Pár óra elteltével a kis csapat visszaért az ösvényre. Az útjuk nagy része néma csendben telt, egyiküknek sem volt túl sok kedve a társalgáshoz. Persze, kinek is lenne kedve jóízűen beszélgetni, amikor csak órák kérdése, hogy mikor találkoznak a legrosszabb rémálmukkal. És egyáltalán nem volt garantálva, hogy ezt mind a négyen épségben megússzák majd. Evening akármennyire is próbálta meggyőzni a társait, hogy minden rendben lesz, és majd vigyáz rájuk, meg saját magára is, mindegyikük tudta, hogy sérülések nélkül nem nyerhetik meg ezt a harcot.

Halt kicsivel gyorsabb tempóra ösztökélte Abelardt, hogy Evy és Orion mellé érhessen. Megvárta, míg vadonjáró társa Pax lábára köti a kis papírtekercset, amire egy rövid kis üzenetet írt még mielőtt kiértek volna a fák közül. Nem kellett sokat várnia, pár másodperc után a holló már el is rugaszkodott Evy karjáról, és Fenyőzug vára felé vette az irányt, hogy értesítse Sir Alaricot, hogy hol találják a pengetolvajt.

- És most pontosan mit tervezel? - kérdezte halkan, hogy Horác és Will ne hallja meg.

- Majd elmondom, ha megérkeztünk - válaszolta a Fantom, miközben végig a körülöttük lévő fákat pásztázta.

- Jó, és azt elárulod, hogy hova megyünk?

- Mindig ez a folytonos kérdezősködés! - sóhajtott Evening megjátszott bosszúsággal.

Halt csak egy szúrós pillantást vetett vadonjáró társára, aki egy széles vigyorral fordult felé.

- Elképesztő, hogy még ilyenkor is tudsz poénkodni - morogta a rőthegyi vadonjáró.

- Ismersz már elég jól ahhoz, hogy tudd, ilyenkor miért viccelődöm - felelte a lány olyan komoran, mintha az előbbi jókedve nem is létezett volna.

- Persze, tudom! - sóhajtott Halt.

Nagyon is jól tudta. Evy általában mikor feszült volt, vagy valamilyen gondja akadt, képes volt az egészet a poénjai mögé rejteni, hogy azt a látszatot keltse, hogy minden a legnagyobb rendben van. Még akkor is, ha tisztán látszott, hogy semmi sincs rendben. Ez nála egy berögzött dolog volt.

- Ugye kitaláltad már, hogy hogyan fogsz megküzdeni a szörnnyel? - törte meg újra a csendet az idősebb vadonjáró. - És hogy mi hogyan segíthetünk benne?

Evening feszülten bólintott.

- Mint azt te is tudod, van egy tervem. De csak egy.

- Az is több, mint a semmi.

- De nem biztos hogy elég - rázta meg a fejét a Fantom. - Te is tudod, miből áll egy terv. Olyan cselekvések és mozzanatok sora, amelyek csak akkor fogják tökéletesen, probléma nélkül követni egymást, ha maguk a cselekedetek is mind hibátlanok - kezdett bele a magyarázásba. - És minél bonyolultabb egy terv, annál nehezebb kivitelezni. Ráadásul elég nagy most a tét, talán a legnagyobb, ami valaha is lesz. És itt csak egyetlen kimenetelnek szabad megtörténie.

- Hogy megnyerjük a harcot - fejezte be a gondolatmenetet Halt.

- Pontosan.

- De ez csak úgy sikerülhet, ha mind a négyen összefogunk - mondta az idősebb vadonjáró, majd Evy felé fordult. - Ezt most nem viheted véghez teljesen egyedül. Számtalanszor figyelmeztettelek már ugyanerre, amit néha megfogadtál, de legtöbbször nem. Lehet, hogy akkor sikerrel jártál, ami elismerésre méltó, de még egyszer sem álltál ilyen veszélyes küldetés előtt. Muszáj lesz minket is bevonnod! És ne próbálj meg hősködni!

- Nem fogok - ígérte meg Evening. - Én is tudom, hogy mindannyiunkra szükség lesz. És hogy egyedül nem győzhetem le a Tenebriszt.

Halt egy darabig még nézte vadonjáró társát, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg komolyan mondta, amit mondott. És minden jel arra utalt, hogy igen. Ez, ha csak egy kicsit is, de megnyugtatta, bár még mindig volt egy csomó dolog, ami miatt aggódhatott.

Egy jó 45 perc után Evy megálljt intett a társainak.

- Megjöttünk - tudatta társaival, majd óvatosan lecsusszant Orion hátáról, ám a sebe miatt még így is egy fájdalmas grimasz ült ki az arcára.

A többiek követték, és ők is leszálltak a lovaikról.

- Gyertek közelebb - intett a Fantom, miközben meggyújtott egy nála lévő kis fáklyát. - Gyorsan felvázolom a tervet. Kérlek nagyon figyeljetek! Nem lesz második esélyünk, ha elrontjuk.

A többiek csak bólintottak, és várták, míg Evy keresett egy botot, hogy a porba rajzolhasson.

