Newt

Általános döbbenet ment végig a Tisztársak között, hiszen felismertük Teresát, de az utolsó személy volt a találati listán akiről elképzelni lehetett, hogy a lányok vezetője.

Teresa hatalmasnak tűnt. Nem tudom, hogy amiatt, hogy én megkötözve, a földről néztem fel rá vagy mert egyszerűen az életünk múlt a döntésén. Teresa övén egy tőr csillogott, büszkén mutatva hatalmát. Körülöttünk járkált és szigorúan nézett mindenkit. Hirtelen megállt előttem, szinte éreztem ahogyan Hallgatag közelebb csusszan hozzám.

-Hol van Thomas? - kérdezte rideg hangon, Sonya és a másik lány felé fordulva

A másik lány hebegett, de Sonya hamarabb összeszedte magát és válaszolt:

-Mi mindet összeszedtük. - védekezett a lány, magához szorítva a fegyverét, egyfajta védekezés képpen

-Hol van Thomas?! - kiáltotta hangosabban Teresa

Sonya a föld alá süllyedt, elodázott a lassan méreggel bugyborékoló Teresát. A lány világos kék szeme dühtől szikrázott, az arca vöröslött, úgy tűnt mindjárt felrobban. Annyira torz tükörben láttam a lányt, sohasem tudtam ezt elképzelni róla, hogy kikelve magából üvöltözik, valahogy abban a pár hétben mióta ismertem fenntartotta a csendes, nyugodt ember látszatát.

-Hol van Thomas?! - a hangja újra felcsendült, fenyegetőbben mint valaha

Felnéztem a lány hatalmasodó alakjára, de nem állt szándékomban válaszolni is. Teresa keze remegett és a körme a saját öklébe mélyedt.

-Vörös megölte a táborban. - feleltem lassan, egy mély és fájdalmas levegővétel után

A következő pillanatban egy kéz csattant az arcomon. Teresa pofon vágott. A fejem oldalra fordult a hirtelen erőtől. A csattanástól néhány másodpercig zúgott a fülem, az arcom úgy égett és csípett mint még soha egy pofon az Útvesztőben. Az ütés hirtelenségétől levegőt is elfelejtettem venni. Teresa pofon vágott, nem akartam elhinni. Nem mondom azt, hogy fenomenálisan jóban voltunk a lánnyal, de azért arra sem számítottam, hogy első adandó alkalommal felképel. Magamon éreztem mindenki pillantását, Teresa jelenete miatt nem is csodálkozom. Lassan visszafordítottam a fejem és a lányra néztem. Dühösen fújtatott, a mellkasa szaporán megemelkedett és süllyedt, néhány hajtincse a szemébe lógott, a homloka ráncolva. Olyan volt mint egy kitörőben lévő vihar.

-Hazudsz. - sziszegte dühösen, a szemével úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni - Tudom, hogy él.

A szavainak hatalmas súlya volt, ezt a saját lelkemben is éreztem. Már kezdtem eltemetni magamban a tényt, hogy Thomast meghalt vagy örökre eltűnt. Nem fogadtam el, csak ugyanúgy elástam az érzést, mint Claire halálakor. Most viszont, hogy felhozta, szó szerint előásta a szívem mélyéről ezt az érzést. A szavak pofonként estek nekem, újra, és erősen mart valami belülről, a mellkasom szétfeszítette a düh, a zavarodottság és a letargia, ami gyomorkavaró egyveleg volt számomra.

-Hol van a lány? - kérdezte halkan és jegesen Teresa, mintha csak most tért volna észhez - Azt mondtam hozzátok el azt a lányt is.

A többi lány már mind elment, az életét féltve Teresa haragjától, aki úgy tűnik megént fejét vesztve ordítozni fog. Valami letális és kiszámíthatatlan suhant át a szemében, amit nem tudtam ignorálni. Egy pillanatra, esküszöm azt hittem elborult az agya.

