Minho

A borzalomtól megszédülve indultunk vissza a többiekhez. Thomas majdnem kidobta a taccsot, Newt is közel járt hozzá. A sokk szó nélkül hagyott. Nem ők az első hullák, akiket láttam, mégis a hideg futkosott a hátamon. Ezek az itt dolgozó emberek voltak. Nem mintha bírtam volna őket, de mégis, valaki hideg vérrel legyilkolta őket. Pár dolog viszont sehogy sem fért a fejembe: miért ölték meg őket? De ami még fontosabb mikor? Mielőtt betörtünk volna a laborba, még éltek, abban biztos vagyok. Mire kijöttünk a laborból már káosz tombolt és nem láttunk semmit. Vagy csak azt akarták, hogy lássunk valamit is. Talán akkor ölték meg őket, amíg mi azokkal az őrültekkel voltunk elfogalalva. Talán nem. Most már úgy is mi nincs mi megmentse őket, a halottakkal senki sem törődik. Akit már kiszemelt magának a halál, azt meg is szerzi, én már csak tudom, egy vörös hajú lányt ragadott el tőlem. Valamilyen okból mégis halványan felmentést érzek, hogy sohasem láttam Claire hulláját. Nem tudom hogyan reagáltam volna rá.

Visszabaktattunk a hosszú folyosón a többiek felé, amikor Thomas megtorpant. Newt kérdően nézett rá, én pedig néhány lépést tettem még, majd megálltam.

-Halljátok ezt a hangot? Olyan mint a...

-Elég, Thomas, nem kell több...- szakította félbe ingerülten Newt, a fiú halál sápadt - Nem akarok több őrültet és holtat látni.

Egy pillanatig a kifakadt szőke fiút néztem. Ahogyan a keze görcsösen ökölbe szorult, a koszos szőke haja összekuszált és arca a tiszta terror tükre. Terrorizálnak minket, ez az igazság. Igen, Newt pontosan úgy reagál, ahogyan minden normális gondolkodású ember reagálna. Nem úgy mint én és Thomas. De ki mondta, hogy egyikünk is normális? Ez már nem normális helyzet, itt annál élelmesebbnek kell lenned és meglehet, hogy fel kell adnod a bűntudatod, ha túl akarod élni.

Füleltem és én is hallottam egy halk kopogást. A fejem fordítottam a hang irányába, a folyosó elágazásánál balról, nem jobbról, ahol a mi szobánk van. Thomas is rájött merre van a hang iránya, rám nézett, remélve, hogy vele tartok.

- Egy kétes hang jön egy kétes helyről. Persze, hogy veled tartok Tommy. - vágtam rá gyorsan

Thomas gúnyos, keserű vigyorral rázta a fejét. A kereszteződésnél a fiú megállt és hátranézett. Követtem a tekintetét. Newt tétlenül állt és úgy nézett ránk, mintha mi is megbolondultunk volna. A kereszteződés itt van. Ha jobbra fordulunk, visszaérkezünk a többiekhez, ahonnan jöttünk. Ha balra fordulunk, akkor a teljesen ismeretlen folyóra tévedünk, ahol a fantom árnyék kopogtatása lesz a társunk.

Newt nem akar balra fordulni, látom rajta, hogy ő nem akar újra pókerezni a halállal, ahol a sötétben a saját élete a tét, a nyeremény. Némán nézett ránk, úgy magát, mint minket is választás elé állítva.

-Newt, nézd meg, hogy a többiek jól vannak-e. - mondta csendesen Thomas

Newt bólintott és egy már indult is a jobb folyosóra, amikor a fiú újra megszólalt:

-Tíz perc múlva itt találkozunk. Remélem.

Newt megdermedt, Thomas tétova lépésekkel indult el a bal folyosón. Tudtam, hogy úgy is beérem, talán ezért a lábaim a szőke fiú felé vittek. Úgy éreztem magam mint Claire halálának harmadik napján, választás előtt, a szőke fiú előtt, aki anno a lelkem egy fontos darabja volt. A fiú szeme éberen követte a mozdulataim.

-Ha nem jövünk vissza tíz perc múlva, akkor ne is gyertek utánunk. - suttogtam, minden szót kihangsúlyozva - Te leszel a vezér, ahogyan mindig is kellett volna legyen. Keressetek valami kiutat ebből a pokolból, biztosan létezik kiút. Nem jöttök utánunk, érted?

A fiú földbe gyökerezett lábbal nézett rám. A szeme kételkedett a szavaimban. Keresztbe tettem a kezem.

-Megértetted, Newt?

A fiú bólintott.

-Minho, jössz? - hallottam Thomas hangját a bal folyosón

-Megyek már, bökött!