Egy-két másodperc múlva el is kezdett rajzolni egy térképet. Bejelölt rajta minden fontos tereptárgyat, és hogy ők most pontosan hol vannak.

- Mi most itt vagyunk - mutatott rá a körre. - Ezen az ösvényen, ami egy 500 méterig egyenesen megy tovább, majd elfordul balra. Mi majd a terv megbeszélése után át fogunk menni egy kör alakú tisztásra, ami most tőlünk szintén balra található, 25-30 méternyire. Pax remélhetőleg nem sokára visszaér hozzánk - pillantott fel az esti égboltra, majd visszafordult a rajzához. - Ő fog jelezni nekünk, ha a a Tenebrisz fél km-re megközelít minket.

Will és Horác nyeltek egy nagyot. Nagyon nem voltak kibékülve a gondolattal, hogy az a szörny bármennyire is meg fogja közelíteni őket.

- Amikor megvolt a jel - folytatta a Fantom -, Will és én felülünk Orionra, Halt és Horác pedig Abelardra. Fontos, hogy rajtatok - fordult a fiúk felé - legyen a köpenyetek. És hogy az arcotok takarásban legyen. Miután a Tenebrisz a tisztás szélére ért, Halték elvágtatnak balra a fák között. Ott egy 40 méternyire van egy másik ösvény, ami elvezet egy 700 méterre lévő nagyobb mezőre. Will és én visszajövünk erre az ösvényre, ami kicsit kanyargósabb, de elvezet minket is ugyanoda. Nem tudom pontosan melyikünket veszi majd üldözőbe, de akármelyikünk legyen is az, ne álljon meg, amíg a mező közepére nem ér! Addigra a másik csapat is megérkezik és el tudják terelni a szörny figyelmét a többiekről azzal, hogy íjjal rálőnek. Elég pár lövés, nem kell sok. Úgyis csak a felhergeléshez kell, utána arra fog támadni, aki meglövi. Eddig világos?

Mindenki komoran bólogatott.

- Ha például Haltékat kezdi el üldözni, és mi érünk oda másodiknak, és mi is kezdjük el lőni, akkor miután már ránk figyel, és kellően eltávolodott tőletek, akkor ismét nektek kell magatokra vonni a figyelmét, hogy legyen elég időm leszállni a lóról és elővenni a pengét. Ha pedig fordítva történik, akkor értelemszerűen mi nem fogjuk megsorozni, hanem átugrunk a pengeelővevős részhez. És csak ezután jön a neheze.

Na igen, ez az a mondat, amit mindenki "előszeretettel" hall egy bonyolult és életveszélyes terv közepén. Nehogy túlságosan megörüljenek annak, hogy eddig túlélték.

- És mi lesz Rántóval? - kérdezte Will.

- És Rugdallal? - szólalt meg Horác is.

- Ők a kör alakú tisztáson fognak maradni. Ott nekik is biztonságosabb. De nem fogjuk kikötni őket, mert ki tudja, lehet szükség lesz rájuk is.

- Lehet, hogy Rántó egy vadonjáró ló, és nem fog elmászkálni, de Rugdal viszont biztosan nem fog egyhelyben maradni - mondta a kadét.

- Majd Rántó vigyáz rá - felelte Evy egyszerűen. - És majd elvezeti hozzánk, ha szükséges. Én emiatt nem aggódnék.

- Hát rendben - fogadta el a dolgot Horác. Mást aligha tudott volna tenni.

- Szóval... Hol tartottam? - kérdezte Evening, valószínűleg magától, hisz azonnal válaszolt is rá. - Ja igen, hogy ki mikor lövi a Tenebriszt. És utána jön csak a neheze. Maradunk a felváltott figyelemelterelésnél, amíg mindannyian le nem tudtok szállni a lovakról. Úgy kisebb célpontok lesztek, és könnyebben ki tudtok majd térni az ütései elől. Biztos meg fog próbálni titeket, és lehet engem is, ha észrevesz, elfogni, vagy lecsapni, vagy akár a hosszú ujjszerű karmaival miszlikbe aprítani. Úgyhogy jól fognak jönni a gyors reflexek.

- De hogy fogod megközelíteni a pengével, ha ide-oda csapkod a karjával? - tette fel a kérdést a vadonjáró tanonc.

- Hát marad a figyelemelterelés - válaszolta Evy egyszerűen. - Én már akkor elkezdek próbálkozni a közelebb kerüléssel, amikor leszállok Orionról. Közben persze megpróbálom majd valamennyire megcsonkítani, hogy ne legyen olyan mozgékony, de ezt nem ígérem biztosra.

- Szóval nekünk annyi lesz a dolgunk, hogy magunkra vonjuk a figyelmét, amíg te a háta mögé settenkedsz és leszúrod - foglalta össze Halt tömören és röviden.

- Nagyjából igen. De nagyon nehéz lesz lekötnötök. Arra készüljetek fel.

- Ha könnyű lenne, nem is lenne igazi kihívás - morogta az idősebb vadonjáró.

- Nos, mindenki megjegyezte, hogy mit kell tennie? - nézett Evy a társaira, akik bólintottak egyet. - Rendben. Akkor el is indulhatunk a tisztásra.