-Hol van a lány?! - kérte számon újra, vehemensen

Nem tudtam elkerülni Sonya zavarodott és hitetlenkedő arckifejezését. Egy pillanatig mintha megszántam volna a lányt, aki elviseli a felette basáskodó Teresát, de annyira mégsem, hogy megkedveljem. Egy dolgot viszont tisztelni kezdtem benne, a kitartását. Kissé lehajtotta a fejét, mintha gondolkodna, de a vak is látta, hogy csak időt akart nyerni magának. Közben, mellettem Hallgatag megmozdult, láttam homályosan a szemem sarkából, majd a válla az én vállamhoz ért. Hirtelen felébredt bennem valami védelmező, én meg akartam védeni Hallgatogot akármit is akar Teresa tenni vele. A lány felé fordultam és vigasztalóan néztem rá, a vállam az övéhez dörzsöltem. Meglepetésemre a szőke lány elpirult, nem igazán ilyen reakcióra számítottam, de nem mondhatni, hogy bántam azt látni, Hallgatag szép arcát elönti a pír. Teresa hangja viszont visszarántott a valóságba:

-Csak egy lány volt velük, ő. - mondta végül, csendesen, a hangja szavakkén egyre jobban kezdte visszanyerni az erejét, a fejét felemelt és bármilyen külső megbánó jeleket mellőzve nézett Teresára - Éppen előtted van.

Teresa magában szitkozódott és hevesen rázta a fejét. Nem Hallgatogot akarta, hanem Claire-t. Egy belső hang azt sugallta hazudjak újra és védjem Nyílt. Fogalmam sem volt mit akarhat Claire - től, de ha velünk ilyesmiket művel, akkor nem sok esély van, hogy Nyíllal is jót akar tenni.

-Nincs velünk. - mondtam határozottan, de a lány hangjához képest halkabban

Teresa szeme újra szikrázott. Dühösen lenézett rám, de én egyáltalán nem tartottam tőle, nem érdekelt mit fog tenni, a legrosszabbat már úgy is elkövetette: elárult minket. Úgy éreztem magam, mint egy eladott állat, megkötözve, tehetetlenül csak azt nézve, ahogyan a sorsom irányítani akarja más. Teresa hosszasan nézett, a jéghideg tekintete sokadszorra is gondolatban meg akart fojtani. Hirtelen az jutott eszembe: miért nem öl meg eddig minket, mármint, lenne alkalma és embere is. Mi nem számítunk neki, csak Thomas és Claire., állapítottam meg.

Teresa hirtelen megfordult és az egész megkötözött társaságnak hátat fordított. Most újra Sonyán volt a tortúra sora.

-Menjetek vissza a táborukba és mindenhol nézzétek körül. - parancsolta meg mindig fújtatva - Ne sajnáljátok lelőni aki el próbál menekülni.

X

Az volt az érzésem, hogy Vöröst látom, csak rosszabb minden amit ez a lány tesz, tudva hogy egykor velünk együtt Tisztárs volt. Vöröst könnyebb volt utálni, hiszen gőgös, kegyetlen és ellenséges, merész és nem haboz betartani a szavát, ellenben itt van Teresa akire nem tud hogyan nézni az ember. Megállíthatatlanul azon járt az eszem mi a célja ezzel, mi a mozgató rúgója a tetteinek. A lány pálfordulása túl gyors nekem, egyszer még együtt van Thomas-szal, aztán meg legközelebb elfogja a barátait.

Félbeszakítottam a gondolataim, amikor egy gyenge, felénk érintést éreztem a bal arcomon, az ami megszenvedte Teresa ütését. Hallgatag volt az, ő érintett meg. Az érintése pehely könnyű volt az égető, érzékeny bőrömön, de semmi képpen sem éreztem magam kellemetlenül. Gyorsan a lány nyugodt arcára néztem, majd tüstént a földre szegeztem a pillantásom. Lesütöttem a tekintetem, nem mintha rosszul esne a lágy érintés, csak úgy érzem a másik arcom is elvörösödik. Nem voltam hozzászokva a lány érintéséhez, éppen ezért meglepett, hogy a testem milyen természetesnek veszi a cirógatást a bal arcomon. Hallgatag keze elől volt megkötve, így mindkét kezét fel kellett emelje, ahhoz, hogy az arcom cirógatsa. Éppen ezért néha kissé koordinálatlanul, az ujjbegyei néha az ajkam surolták. Kiolvashatatlan dolgokat rajzolt a forró bőrömbe, én pedig azon találtam magam, hogy behúnyom a szemem. A másik arcom is égett, de nem igazán értékelt, elvesztem ebben a triviálisan egyszerű mozdulat sorban. Olyan volt, mintha a lány csak vissza akarna hálálni valamit, talán hogy kiálltam érte? A lány nem tud beszélni, mégis úgy érzem, mintha megértném szavak nélkül is.

