Halt hirtelen felugrott a helyéről, és odaszaladt a lányhoz.

- Ne ne ne ne! - hajtogatta magában, miközben Evy csuklóján próbálta megkeresni a pulzusát, eredménytelenül.

Will és Horác is odaszaladtak, és letérdeltek a sebesült mellé.

- Van pulzusa? - kérdezte a vadonjáró tanonc.

- A csuklóján nem találtam - mondta mestere halkan.

- Lehet hogy túl gyenge, azért nem találta - ötletelt a kadét.

- Lehet - bólintott Rőthegy vadonjárója, majd fejét ráhajtotta Evy mellkasára, hátha meghallja a szívverését.

A feszült másodpercek éveknek érződtek, de végül Halt megkönnyebbűlve felsóhajtott.

- Életben van!

A két fiú szívéről egy egész hegy esett le a hír hallatán.

- De muszáj lesz minél előbb visszavinni a várba! - kezdte a magyarázást az idősebb vadonjáró - Megpróbálom valahogy ellátni a sebeit, hogy ne vérezzen el. Lehet össze is  kell varrnom őket. Will! - fordult tanítványához. - Kérlek hozd ide Abelard nyeregtáskájából a kötszereket, és bármilyen ruhadarabot, amit találsz! Nézd meg Orionnál is, hátha nála is van valami, amit használhatunk! Aztán ülj fel Abelardra és menj vissza Rántóékért és a holmijainkért!

- Renben - bólintott komolyan a fiú, majd szaladt is kötszerért.

- Én mit tegyek? - kérdezte Horác.

- Te segíteni fogsz nekem életben tartani Eveninget.

A fiú határozottan bólintott. Nem nagyon értett ahhoz, hogy hogyan kell ellátni egy sebesültet, de készen állt követni a vadonjáró utasításait.

Will másfél perc múlva visszarohant mesteréhez, kezében egy csomó inggel, kötszerrel, gyógyszeres üvegcsékkel, még tűt és cérnát is talált. Óvatosan átnyújtotta a holmikat Haltnak, ügyelve arra, hogy ne ejtse el az üvegeket. Mestere jól szemügyre vette az üvegcsék címkéjét, és bár sötét volt, a Hold és a csillagok elég fényt adtak ahhoz, hogy nagyjából el tudja olvasni, mi áll rajtuk. Nem értett annyira a gyógyításhoz és a gyógynövényekhez, mint Evy, de pár dolgot azért ő is megtanult. És ennek most nagy hasznát tudta venni. Felemelte a legkisebb üveget, amiben sötétzöld folyadék lötyögött.

- Ez megteszi - suttogta magában, majd kiszedte a dugót, és az élénk szagot árasztó főzetet Evening orra alá tartotta - Gyerünk, Evy, ébredj fel!

- Nem tudjuk úgy ellátni a sebeit, hogy nem keltjük fel? - kérdezte Horác - Úgy nem is érezné a fájdalmat.

- Muszáj felkelteni. Ha alszik, vagy eszméletlen, akkor nem tudjuk mi történik vele. Például ha elkezd hányni, abba bele is fulladhat.

A harcostanonc csak bólintott egyet, és kicsit ostobának érezte magát. Erre az opcióra nem is gondolt.

Feszült csend telepedett mindhármukra, ahogy azt várták, hogy a lány megmozduljon. Már majdnem feladták a reményt, mikor Evening szemhéja megrezzent, majd elkezdett köhögni.

- Fogd! - nyújtotta oda Horácnak a vadonjáró a kis üvegcsét, miközben Evyt a jobb oldalára fordította.

A Fantom fájdalmasan köhögött még egy kicsit, majd köpött egyet. Utána már rendesen vette a levegőt, úgyhogy Halt óvatosan visszafordította a hátára. Megfogta az egyik inget, összehajtogatta, majd a lány feje alá tette.

- Will - szólt ismét tanítványához. - Szállj fel Abelardra, és menj vissza Rántóhoz!

- Igenis! - bólintott, majd elindult a ló felé, de félúton eszébe jutott valami, és visszafordult - Mit mondjak neki?

- Hogyhogy mit mondj neki?

- Hát, hogy ne dobjon le magáról.

- Vagy úgy! - értette meg, hogy mit akar a tanítványa. - Mond neki hogy: Permettez moi.

- Permettez moi? - ismételte el a furcsa szavakat.

- Ne nekem, Abelardnak!

Will csak grimaszolt egyet, jól ismerte már ezt a viccet.

Odaszaladt Abelardhoz, a fülébe súgta a jelszavakat, majd felpattant a hátára és már el is vágtatott.

- Will hová megy? - kérdezte Evy erőtlenül.

- Vissza Rántóhoz. Elhoz mindent, amit a tisztáson hagytunk - válaszolt Halt, majd elkezdett keresgélni az üvegek között.

