Halt intett Evynek, hogy kezdjen bele.

- Üljetek le! - mondta a lány és megvárta, míg mindenki helyet foglal a kandalló előtt. A két fiú a két fotelt foglalták el, Evy és Halt pedig a kanapéra ültek.

- Baj van? - kérdezte Will aggódva, ahogy meglátta Evy komoly arckifejezését.

- Nincs - rázta meg a fejét. - Egyelőre nincs.

- Akkor...? - nézett kérdően a Fantomra, majd az idősebb vadonjáróra.

- Horác - szólította meg Evy a hadiiskolást.

- Tessék?

- Tudsz valamit arról, hogy Haltnak és Willnek miért kellett velem jönnie? Mit mondtak neked, miután elfogadták a kérésemet, hogy tarts velünk?

A hadiiskolás egy percre elgondolkozott a kérdéseken. Próbálta a lehető legjobban feleleveníteni Sir Rodney szavait.

- Azt mondták... - kezdett bele kicsit határozatlanul. - Azt mondták, hogy Willt és Haltot biztonságba kell helyezni, mert Morgarath újabb merényletet tervezett Halt ellen. És azt is mondták, hogy lehet, köze van ahhoz, aki feldúlta a déli uradalmakat.

Evening bólogatott. Nagy vonalakban ennyi is lenne az egész történet. Kicsit megkönnyebbült, mikor kiderült, hogy a fiúnak ennyi mindent elmondtak és egyáltalán nem ferdítették el az igazságot. Így nem fog még nagyobb frászt hozni a fiúra, mint amekkorát amúgyis hozna.

- Nagy vonalakban ennyi is lenne - kezdte -, de nekünk most nem elegek a nagy vonalak. Ez a dolog sokkal komolyabb, mint amilyennek látszik.

A kadét érdeklődve hallgatta a lány szavait. Rég furdalta az oldalát a kíváncsiság, többet meg akart tudni erről az egészről. Tudni akarta, hogy pontosan mivel állnak szemben.

Evening mielőtt folytatta, vett egy nagy levegőt, és egy pillanatra a mellette ülő Haltra pillantott. Az idősebb vadonjáró figyelmeztetően nézett vissza rá, és csak azután bólintott, hogy belekezdhet a mondandójába, miután megbizonyosodott róla, hogy társa vette az üzenetet: "Ne feledd, amit megbeszéltünk!"

- Morgarath egy újabb szövetségesét szabadította rá Araluenre, azzal a céllal, hogy véghez vigye a kalkarák utolsó feladatát.

- Az én levadászásomat - tette hozzá Halt mogorván.

Horác épp kérdésre nyitotta a száját, de Evy leintette.

- Még mielőtt megkérdeznéd, hogy mégis mennyi esélye van ennek az új szövetségesnek eltenni Haltot láb alól, ha az még a kalkaráknak sem sikerült, el kell mondanom, hogy elég sok.

- Te aztán tudod, hogyan kell megnyugtatni az embert - morogta Halt.

- Hanyagolhatnánk a különféle fölösleges megjegyzéseket? - fordult Evening a mellette ülőhöz, aki megadóan feltette a kezeit.

- Szóval, amivel most állunk szemben, az még a kalkaráknál is rosszabb.

Az utolsó szó hallatán Horác szeme tágra nyílt, és még levegőt is elfelejtett venni.

- Rosszabb? - nyögte ki végül halkan. - Van náluk is rosszabb?

Evening bólintott.

- De szerencsénkre egyedül van.

- Ez is valamilyen szörny? - kérdezte a kadét félve a választól.

- Igen. Egy magas, fekete, vézna, de veszedelmes szörny. Okosabb, mint a kalkarák és jobban lopakodik, mint egy macska. Éjjel mozog és nappal rejtőzködik, rendkívül gyors és nagyon pontos.

A hadiiskolás úgy nézett ki, mint aki szellemet látott. Még sosem hallott ehhez hasonló lényről, de máris eldöntötte, hogy soha nem akar találkozni vele.

Will felkapta a fejét a lány szavaira és rémülten nézett a társaira. Ezekről a dolgokról eddig még nem esett szó.

- Nagyon nehéz megölni, mert csak egyetlen gyengéje van, ami a hegyikristály.

Erre Horác felkapta a fejét, kiszakítva a rémületből.

- Hegyikristály? Régen készítettek belőle tőröket is. Hallottam róla.