-Ó, milyen aranyosak vagytok. - hallottam Sonya hangját, ami szavak ellenére nem hordozott gúnyt

Kinyitottam a szemem és először a vigyorgó Sonyára, majd a elvörösödött Hallgatagra néztem. A másik lány szokás szerint előttünk állt, a becses tőrét a kezében lógatva. Önkéntelenül is azon gondolkodtam mi indítja arra, hogy beszéljen velünk, hogy ilyen közvetlen legyen.

-Sonya, kérdezhetek valamit?

-Nem szeretem ha valami így kezdődik, de rendben, kérdezz. - vonta meg a vállát, majd bólintott, hogy kezdjem

-Hogyan írták le a lányt akit keresnetek kell?

Sonya gyanús szemekkel nézett rám, én pedig felemeltem a kezem védekezően. A lány ravasz róka arca megenyhült, gyorsan körülnézett majd lehajolt hozzám és azt mondta:

-Vörös haj, fehér bőr, közép magasság, tizenhét év körüli, Nyíl névre hallgató.

Fintorogtam, Teresa leírása olyan triviális, felszínes, mintha tényleg csak egy elveszett tárgyat kell megtalálnia, nem pedig egy emberi lényt. Nyíl sokkalta több ennél. Aztán valami belülről enni kezdett, az ajkamba haraptam és összeszedtem a fejemben kavargó gondolatokat.

-Mi a baj, Szöszi?

Figyelmen kívül hagytam hagytam a kényszerített becenevem és inkább válaszoltam a kérdésre.

-Egyszerűen csak nem értem, hogyan adhatott Teresa személyleirást Claire-ről vagy Nyíl-ról, hogyha soha sem látta?

Hallgatagra néztem, aki érdeklődő szemekkel bámult rám. Nem kellett fel nézzek, hogy lássam Sonya is fél füllel hallgatózik. Kissé zavart a másik lány tolakodása, de nem szóltam le, mert valójában csak egy szövetségest akartam a fogvatartók között. Sonya feszülten figyelt, én pedig nem tehettem mást mint folytatni a gondolatmenetem. Lassan nyeltem, a torkom ki volt száradva, majd folytattam:

-Sohasem találkoztak. - jelentettem ki, a homlokom elgondolkodva ráncoltam- És Teresa olyannal sem találkozott aki ismerte Claire-t. Csak mi fiúk ismertük és a bátyja, ennyi. Meg aztán, honnan tudja, hogy Thomas él, ha ott sem volt vele a táborban. Mi vele voltunk, mégsem tudunk semmi biztosat.

Megálltam egy pillanatra és én is megértettem a saját szavaim súlyát, és előre kezdtem félni mi lesz ezek következtetése vagy ha Sonya nem szívlel, akkor következménye. Hallgatag rezzenéstelen arccal nézett, de a ránk lepillnató Sonya egyre jobban várta, hogy befejezzem, amit elkezdtem.

-Mire akarsz kilyukadni, Szöszi? - türelmetlenkedett Sonya

Sonya gyorsan körülnézett, hogy nem figyel ránk senki, majd a tőrét magához szorítva lehuppant a földre, Hallgatag és elém, közel hajolva hozzám. A szeme kételkedő volt, de mégis hordozott magával egyfajta kíváncsiságot és reménykedést. Önkéntelenül is arra gondoltam, nem lenne rossz rávenni arra, hogy Teresa ellen forduljon, hogy minket segítsen.

