Viktória Irwin szemszöge:
Egy hét telt el Luke szülinapja óta, és ma a fiúknak ismét stadionos koncertjük lesz. Mind a négyen leköltöztek a próbatermükbe, és most valamiért nagyon nem engedték, hogy váratlanul lemenjek. Körül belül este hétre kell oda menjünk az öltözőkbe. Kim sajna nem tud most velem lenni, mert neki szerveznie kell, de este velem fog ujjongni.
- Sziasztok! - kopogtam be a srácokhoz. - Hoztam sütit. - mutattam fel a csokidarabos, vaníliás muffint. A fiúk egyből megrohanták a tálat. Luke még mielőtt kimentem volna magához húzott.
- Viki.. - simult hozzám. - Ugye..
- Szorítok Neked, Nektek! - nyomtam puszit az arcára.
- Nekem is kell egy barátnő! - kiabálta Calum. - Vagy Viki adjon nekem is puszit. - vigyorgott, de Luke "kedves" pillantása ezt a vigyort hamar elűzte. A basszusos védekezőn feltette a kezét, bár ez köztudott, hogy náluk ez alap szabály, hogy nem hajtanak rá a másik nőjére, így csak egy hangos röhögés lett a vége.

Én felmentem, és a gardróbomat dúrtam át, a megfelelő ruha után kutatva. Mivel nem jutottam semmire, így feladtam, és inkább ráhagytam Ashre vagy Lukera. Ők úgyis az én segítségemet kérik majd.

Olyan két óra elteltével hallottam, ahogy felrohantak a fiúk a lépcsőn, majd egyszerre mind a négyen rontottak be hozzám.
- Viki segítened kell! - álltak az ajtómban, és rajtam csak egy sport top, és egy mininadrág volt, mivel a kieső időt edzéssel töltöttem. Hát igen.. el felejtettem említeni, hogy bekerültem a VB-re idén, és egy olyan koreóval, amit a fiúk zenéjére csináltam.
Minden srác ruhásszekrényéből kiválogattam az alkalomhoz illő darabokat, de Lukeot utcsónak hagytam, hogy miért? Mert imádom, ahogy ott topog mögöttem frissen tusolva, és izmos mivoltát csak egy boxer takarja el. Hát na, csajból vagyok.
- Na mit választottál Baba? - suttogta Luke, és közben hátulról megölelt. Ahogy bőre érintkezett igen csikis pocimmal kirázott a hideg, és ezt Ő is észrevette.
- Ezeket! - mutattam fel a ruhadarabokat. Ő csak bólintott, és elkezdett öltözni.
- Te mibe jössz babygirl? - kérdezte egy kaján vigyorral.
- Hmm... Meglepetés. - majd átmentem Ashton segítségét kérni. A bátyám megint egy nagyon jó szettet dobott nekem össze.

A koncert előtt most is, mint mindig lenyomtak egy főpróbát. A barátom már az új gitárjával lépett a színpadra, és a próba során egyenesen a szemembe énekelt mindent.
- Olyan édes nem? - kérdezte Kim. - Mármint, hogy Luke mindig neked énekel. Vagy te nem így látod? - lökött oldalba.
- De.. Nagyon az... De Ash is cukin dobol nemde? - húztam önelégült vigyorra a számat, mert tudtam, hogy Kim oda van a dobolásáért. Amúgy az tény, hogy haláli cukin nyomja. Szép lassan leszivárogtak a próba után, és elkezdték igazgatni a próba alatt elcsúszott felsőket, és a többi ilyesmit.

Luke csak elém állt, mielőtt kimentek volna a fellépésre, és automatikusan meg akartam ölelni, de nem engedte.
- Baj van? - kérdeztem rémült tekintettel.
- Dehogy is, csak le vagyok izzadva. - mosolygott édesen.
-És szerinted ez engem hol a rákba érdekel. Ne légy hülye. - húztam magamhoz.
- Amúgy elárulhatok valamit? - itt csak bólintottam. - Szeretek Neked énekelni. - csókolt meg.
- Ez eszméletlenül cuki volt. - simogattam tarkóját, és eközben kissé nedves homlokát az enyémnek támasztotta.
- Most mennem kell Viki... Szeretlek! - suttogta, majd elindult.
- Luke, - húztam vissza. - Én is szeretlek, és tudom, hogy ügyes leszel. - még mondtam egy szurkoló monológot a srácoknak, majd Kimmel együtt, akit amúgy alig bírtam leszedni a bátyám ajkairól elmentünk a VIP zónába.

Már javában a koncert végén jártunk, amikor hirtelen nem zene jött. Luke kisétált elölre, és megszólalt.
- Ezt a dalt az a lány ihlette, aki megmutatta nekem, hogy mi is az igazi szerelem. - mondta Luke egyenesen a szemembe nézve, és tekintetét el sem véve rólam énekelt.

I think you're pretty, without any makeup on
I think you're funny, when you tell the punch-line wrong
I know you got me, so I let my walls hang down, down...

You, make, me, feel like I'm living a,
Teen-, age, dream, the way you turn me on,
I, can't, sleep, let's run away and
Don't ever look back, don't ever look back,
My, heart, stops, when you look at me,

Just, one, touch, now baby I believe,
This, is, real, let's take a chance and

Don't ever look back, don't ever look back.

- Köszönjük a figyelmet! - mondta be Ash.
- Imádunk titeket! - kiabálta búcsúzóul Cal. Michael még küldött pát puszit a rajongóknak, de Luke viszont most hamar távozott. Én is siettem az öltözőbe.
- Úr Isten Luke! - ugrottam a nyakába. - Ezt komolyan nekem írtad? - képedtem el, és még az örömkönnyek is megjelentek a szememben.
- Szeretlek Vik! - mondta, majd ajkait az enyémeknek préselte.
- Szeretlek Luke! - mosolyogtam bele a következő csókunkba.
- Meg is van az új insta posztotok! - jött be Mikey a csókolózós képet felmutatva. Igaz, tettünk már ki közös képet a fiúkkal, de nem tudom, hogy mi lenne. Még lőttünk egy hatos selfit, majd mentünk a szokásos helyre kajálni. 

Ott egy órát töltöttünk, majd mind hazamentünk. Én otthon megpillantottam két borítékot a postaládában.  Az egyik az Országos Gimnasztika Szövetkezettől jött, a másik Ryen- től. Elsápadt az arcom, és kis híján összeestem. Ashton kapott el.
- Hugi, mi a baj? - kanalazott össze.
- Ryen.... - mondtam ki, és láttam, hogy a bátyám agya elborult.
- Ha az rohadék a közeledbe mer jönni én esküszöm..... - akadt ki, majd együtt felbontottuk a levelet.

"Kicsi Vikiém, hallom van barátot. Nehogy elhidd, hogy hagyom azt, hogy vele boldog legyél. A kicsi barátod szenvedni fog, ahogyan te is. És a bátyád sem tehet ellenem semmit." 

- Ash, mi lesz most? - kérdeztem tőle, de láttam, hogy keze kis híján eltört olyan keményen ökölbe volt szorulva.
- Megkeresem az a rohadákot, és a szart is kiverem belőle. - akadt ki, és már indult is az ajtó felé. Az egy szerencsém az volt, hogy Mikey időben érkezett és visszafogta. 

Sziasztok Drágáim! 
Örömmel nyugtáztam, hogy népszerűbb lett a könyv, aminek örömére gyorsan publikáltam is kettő részecskét! Remélem tetszeni fog Nektek! Ha igen, kérlek jelezzétek nekem egy csillagocskával, vagy esetleg kommenteljetek.
 Köszönöm, Puszy!