Thomas

A kopogtatás egy lezárt szobából jött. Minho gondolkodás nélkül benyitott, egy kuppanással földet ért valami belül, mi pedig bementünk és én összezavarodva túrtam a hajamba. Egy rémült, barna hajú fiút láttunk a padlón kúszni. Minho nem sokat habozott, megragadta a fiút és a falhoz nyomta. A fiú kapálózott és le akarta gyűrni a Futárok Előljáróját, de látszott, hogy semmi esélye, hiszen a másik fiú sokkal izmosabb nála.

-Ki a franc vagy? - kérdezte dühödten, a fiú pedig pánikba esett

Közelebb léptem a fiúkhoz és valami belső erő arra ösztönzött, hogy segítsek a barna hajú fiún és szétválasszam őket. A fiú kapálózott Minho szorítása alatt. Sötét barna szemében teljes félelem tombolt, ahogyan magát védte. A tekintetem végigfutott a fiú alakján, hogy ép és ápolt, nem úgy mint a Buggyantak. Ellenállt ugyan, de ép eszűnek nézett ki.

-Ki vele! - kiáltott rá Minho, a fiú viszont csak összeszoritotta az állkapcsát

-Hagyd, Minho. - szóltam közbe -Így semmit sem fogunk kiszedni belőle.

Minho katonai szigorral nézett végig a fészkelődő fiún, a bizalmatlansága kőkemény falat vágva közöttük. Talán csak azért választotta, hogy hallgat rám, mert magában felismerte durvasággal nem fogunk kiszedni semmit. A fiú is éppen annyira kíváncsi a kilétünkre mint mi az övére.

-Beszélj, bökött. - morogta Minho, elengedve a fiú ingjét és egy lépést hátra téve

A fiú megigazította az ingjét és kissé kihúzta magát. A szeme bemért, de az arca semmit sem árult el a gondolatairól. Mivel Minho levette a kezeit róla, megbátorodott és tekintete már nem tűnt annyira gyámoltalannak.

-Miért kellene? Gőzöm sincs kik vagytok.

Igaza van. Talán én sem mondanám el, gondoltam, de a Futárok Előljárója nem volt ennyire engedékeny.

-Nekem nem járna így a szám, bökött, mi vagyunk túlerőben.

Nem, Minho, szerintem így sem fog beszélni.

-Nézd, nem rég érkeztünk erre a különös helyre és máris borzalmak történnek itt. - fordultam hozzá türelmesebben, a fiú arca pedig lassan megenyhült

Nagyot nyelt és kissé bizalmatlanul nézett rám és Minhóra.

-A nevem Aris. - mondta csendesen - A VESZETT-től menekültem meg néhány napja amikor ide hoztak.

-A VESZETT? Tehát te is része voltál a kísérletnek? - kérdeztem óvatosan, a fiú pedig bólintott - Te is egy útvesztőbe voltál zárva?

-Igen. - válaszolta kisvártatva -
B csoportos vagyok, vagyis... ezt a szót használták rám. Az én Útvesztőmben lányok voltak.

Minho érdekes arcot vágott. Valami olyasmi volt: ez nem semmi, bökött. Hát ja, míg mi ötven fiúval kerestük a kiutat, addig Arisnak megadatott, hogy lányokkal szórakozzon

-Jó dolgod volt, bökött. - jegyezte meg Minho

-Mikor hoztak ide? Sehol sem láttunk. - fordítottam komolyabban a szót

Aris idegességében ropogtatani kezdte az ujjait.

-Három napja. - mondta bizonytalanul

-Mi két napja vagyunk itt. De még sosem jártunk ezen a folyosón.

Aris idegesen nézett körül, mintha valami hirtelen eszébe jutott volna.

-Te is hallottad a Buggyantakat, nem? - nézett rá követelően Minho

-Mik azok? - kérdezte elkerekedett szemmel Aris

-Jobb ha nem tudod. - vágta rá komoly hangsúllyal Minho

-Én... én csak szörnyű hangokat hallottam és elindultam megkeresni a többieket, de az ajtó nem nyilt. Legalábbis míg be nem törtetek ide.

Minhóra néztem egy olyan most mit csináljunk a sráccal nézéssel, a fiú viszont egyáltalán nem tűnt bizonytalannak. Szigorúan rávert egyet Aris vállára, majd viccelődött hangnemmel ezt mondta:

-Velünk jöhetsz bökött, de semmi trükk, mert még mindig mi vagyunk többségben.

Aris bólintott, de az arcán semmiféle hála vagy köszönet nem mutatkozott azért, mert magunkkal visszük. Meg is tudom érteni.

