Reggel Luke apró csókjaira keltem fel. Nagyon nem akartam, hogy abbahagyja, így még csukva tartottam a szemeimet.
- Jó reggelt Hercegnő! - puszilt bele nyakamba. - Tudom, hogy ébren vagy, nem játszd az alvót. - nevetett, de folytatta az apró édes csókok sorozatát hol nyakamon, hol arcomon, hol pedig ajkaimon. 
- De én még... - nem tudtam végigmondani, mert ajkait az enyémre tapasztva belém fojtotta a szót.
- Shh vagy egy hírem. - csitított el. - Ma délután meccsre megyünk. - én kérdőn néztem rá. - Behívtak a helyi csapatba, mert kiestek a játékosok. Bokaficam, sípcsonttörés, és van egy kéz-törött is.
- Te focizol? - döbbentem le.
- Méghozzá igencsak jól. - tette hozzá az ajtóban kukucskáló Calum. 
- Calum Tomas Hood mi a frászt keresel itt? - nézett rá Luke, mire a basszusos kihátrált a szobámból.

Délután a meccs előtt Luke valahogy becsempészett engem az öltözőbe.
- Bárcsak te lennél az egyik pom-pom lány. - utalt az épp túloldalt öltöző szurkolóbrigádra. - Mert ha téged látnálak táncolni tuti jobban menne a foci. - suttogta homlokát az enyémnek döntve. 
- Heyy Luke, ki ez a csaj, és mit keres itt? - jött oda egy 20 év körüli srác nem túl kedvesen.
- Josh ő itt Ashton húga, és csak eltévedt. Ne merj kikezdeni vele. - morogta Luke, és már el is indult velem az öltöző ajtaja felé. - Ha rád mer nézni kinyírom. - morogta még most is.
- Pszt.. Tudod, hogy offolnám. - simogattam meg. - Majd figyelj a hangomra! - nyomtam egy puszit az arcára. Luke küldött felém egy biztató mosolyt, majd megöleltük egymást, és én meg távoztam.

Már a meccs vége felé jártunk.Eddig 5-3 az állás Luke csapata javára. Ebből az ötből hármat Luke rúgott. Az utolsó fél percet mondták be, majd a csapat, akiknek mi szurkoltunk előre tört. Lukenak lepasszolták a labdát, majd ő egy ügyes csel után rám pillantott, és az utolsó másodpercben bevarrta a gólt. Hatalmas ujjongásban tört ki a tömeg.

- Luke Hemmings, aki jelenleg nem is jár sűrűn edzeni lőtte be a nyertes gólt. - kiáltotta a konferáló. Ekkor én felálltam, és indultam volna lefele, de hamar meg is bántam. Az egyik pom-pom lány a szemem láttára ugrott Luke nyakába, és megcsókolta őt.  Szinte éreztem, ahogy a sós könnycseppek felgyülemlenek, és ahogy szívem megszakad. 
- Viki mi baj? - kapta el a karomat Ashton, mert épp készültem kirohanni a világból. Csak biccentettem egyet lefelé, de a bátyám már csak azt látta, hogy Luke ellöki a lányt, és utánam indul. 
- Viki, állj meg kérlek. Ashton! Ne hagyd elmenni! - kiabálta Luke, de én mit sem törődve a bátyám szorításával kirohantam a pályától. 

Luke Hemmings szemszöge:
Édes Istenem... ezt jól el b...tam. Épp indultam felfelé a fiúkhoz,miután összeszedtem a ruháimat. Jelen pillanatban nem igazán izgatott, hogy focis cuccban vagyok.
- Hát barátom!- tette a vállamra a kezét Asthton - Gratulálok! Ezt jól elcseszted. - veregette meg a vállamat, majd elindult.
- Ez meg mi a fene volt? Nem Vikit akartad ma megkérdezni arról? - jött oda Calum, és letámadott.  
- A csaj rám ugrott, és mire észbe kaptam Vikit már csak szaladni láttam. - fogtam a fejemet. 

Otthon nem is láttam már ma Vikit. Be akartam menni hozzá, de Michael nem engedte. 
- Hagyd békén legalább egy napig! - rivallt rám.
- De muszáj vele beszélnem. -löktem félre a Viki ajtajában "őrködő" barátomat. - Viki kérlek.. 
- Hagyj békén Luke... - fordult befelé a fal felé egy szív alakú párnát szorongatva, amit már szétáztattak a könnyei. Én egy ideig tétován álltam, majd végül amellett döntöttem, hogy nem hagyom annyiban.
- Viki... Megértem, hogy most nagyon bánt a dolog, de tudnod kell, hogy ő csókolt meg... - sütöttem le tekintetemet. - Igazából ma este a meccs után alig vártam, hogy megölelhesselek.. - mondtam, bár tudtam, hogy ezzel nem tudok sokat segíteni se rajta, se magamon. Ekkor ő kifordult a sarokból, és könnyektől kiázott szemeit az enyémekbe fúrta. - Sajnálom. - tekintete szinte égetett. - Nem hiszel nekem...? - kérdeztem bizonytalanul. 
- De... csak attól még végig néztem, ahogy egy random csaj rád nyomult. És meg kell mondjam nem volt egy jó érzés. 

Viktória Irwin szemszöge:
 Luke tekintete hatalmas megbánást, és szomorúságot tükrözött. A bátyámon kívül most Luke az első aki sírni lát...
- Nem akarlak elveszíteni egy ribi miatt... - kezét óvatosan az enyémre csúsztatva lassan közeledett felém. - Túlságosan szeretlek! - mondta teljes őszinteséggel. Erre én csak odahúzódtam hozzá, és belefúrtam mellkasába az arcomat. - Nagyon utálsz most? - kérdezte.
- Úgy nézek ki? - löktem vállba viccesen. - Nem tudok rád haragudni te pingvin. 
- Hogy én mennyire szeretlek téged! - hajolt közel hozzám, és megcsókolt. Ebben a csókban benne volt az összes érzése. A féltés, félés, megbánás, és szeretet. - Komolyan mondom te vagy az életem. - suttogta engem még mindig védelmező karjaiban szorítva.
- Én is szeretlek Hemmo! - boldog szorításában pedig engem szép lassan elnyomott az álom.

Ashton Irwin szemszöge:
Komolyan én most nem értem Lukeot. De amikor megláttam, hogy a húgom szobájából jött ki még jobban kiégtem.
- Te meg mi a rákot csináltál? - húztam be a szobámba.
- Egyszerűen lekapott a csaj, de mire ellöktem már késő volt... - mondta el nekem az igazat.
- És mit szólt most hozzád? - kérdeztem. - Nem akarom, hogy balhézzatok. - ekkor elmondta nekem a szobában történteket. -  De még egyszer megbőgeted megütlek. - nevetettem. - És akkor is megütnélek, ha nem a húgomról lenne szó, mert egy ilyen csajt bűn lenne elszalasztanod. Ő biztos, hogy nem a hangod, és a kihasználásod miatt szeret. - mondtam nagy bölcsen barátomnak. - De amúgy most akkor együtt vagytok? - kérdeztem
- Olyasmi, csak még úgy az a hivatalos "megkérés" hiányzik, de azt nem akarom elsietni... Nem akarom, hogy nyomulós faroknak tartson. Ezt most rendesen szeretném végigcsinálni. 
- Végre benőtt a fejed lágya. - veregettem meg a vállát, majd még sokáig dumáltunk. Én elregéltem neki, hogy mi a szitu Kimmel, meg ilyenek.