg. Előtte heverő.

-Lucy Heartfilia vagyok!-kiáltotta el magát ismét,majd újra felkapta csomagjait,és már indult volna felfelé,amikor lépteket hallott közeledni a lépcső felől. Felkapta a fejét,és egy gyönyörű,vörös hajú nőt látott lefelé jönni. Mögötte két kék hajú cselédlány lépkedett. Az egyik magasabb volt,hófehér bőre tökéletesnek hatott. Formás volt,és gyönyörű zafírkék szemei. Haja lágy kék hullámokban verdeste a háta közepét. A másik alacsony volt. Haja össz vissz a válláig ért,de kunkori fürtökkel keretezte a csinos arcot. Zöldes barnás szemei vidáman fürkészték Lucyt.

-Te lennél Lucy Heartfilia?-kérdezte a vörös szépség,mire az említett csak bólontott. -Én Erza vagyok. Erza Scarlet,a Fairy tail ház úrnője. Elfman! Vidd fel kérlek kisasszony csomagjait!-intett az Erza nevű nő. Lucy meglepődve vette észre az eddig háttérbe húzódó,robosztus testalkatú, izmos, fehér hajú fiatal férfit. Elfman felkapta a bőröndöket,és elsietett.

-Kérlek kövess! Az öcséim már várnak a szalonban!-szólt Erza,majd elindult a zárt ajtó felé. Lucy csendes léptekkel követte,és a szeme sarkából észrevette,hogy az alacsonyabbik szolgálólány reszketni kezd. Ekkor azonban nyílt az ajtó,és egy gyönyörű társalgó tárult a szeme elé. A plafonon díszes csillár ontotta a fényt,a gyertyák lángjai megcsillantak a megannyi csiszolt kristályon. Körbe hívogató bársonyfotelek helyezkedtek el,mindegyiken valaki már helyet foglalt. Lucy látott egy fekete hajú srácot,aki hűvös arccal méregette. Egy másik,hosszú hajú fazont,kinek arcára düh és bánat ült ki egyszerre. Egy szőke férfi feküdt az egyik hátsó heverőn,szemei csukva voltak. És egy kis,kék hajú fiúcska ült az egyik fotelben,kíváncsian szemlélve őt.

-Szóval te lennél a menyasszonyom? Meg kell mondani, ígycsiklandozó illatod van...-Lucy felsikoltott,ahogy megérezte a hűvös kezeket a vállán,majd egy forró lehelletet a nyaka tövében. Megperdült és vakító zöld szempárral találta szembe magát. Lucy végignézett a fiún. Rózsaszín haja tüskésen meredezett szerteszét. Arcán kaján mosoly játszott.

-Üdvözöllek a leendő otthonoban Luce!-mondta a szempár tulajdonosa,majd végignyalta a száját.

Sziasztok kedves olvasók! Megérkeztünk az új könyvvel! Igen megérkeztünk,mert ezt a könyvet ShiroMerryvel írjuk közösen!! Reméljük mindenkinek tetszeni fog!!!

Mei és Shiro