Mindhárman kiléptünk a szobából és a többiekhez siettünk. A kereszteződésnél viszont megpillantottuk Newt-ot, amint a többieket tereli a folyosón. Minho hirtelen elkáromkodta magát. Nem tudom mit beszélhettek a szőke fiúval, de Minho eléggé felhúzta magát rajta szóval komoly lehetett.

-Newt? Mi történik? - kérdeztem kertelés nélkül

A fiú még mindig sápadt arcát most elhatározás festette meg, nem volt annyira magabiztos, mint Minho mikor vezet, de valahogyan jól állt neki a vezetés. A fiú barna szeme erővel csillogott.

-Egy hang szólt hozzánk a hangszóróból és azt mondta menjünk oda. - mondta komolyan és mereven, állva Minho szkeptikus tekintetét

-De hát ott vannak a hullák. - emlékeztettem, de a fiú csak rázta a fejét

-Már nincsenek.Valami elvitte őket. - mondta csendesen, a hangja olyan mintha titok hagyná el a száját

Egy hangszóró hangja hasította át a félelemmel telített levegőt:

Figyelem Alanyok!
A és B csoport egyaránt.
A Első Fázisnak vége.
A Második Fázis megkezdődött.
Az új célotok eljutni a Mendékhez.
Aki nem indul el és itt marad, meghal.
Aki út közben csatangol el, meghal.
Aki nem jut el a Mendékhez, meghal.
Mindannyian meg vagytok fertőzve és gyógyszert csak a Menedéknél kaphattok.
Három hetetek van.
A kapu öt percig lesz nyitva.
Döntéshozáshoz adott idő: tíz másodperc.

Halálos csend, a saját szaggatott légzésem hallottam. Újra feléledt a hangszóróban a hang.

Tíz...

Nyíl

A csarnok be volt zsongva, mint mindig amikor Vörös és Tisztek elmennek fosztogatni. Ugyan marad itt néhány Tiszt, hogy rendet tartson, de az elenyésző az összeshez képest.
Az emberek beszélgettek, hangoskodtak, táncoltak és ütötték a dobot a csarnokban. Vörös már lecsitította volna a ricsajt, mert utálja ha valami nincs a helyén, de én nem teszek ilyet. Idegesítőek néha, de nem akarok senkit sem megfosztani a szabadság érzetétől. Igen, a szabadság érzetétől. Mert mi nem vagyunk szabadok, sohasem lehetünk szabadok, csak halálunkkor, hiszen akkor ez a gyilkos kór már le fogja venni rólunk a kezét és hagy eltávozni. Úgy érzem néha kell ez, hogy azt higgyük szabadok vagyunk, különben hamarabb bekattannánk. Kell néha ez a gyönyörű illúzió, hogy elfelejtsük a pokoli jelent. Én nem fogom őket megfosztani ettől, majd elég ha akkor összeroppannak a valóság súlyától, ha haza jön Vörös és felébreszti őket az álmukból.

Lementem a csarnokba, de mivel nem találtam rendbontást, tovább haladtam. Vörös azt állítja, hogy túl engedékeny vagyok. Én hiába tagadom le, ő túlon túl sokat makacs. A makacssága eredménye az, hogy az egyik Tisztnek, Agyarnak, a nyakamon kell ülnie ilyenkor. Agyar az egyik legjobb Tiszt, mégsem megy soha rabolni. Tudom, hogy Vörös azért hagyja a táborban, hogy kémkedjen utánam és számoljon be, hogy mennyire volt-e rendbontás a hiányában. Amit Vörös nem tud, hogy Agyar inkább az én emberem, mint az övé. Agyar az ujjam köre van csavarva, azt lát és azt mond amit én akarok. Hogy ne essünk félreértésekbe, én és Agyar nem vagyunk együtt. Tényleg, nem történt semmi és nem is akarom, hogy történjen. Agyar nagyon okos ( a betegség előtt éltanuló volt vagy valami ilyesmi ), csak érzelmileg kimondottan labilis. A Buggyant barátnőjét kellett lelője, hogy túlélje, ami érzelmileg a padlóra küldte. Éppen ezért nem kockáztat még egyszer szerelmes lenni. Jól teszi, én is ezt tenném a helyében.

A szobám felé indultam amikor valaki karon ragadott. Megfordultam és már készültem ütni is, ám akkor megláttam, hogy csak Hallgatag az megálltam. A kezem leengedtem és sajnálóan néztem a szőke lányra, aki meghúzta magát. Bocsánatot kértem tőle, ő pedig őszintén mosolyogva bólintott. Ha van egy lény ebben a táborban akivel ha goromba vagyok, szörnyetegnek érzem magam, akkor az Hallgatag. A lány csak egy évvel fiatalabb nálam, mégis folytonosan úgy érzem, hogy meg kell védenem. Nem, nem arról van szó, hogy Hallgatag szerencsétlen lenne, ha hiszed ha nem, nagyon is tud harcolni és nagyon jó emberismerő. Azért érzem úgy, hogy foglalkoznom kell vele, mert nem tudja kifejezni eléggé, ha valami nyomasztja, engem pedig lehangol ha csak látom szenvedni, de nem tudok olyat mondani amitől jobb lesz neki.