- Bizony - bólogatott a Fantom. - Azokat a tőröket pont az ilyen sötét lények ellen készítették, még mikor sok volt belőlük. Többségük azonnal elmenekült az Eső és Éj Hegyei közé és azóta nem is jöttek elő. Kívéve ezt az egyet.

- És...Ez... Ez az izé... Hogy is hívják?

- Tenebrisz...

- ...Ez most hol van?

- Pár napnyi járőföldre a Viharszirtektől északra. Mivel Halt Rőthegy vadonjárója, ezért a Tenebrisz most oda tart. Addig van időnk felkészülni a "fogadására", amíg odaér és elindul visszafelé. Talán beletart egy kis időbe, míg rájön, hogy hol vagyunk, de erre nem vennék mérget.

Horác arca ismét elsápadt. Ez a veszedelmes szörny most az otthona felé tart. Ki tudja, hogy nem fogja-e feldúlni azt az uradalmat is, úgy mint a délieket?

- De... Akkor Rőthegy veszélyben van! - adott hangot aggodalmának.

Evening halványan elmosolyodva rázta meg a fejét.

- Ne aggódj, senkinek sem esik bántódása - mondta megnyugtatóan. - A Tenebrisz, ha a célpontjai közelében van, akkor rendkívül óvatos. Szinte nem is lehet észrevenni, hogy ott van. Mindig rejtve közlekedik és sosem vonja magára a figyelmet. Csak azt bántja, akiért kiküldik. Meg persze azt, aki ebben próbálja megakadályozni.

A hadiiskolás bólintott, kezdett kicsit alább hagyni az otthonáért való aggódása. De az a meggyőződése, hogy soha az életben nem szeretne összefutni ezzel a lénnyel, megerősödött.

- Evy? - szólalt meg Will, mire a lány felé fordult. - A Tenebrisz miért dúlta fel a déli uradalmakat? Ha annyira szeret rejtve közlekedni, akkor miért vonta magára az egész ország figyelmét?

- Élelemre volt szüksége - válaszolta a lány egyszerűen. - Egy ezüst láda rabja volt, valószínűleg évek óta abban tarthatták. Miután kiszabadult, megölte azt, akinél a láda volt, majd elindult ennivalót keresni. Nagyon sokat eszik egy ilyen szörny. És ha nem tud elég táplálékot magához venni, akkor még vérszomjasabbá válik.

Will aprót bólintott és biztos volt benne, hogy ettől a választól rémálmai lesznek.

- Evy? - szólalt meg Horác halkan.

- Tessék?

- Ha ez a szörny ránk talál... Akkor mi mit csinálunk? - tette fel a kérdést rettegve a választól.

Erre mindenki elnémult, és feszült csend ereszkedett a kis csapatra. Mindenki Evyre nézett, tőle várták a választ.

- Legyőzzük! - jelentette ki a lehető legkomolyabban, nem foglalkozva Halt dühös pillantásaival - El fogom hozni a kristálypengét az apámtól - folytatta. - És amint a Tenebrisz ideér... Meg fogom ölni!

Újra néma csend borult rájuk. Sosem hallották még Eveninget ennyire határozottan, szinte már ijesztően beszélni. Will és Horác a lány szavai után már nem érezték annyira legyőzhetetlennek a szörnyet, de azért még mindig féltek tőle. És még mindig meg volt az esélye, hogy őket is bántani fogja. Ez nyugtalansággal töltötte el őket.

- Ne aggódjatok - mondta Evy, mintha meghallotta volna a fiúk gondolatait. - Mindenkit fel fogok készíteni a találkozásra. És nem fogom hagyni, hogy bármelyikőtöknek is baja essen. Ígérem.

A két fiú bólintott. Megnyugtató volt számukra az, amit a lány mondott. Vigyázni fog rájuk.

Halt pedig alig bírt egy helyben ülni, majd szétvetette a düh. Felelőtlennek tartotta Evening szavait. Olyan dolgokat ígért meg, amiket nem biztos, hogy meg tud tartani. A Tenebrisz sokkal erősebb és gyorsabb még a híres Fantomnál is. Régóta ismerte már a lányt és tudta, hogy egy ilyen szörny ellen, még neki is bizonytalanok az esélyei.

- Nos, én elmondtam, amit szerettem volna - kezdte Evening. - Úgy gondolom mára bőven elég volt ennyi - nézett szét a társain.

Halton kívül mindenki egyetértően hümmögött, amit Will gyomrának a korgása szakított félbe.

- Akkor irány a konyha! - állt fel Fenyőzug vadonjárója és már ment is vacsorát készíteni.