Eszméletlen, hogy milyen gyorsan elment a nyár, elrepült az idő.  Itt ülök az ablakomban a naptáramat figyelve, ami augusztus 10.-ét mutat, és töröm a fejemet, hogy mit is tegyek. Iszonyatosan nehéz meghozni ezt a döntést. A döntést, ami meghatározhatja az életemet. Ami választásra kényszerít a két családom közt. Szeretnék mindkettővel maradni, de ketté szakadni nem tudok. Szeretnék igazságosan dönteni, de egyik iskola se tűrné, hogy fél évet tanulok ott, fél évet meg máshol, és mindezt havi váltogatással. Na meg ezt én se bírnám. Te jó ég... Mi tévő legyek?
Éppen ekkor, amikor a gondolataim legmélyebb bugyraiba elkalandoztam valaki bekopogott. Letöröltem az eddig elmorzsolt pár könnycseppemet, és vidámságot felrajzolva az arcomra kikiabáltam, ezzel is próbálva leplezni a tétlenségemet. A bátyán lépett be az ajtón egy tál sütivel.
- Szia... Ezt neked sütöttük a bandával! - hozta oda nekem a meggyes muffint, amire mindre egy-egy apróságot írtak vagy rajzoltak a srácok, amik a közös emlékeinket szimbolizálták.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Látom, hogy évődsz, mind látjuk. Hiszen ez nehéz döntés. Választani a két családod között, de hidd el, ugyan most csak a mi nevünkben beszélhetek, de mi nem fogunk elengedni téged, se elfelejteni. Itt mindig lesz helyed, ide mindig vissza fogunk várni. Luke-al pedig biztosan megoldjátok a távolságot, mert ilyen erős szerelmet, mint a tietek, még sose láttam. Luke-nak Te vagy az igazi! - mondta biztatóan a bátyám.
- Annyira nehéz.... Mert nem akarok választani. - fogtam a fejemet, majd kinéztem az ablakon.
- Tudod, ezt a döntést nem hozhatja meg helyetted senki, de én bízok benned, és tudom, hogy jó döntést fogsz hozni.
- Szeretlek Ash! - öleltem meg.
- Na én most magadra hagylak, megyek le próbálni.
- Mindjárt lemegyek én is. - egy kicsit rendbe szedtem magamat, és utána mentem. A nappaliban rend volt, a szárítók kipakolva a napsütötte  udvarra, hogy mielőbb megszáradjanak, és a sütéshez használt edények is mind elmosva. Meg is lepődtem. Ahogy körbetekintettem, millió meg egy emlék villant be nekem... Amikor először beléptem ide... Amikor először énekeltek nekem a srácok.... Amikor a fellépések után nevetgéltünk... És nem utolsó sorban amikor megismerhettem ezeket a csodás embereket, akiket mára a családomnak mondhatok. Lett 2 új bátyám, meg egy párom... Hát igen... Hihetetlenül fontosak lettek nekem ezek a jómadarak.

Miután mindent szemügyre vettem, és visszatértem a jelenbe leslattyogtam a srácokhoz, és meghallgattam a próbájukat. Luke minden egyes zenéjüket nekem énekelte. Hihetetlen jó érzés volt. És talán ez ébreszett rá, hogy nekem itt a helyem, a bátyám, a szerelmem, és a banda mellett. Hiszen már ide tartozok.

Kiosontam a próbáról, és átmentem Anyáékhoz. A szülemlimmel megbeszéltük, hogy szeptemberben itt kezdek, ebben az iskolában.
- Biztosan ezt akarod? - kérdezte meg Apa.
- Biztosan. - mosolyogtam magabiztosan. Meg is írtuk mindkét levelet az iskoláknak, majd hazamentem.

Amikor visszamentem a bandaházba, és lementem a próbaterembe a fiúk már a próba végefele jártak. Én lementem közéjük, és elkezdtem mondani, hogy mire jutottam.
- Srácok.... Tudjátok, hogy nekem nem itt van a gimim, és ami azt illeti iszonyatosan közeledik a szeptember.. Nagyon szeretek oda járni. Iszonyatosan jó barátaim vannak ott, és egy szuper osztályom. Nagyon szeretem azt a helyet... Viszont Titeket is nagyon megszerettelek, és ide köt a családom is. Szóval a végső döntésem az lett... Hogy.... - hatásszünetet tartottam, had izguljanak.
- Bökd már ki, mert rögtön elbőgöm magam, nem bírnám nélküled! - fakadt ki Mike.
-  Maradok! Veletek! - ekkor a banda egy személyként kezdett ujjongani, és mindannyian megszeretgettek engem.
- Ezt el sem hiszem! - csókolt meg Luke, és megpörgetett a levegőben. - Már azt hittem elveszítelek! - ölelt meg szorosan, és azt hittem el se enged. A hír után felmentünk, és pizzáztunk egyet, egy jó film mellett.

Iszonyatosan jó érzés volt velük lenni, és érezni azt a hatalmas szeretetfelhőt, ami körülvett minket. Azt hiszem jó döntést hoztam, és ezzel szuper vége lett a nyaramnak. Elvégre itt fogok élni, a srácokkal, a családommal és a szerelmemmel. Ugyan hiányozni fognak nekem a barátaim, sőt szívem szerint magammal hoznám őket is ide, de majd gyakran látogatom őket.

Végezetül azt hiszem tökéletes döntést hoztam, és a szeretteim körében minden tökéletes lesz.

~Vége~

Nagyon szépen köszönöm minden Olvasónak, aki végigolvasta a könyvemet, és megajándékozott motiváló csillagokkal és kommnetekkel! ✨❤
Remélem, hogy nem okoztam nagy csalódást a könyvem végével, és velem tartotok a további alkotásaimban is!✨❤
Köszönök szépen mindent NEKTEK!❤

Ui.: Akit érdekelnek további tartalmak is, az csekkolja az insta oldalamat.❤

Szivélyes Üdvözlettel:
Herszi22