Kedvesen Hallgatagra mosolyogtam:

-Miért jöttél?

A lány először a háta mögé, majd rám mutatott. Hallgatag néma, csak jelekkel kommunikálunk egymással. Nagyon értelmes és nagylelkű lány, egy túl jó ember aki nem érdemli meg a poklot. Sokan figyelembe sem veszik és szekálják, mert képtelen visszaszólni, én viszont elég sok időt töltök vele. Próbálom megérteni, ahogyan ő is engem. Lassan megtanulom az összes néma jelzést, az ábécé már eléggé megy.

-Engem keresnek? Ki?

Hallgatag áthúzta a nyakán az ujját, ami halált jelentett, majd kézjellel egy 'k'-t mutatott. Nem volt nehéz összerakni, hogy Kaszás, a Halál Fiak legelsője keres.

-Kaszás az ugye? - kérdeztem tőle egy fáradt sóhaj után

Hallgatag bólintott és egy bátorító mosolyt küldött nekem. Tudja milyen a kapcsolatom Kaszással.

-Köszönöm, hogy szóltál. Megyek, megnézem miért keres Kaszás.

A beteg háznál senki sem volt, amit csodáltam. A hátam a falnak döntöttem és vártam a fiút. Én aztán nem fogok utána járni, ha kell neki valami, akkor megkeres., gondoltam bosszúsan. A gondolataim, amikben Kaszást a csuklyájától fogva lógatom fenn, egy motoszkálás szakította félbe. Valaki felém közeledett, amint a sarkon befordult, a lemenő nap fénye rá vetődött.

Agyar volt az. A fiú zöld szeme közömbösen pásztázott, az arca valamiféle aggodalom nyomait viselte. A kezében a könnyű pengéje volt, amit mindig magával hord, ha van oka a félelemre, ha nincs. A fiú hosszú szőke haja egy kis copfba volt kötve. Mielőtt még kikacagnád Agyar kinézetét, megjegyezném, hogy a fiúnak vannak bogarai, de ki az aki nem őrült közülünk? Agyar nem engedte senkinek sem, hogy a hajához érjen. Nem mintha olyan híresen jó fodrászat lenne itt a táborban, de ha nagyon idegesít a hajad, megkérheted a Halál Fiakat, hogy nyisszantsák le. Feltéve ha bízol a Halál Fiakban. Mint kiderült, Agyar éppen annyira bizalmatlan velük szemben, mint én.

-Szia Agyar.

A fiú szeme még egyszer bemért, mielőtt válaszolt volna. Nem gond, megszoktam, hogy vannak furcsaságai.

-A bátyjád már elment, igaz?

Bólintottam, Agyar pedig meglengette a kezében a pengéjét. A fiú szeme éberen csillogott, én mégsem tudtam eligazodni rajta.

-Miért?

A kérdésem közöttünk lebegett egy ideig, mire Agyar rájött, választ várok.
-A kilátón voltam. Pokoli homokvihar tombol délen. - mondta komolyan

-Vörös tudja, hogyan kerülje ki, van gyakorlata. - mondtam egy erőltetett magabiztos mosoly mellett, de belül remegtem - Biztosan jó lesz minden.

Agyar hümmöggött. Hát na, csinálja ezt néha.

-Biztosan. - mondta, de csak azért, hogy rám hagyja

Remegtem belül. Egek, ha tudná valaki mennyire rettegek attól, hogy Vörös egyszer elmegy és soha többé nem jön vissza.

-Szólni kellene az Éjjeli Szemeknek és a táborlakóknak a viharról. - mondtam elterelés céljából, hogy se Agyar, se én ne figyeljek az érzésemre.

Kívül egy homokvihar tombol, de ha valaki megtudná bennem mi zajlik, nem irigyelne az biztos.

Author's note : És mégiscsak megcsináltam, sikerült átvészelnem a 11. osztály első félévét úgy hogy közben még írtam is. Nem tudom nektek ez mennyire nagy szám, de én külön díjat adtam magamnak ezért. Igen, ez bizony egy hetes késés volt, de az a helyzet, hogy a túl eseménydús volt az utóbbi két hetem és én túl fáradt voltam írni. Deeeee most nálunk egy hetes vakáció lesz, úgy hogy megént intenzívebben fogok irogatni. Na, nem nyomom tovább a szöveget! ;)