-Teresának kapcsolata van a VESZETT-tel, nekik dolgozik.

X

Azt hittem visszhangot fog verni a megállapításom, de kissé csalódottan konstatáltam, hogy Sonya fa arccal feláll és elmegy tőlünk. Meglepetten pislogtam és megráztam a fejem. Hallgatag is értetlenül fordult felém. Hirtelen megállt egy hidegrázás ment végig rajtam, eszembe jutott hogy talán azért ment el, hogy beáruljon Teresának. Mielőtt még borzalmasabb gondolatok juttattak volna eszembe, Sonya visszatért.

Kaját tett le elém majd összefonta a karját, kissé mereven. Kérdően húztam fel a szemöldököm, bizalmatlanul méregetve a lányt.

-Tetszik az ötlet, Szöszi, de ne szállj el magadtól. - mondta komolyan, a szokásos ravasz mosoly volt az ajkán

A kajára majd a lányra néztem, a szemem a kettő között cikázott, a gyomrom segélykérően korgott. Nem tudtam milyen feltétellel fogadjam el tőle, mivel fogok én tartozni neki, elvégre nem hiszem hogy kockázat nélkül csinálja ezt.

-A tiétek. - magyarázta türelmetlenül Sonya - Ne kérdezz semmit. Csak úgy.

Egy halk köszönömöt motyogtam el, majd rájöttem, hogy nem tudom hogyan fogom hasznát venni a lány ajándékának, a kezeim hátra voltak kötve.

-És mégis hogy fogom megenni? A kezem hátra van kötve.

Sonya kuncogott, én is félig elmosolyodtam.

-Semmi gond, a szöszke barátnőd biztosan segít majd.

Egy kacsintást küldött nekem és Hallgatagnak, majd sarkon fordult és én éreztem, hogy újra égni kezd az arcom.

Minho

Az éjszaka kissé lecsitítottam a köztünk lévő konfliktust, de magam is éreztem, hogy megoldani nem oldottam meg. Nyíl vagy Claire vagy ahogyan akarom hívni, a vörös hajú lány, aki egyszerre teszi édessé és keserűvé az életem; távolságot akart tartani. Megértettem, de elszomoritott. Én a sziklának döntöttem a hátam és kimerülten a lány küszködését néztem. Nyíl vacogott és a fehér keze remegett a sötétben. Arra emlékeztetett, amikor még az Útvesztőben egy szobán osztoztunk és ő az utolsó estén a rémálmaival küzdött.

Aztán csak megsokalltam és szó nélkül a lány mellé feküdtem. Onnantól már nem kellett sok, hogy Nyíl a mellkasomra hajtsa a fejét és én magamhoz húzzam. A gyenge nyomás a mellkasomon jól eső érzést generált bennem, a testhőnk megoszlott és a lány már nem remegett. Nyíl mereven körülölelte a mellkasom, egész végig egyszer sem nézett a szemembe. A kezem a derekára helyeztem és nem engedtem, hogy se feljebb se lejjebb ne kalandozzon Nyíl testén. Mondhatni rajtam feküdt, ahhoz képest, hogy azt hittem hozzám sem akar érni, egész közel nyomta a testünk. Arra gondoltam talán így akár bosszantani, mert eléggé bosszantó, hogy ilyen közel van hozzám. A mellkasunk egymásnak préselődik és hát tudod na, eléggé férfiból vagyok. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mit tehetek vele ha engedné.
A feje szegycsontomon pihent és már nem mozgolódott tovább. De én nem tudtam sokáig aludni. Az egyik kezem mégis finoman hajába túrt, mert a vörös tincsek a nyakam csiklandozták. A lány teste melege nem engedett elaludni, így csak nagy nehezen tudtam álomba merülni.

