Viktória Irwin szemszöge:
Amikor beértünk az öltözőbe, és lehúztam a nacim, hogy szemügyre vehessem a kötést. Elég nem várt látvánnyal találtam szembe magamat. A kötésem ekte át volt vérezve. Luke óvatosan odasétált, leültetett, majd lágy mozdulatokkal lecserélte a kötésemet.
- Viki, ügyes leszel! Sikerülni fog minden! De az épséged legyen az első! - majd nyomott egy puszit a kötésre. Én az arcára csúsztattam a kezemet, magamhoz húztam, és megcsókoltam.
- Köszönöm! - váltam el lassan ajkaitól.
- Az elkövetkezendő három órában a ritmikus gimnasztika senior korcsoportjának versenyzői következnek. Készüljenek fel a 215-300-as rajtszámig a versenyzők.
- Enyém a 220-as, szóval robogok gyakorolni, öltözni meg ilyenek. - azzal el is siettem a cuccomhoz. Felhúztam a ruhámat, megcsináltam a sminkemet, a hajamat viszont Kimre bíztam, aki valami csodás munkát végzett.

- Következik 220-as rajtszámmal Viktória Irwin.

Ashton Irwin szemszöge:
Ahogy Viki fellépett a versenytérre, én már tudtam, hogy ebből dobogó lesz. A puszta megjelenése, a kecsessége, minden. De legfőképpen az, hogy neki a tánc az élete. A szenvedélye. És annál nincs is szebb, és magával ragadóbb, mint amikor valaki a kecsességet, és a pontoságot szenvedéllyel és boldogsággal kombózza. Miután végzett, azonnal leült.
- Nagyon ügyes voltál! - zsongtuk körbe.
- Hihetetlen vagy! - mondtam neki. - Ez most kegyetlenül fáj mi?
- Igen. De minden egyes másodpercét élveztem a táncnak. - mosolygott.

Az eredményeket estefele hirdetik majd ki. Mi addig is elmentünk normálisan megebédelni (így délután háromkor). Beültünk egy nagyon szimpatikus étterembe, és elkezdtük bogarászni az étlapot. Szerencsére mindenki talált a foga alá való ételt. Beszélgettünk közbe, nevetgéltünk. Fantasztikusan telt a napunk.

Hat óra előtt visszamentünk a verseny eredményhidtetésére.
- Senior korosztályban harmadik helyen végzet Elisabeth Mondtgomery, Franciaország. - hatalmast tapsözön, sikítozások, örömkönnyek. - Második helyen végzett Peige Darwin, Anglia. - szintén hatalmas sikítozások, éljenezések. - És elérkeztünk a 2019-es ritmikus gimnasztikai világbajnokság senior kategóriájának első helyéhez, az idei senior világbajnok pedig nem más, mint... - húzza itt az időt. - dobpergést kérek! - meg is kapja - Viktória Irwin, USA.
- Viki nyertél! Megnyerted!
- Te vagy a világbajnok! - ölelgettük össze vissza a könnyeivel küszködő testvéremet, aki mozdulni is alig tudott.
- Hát ez hihetetlen. - mosolyogtam büszkén. Viki ki is ment, kezet fogott a harmadik, majd a második helyezettel is, és felállt a dobogóra.
Kezébe adták a kupát, nyakába akasztották az érmet, és gratuláltak neki.

Viktória Irwin szemszöge:
Alig hiszem el, hogy ez megtörtént. Az életem vágya. Az álmom. A célom. Hihetetlen. Itt állok, kezemben a hatalmas kupával, aminek az alján ez a felirat áll "A 2019-es franciaországi európa bajnokság győztesének részére.". El sem hiszem. A sok évnyi munka, edzés, sérülés és könnyek után itt állok, és nekem ujjong a nép. Elképesztő.

Luke Hemmings szemszöge:
Szerintem még életembe nem voltam ennyire büszke senkire. De most... Ott áll életem szerelme egy európa bajnok címmel a nyakában.

Torkom szakadtából ujjongok a többiekkel együtt. Mindenki ugrál, nevet és néhányak sírnak. Van aki az örömtől, és van aki a bánattól.

A tapsvihar és a gratulációk lecsengése után mi is "hozzáfértünk" Vikihez. Miután átöltözött, és összeszedte minden cuccát kimentünk, és bepakoltunk a kocsiba. A szálláson pezsgővel ünnepeltük a mi kis VB bajnokunkat.
- Tósztot mondanék... - kocogtatta meg Ashton a poharát. - Emelem poharam az én csodálatos testvéremre, aki bearanyozta az életemet... Életünket. Amióta megérkeztél minden más lett, minden jobb lett. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire szeretlek, és hogy mennyire büszke vagyok Rád! Így végszónak pedig csak a szívből jövő gratulációmmal tudlak még megajándékozni, és remélem, nem veszítelek el újra. - Viki kösszes szemekkel borult bátyja karjai közé. Na igen, azt hiszem ez a testvérség.
- Köszönöm Ash, én is szeretlek! - ölelte meg szorosan.

Másnap reggel már kezdtünk csomagolni, hiszen az esti géppel indultunk haza Sydney-be. Mire ezzel a temérdek csomaggal kibaktattunk a szállodából, az összes hajunk kihullot. Hihetetlen, hogy lehet, hogy ami idefele kényelmesen befért a böröndbe, most már nem akar? Szörnyű. De hosszas taposás, és böröndre állás utan sikerrel letudtuk ezt a problémát is, és indultunk a reptérre.

Viktória Irwin szemszöge:
A hazafelé tartó repülőút alatt nagyon sokat agyaltam. Többek közt azon, hogy mi lesz Velem szeptemberben. Hiszen a régi iskolámból nem iratkoztam ki. El se búcsúztam. Viszont a családom, és a párom ide köt. Ám a gimit is be kéne fejezzem.

Hirtelen, minnél tovább pörgött az agyam, annál több probléma és nehézség vetődött fel. De csak, hogy véletlenül se legyen egyszerű, 50-50 %-os arányban. Ez így szuper lesz.

Amikor leszállt a gép, és végre az ismerős utcákon legeltethettem a szememet, jó érzés fogott el. Úgy éreztem, hogy én már ide tartozok. Ez az életem. Ez az érzés csak fokozódott bennem, amikor beléptem a hatalmas és otthonos rég nem látott bandaházba.
- Én ide tartozok - gondoltam magamba.

Mind kipakoltunk a bőröndjeinkből, ezzel egy halomnyi mosásra váró ruhadarabot felfedve.
- Fiúk, ki fog ennyit mosni és terehetni? - kiáltottam nekik, miközben mindezek láttán csak a fejemet tudtam fogni.
- Majd közösen. - nevetett Mike.
- Eskü segítek most én is. - cammogott oda Calum.
- Te most csak pihenj. Ezeket majd mi intézzük. - karolt át Ashton.
- Hát úgy legyen. - nevettem, majd felvonultam a szobámba. Igazából csak nézegettem az ittlétem óta készült fényképeket, és egyre jobban emésztett a sebesen közelgő döntés meghozatala. Menni vagy nem menni? Ez itt a kérdés.

Sziasztok Drágáim!🥰
Tudom, nagyon el vagyok tűnve, és sajnálom, de egyszerűen nincs kapacitásom írni.🥺
Mindezek ellenére azért remélem, hogy elnyeri ez a részecske a tetszéseteket!✨❤
Ha igen kérlek ajándékozd meg egy csillaggal⭐, és amennyiben érdekelnek egyéb tartalmak is kövess instán ( Herszi22 néven megtalálsz)❤