- Mit keres? - kérdezte Horác.

- Valamit, amivel le tudjuk fertőtleníteni a sebeket - dörmögte maga elé.

- Van egy... egy nagyobb... üvegben egy kis... alkohol - suttogta a Fantom. - A... a nyakán van egy kis... spárga, azt... azt keresd.

Halt azonnal meg is találta. Kinyitotta, majd óvatosan elkezdte a Fantom sebeinek a fertőtlenítését. Utána Horácnak átnyújtott egy inget, és megkérte, hogy hosszú darabokra tépje szét. Addig ő lefertőtlenítette a tűt és a cérnát is. Nem volt sok a cérnából, csak a legmélyebb sebekre fog jutni belőle, de azokra sem sok.

- "Elég, ha annyira varrom össze, hogy Evy kibírja, míg visszavisszük a várba" - gondolta, majd nyomókötéssel bekötözte a lány hasán éktelenkedő sebet.

Utána a kezébe vette a tűt és a cérnát.

- Ez most fájni fog - közölte Evyvel, aki csak aprót bólintott.

Sajnos nem talált fájdalomcsillapítót a főzetek között, így a lány eddigi fájdalmai mellé még a tűszúrások is társulni fognak.

- Tudom - mondta halkan Fenyőzug vadonjárója.

- Horác - szólt Halt a kadéthoz -, amíg én összevarrom Evy sebeit, te addig arra figyelj, hogy ne veszítse el az eszméletét!

A fiú komolyan bólintott.

Rőthegy vadonjárója nehéz szívvel állt neki a varrásnak, nem akart még nagyobb fájdalmat okozni barátjának, de tudta, hogy ha nem teszi, akkor bizony elbúcsúzhat tőle. És akkor a halála az ő lelkén fog száradni, mert nem tett meg minden tőle telhetetőt, hogy megmentse.

Evening sokszor felszisszent és egyszer-kétszer összerándult, de nem volt ahhoz elég ereje, hogy kiabáljon, pedig nagyon kikívánkozott belőle. Mindene fájt és olyan kimerültnek érezte magát, mintha 3 hete nem aludt volna. Néhányszor rájött a szédülés és a hányinger, de ezek pár másodpercen belül el is múltak.

A percek óráknak tűntek, hosszú, lassan telő óráknak. De egy 10 perc múlva Halt el is készült Evening sebeivel. Amelyiket tudta, bekötötte, hogy ne fertőződjön el, amíg elérik Fenyőzug várát, és hogy egy nagyon kicsit kényelmesebb legyen a Fantom számára. 

- Készen vagy! - jelentette ki Halt, miközben magához vett egy bőrkulacsot.

Horác segítségével óvatosan felültette Eveninget, és megitatta.

- Köszönöm - mondta halkan a lány, mire az idősebb vadonjáró csak bólintott egyet.

Aztán feltápászkodott a földről. Egyre közeledő patazaj ütötte meg a fülét, és biztos volt benne, hogy Will az. Nem is tévedett, a tanítványa előbukkant a fák közül Rántón lovagolva. Kezében tartotta Rugdal kantárszárát, Abelard pedig szorosan jött utána.

- Minden rendben? - kérdezte a fiú, lecsusszanva a nyeregből.

- Igen, egyelőre - felelte mestere, miközben odament Abelardhoz.

Kinyitotta az egyik vizestömlőt, ami lova oldalára volt csatolva, és engedett a kezére egy kis vizet, hogy lemoshassa róla a rászáradt vért. Aztán odavezette hátasát sérült társukhoz.

- Át kell emelnünk Eveninget Abelardra - jelentette ki.

- De hogy fog fent maradni a hátán? - kérdezte Will aggódva. - Evening most még fekvő helyzetből sem tud felülni segítség nélkül. Le fog esni.

- Ne aggódj, Will - tette Halt a fiú vállára a kezét. - Nem hagyom, hogy leessen.

A tanítvány bólintott, majd Horáccal együtt segítettek megemelni a lányt úgy, hogy az a legkevésbé fájjon neki. Már készültek arra, hogy magasabbra emeljék, hogy fel tudják rakni Abelard hátára, mikor a ló magától letérdelt.

Türelmesen megvárta, míg Evyt felteszik rá, és amíg gazdája is felül, csak utána állt fel ismét. A felállás azonban elég zötykölődősre sikerült, Halték majdnem lebucskáztak a hátáról.

- Én elindulok és visszavisszem Eveninget az apjához - jelentette ki a vadonjáró. - Ti majd gyertek utánunk! Visszataláltok egyedül is, ugye?

- Igen! - válaszolt Will határozottan.

Halt bólintott egyet.

- Akkor ott várlak titeket! - mondta, majd megindította Abelrd-t, aki bevágtatott velük a sötét erdőbe.