Korán ébredtem fel, a lány még mindig aludt. Meg sem mertem moccanni, nehogy felébresszem. Nyíl még a kínkeserves elalvásom után is mocoroghatott, mert a feje a kulccsontomon vert tábort. Amíg aludt szabadon néztem, a fehér porcelán bőrét, amit vörös haj kerekezett. A pillantásom vágyakozón Nyíl vörös ajkára csúszott. Nagyon erős kísértést éreztem, hogy megcsókoljam még így álmában is. De nem tettem meg, csak a hüvelykujjam rajzolta végig az ajkát. Valóban csak a testéért szeretem, ahogyan állítja? Nem, az kizárt. Már az Útvesztőben rájöttem, hogy akkor is szeretném, ha nem nézne ki úgy ahogy. Viszont az tagadhatatlan, hogy a Nyíl Claire külsejével instant hódítás számomra, de egy pillanatra sem zártam ki a tényt, hogy a lány nem rendelkezne attraktív belsővel.

Olyan angyali és ártatlan. A lány maga egy gyönyörű illúzió, ami mintha ki akarna csúszni a kezem közül.

Nyíl fészkelődni kezdett rajtam, a kezem elkaptam a lány ajkáról. Kinyitotta a szemét és hosszasan pislogott. Vártam mikor kapcsol, hogy rajtam fekszik. Ráncolta a szemöldökét, de nem tett egyebet.

-Igazad volt, tényleg úgy nézek rád, mint Claire-re. - mondtam csendesen - De csak azért mert szentül hiszem, hogy te Claire vagy.

Nyíl nagy szemeket meresztett rám, de nem húzódott el, mint azt gondoltam. Reggel volt már, de kissé ködös atmoszféra és a megcsappant hőmérséklet még mindig a karomban tartotta.

-Hogyan lehetnék ő? Nem is emlékszem rád. - válaszolta kisvártatva, szomorúság csöpögött a hangjából - Nem voltam veletek az Útvesztőben, mindvégig Vörössel voltam.

Annyira meg akartam cáfolni, de az emlékeimen kívül semmi bizonyítékom nem volt.

X

-Ezt nézd, Minho.

A lány mellé térdepeltem és a nedves homokba rajzolt nyomokat néztem. Három nyíl mutatott észak felé, a földbe karcolva.

-Ez Hallgatag volt, biztos vagyok benne. - jelentette ki Nyíl

-Okos húzás volt tőle. - ismertem el, a vörös hajú lány egyetértően bólintott

Hirtelen eszembe jutott az első találkozásom Hallgataggal, amikor kihallgatott engem és Thomast, én pedig megijesztettem, hogy van fegyverem. Akkor tudtam meg, hogy néma és hogy Nyíl barátja. Olyan gyengének és védtelennek láttam, nem is gondoltam volna, hogy ilyen furfangos.

-De arra csak a város van. - mondta elgondolkodva

Néztem, ahogyan agyal, erősen töri a fejét, az irányon és megént elcsodálkoztam a gyönyörűségén. Nyíl észrevette, hogy nézem, felállt és a hátára kapta a hátizsákot.

-Akkor induljunk is a város felé. - mondtam végül, oldva közöttünk a növekedő feszültséget

X

A város levegője fulladt és forró volt, a homokon lassan izzadság cseppek keletkeztek. Nyíl fáradtan tartotta a ritmust, amit sietve diktáltam. Siettem a városba, olyan rossz előérzetem volt mindennel kapcsolatban, siettem mintha hajtana a tatár. Sötétedésre értünk csak a városba, szürke köd leereszkedett már leereszkedett és beleolvadt a sötétségbe. Nyíl is nyugtalan volt, láttam, hogy aggodalom tarkította az arcát és folyton hátranézett, hogy nem követ-e valaki minket. Egy szűk utcába értünk, amint a lábam betettem a sikátorba, egy vörösen jelzés égett a tudatomba, figyelmeztetve, hogy nem kellett volna ide jönnünk. Megfordultam, hogy tudassam ezt Nyíllal, de már késő volt. Egy fél sikolyt hallottam és a hang irányába pördültem.

Nyíl karját egy férfi rángatta, a száját is lefogta, dühödten a lány felé indultam, de akkor a homlokomhoz valami hideget nyomtak. Egy pisztolyt fogtak rám.

Author's note: nehéz hetem van, szóval értitek, de próbálok hamar frissíteni. Mi a véleményetek Newt és Hallgatag kapcsolatáról?