Isabella szemszög

- Kellett neked baglyot venni – panaszkodik mellettem Sirius mert megkértem, hogy fogja meg egy pillanatra Valkűrt. Mondjuk, egy icipicit sajnálom őt mivel tényleg tiszta piros már a keze a sok csípéstől.

Éppen most pakolunk össze és készülődünk a nagy utazásra. A Rosszorrba. Direkt hívom így ezzel is idegesítem az utazótársam. Vegyes érzelmeim vannak az iskolával kapcsolatban. Egyrészt nagyon várom végre lehetnek igazi barátaim nem csak rókák és sünök akikkel beszélgettem eddig. Jó hallgatóság, mindig meghallgatták a gondjaimat. De kicsit elkalandoztam. Meg kell, hogy mondjam rossz érzésem van. Lehet, megtudják a titkom és kiutálnak. Vagy azért utálnak meg, mert különc vagyok. Ezért nem lesznek, barátaim én pedig meghalok a magányban. Nem vagyok paranoiás ugye? Á nem. Realista? Annál inkább. De van ezen kívül rengeteg más bajom is. Sirius nem tudja, hogy hallottam azt, amit ő mondott. Úgy kell tennem mintha azon az estén nem maradtam, volna ott az ajtó előtt. Plusz ott van a visszatérő álmom is. Amit újra és újra átélek. Rohadt jó. Fel kell állítanom egy sorrendet. Egyszerre nem tudok mindenen gondolkodni. Bár betaníthatnám Valkűrt arra, hogy segítsen gondolkodni. Á talán majd valamikor.

- Ne hisztizz már. Még Jamesnek is tetszett a madár – igen Sirius haverja tegnap este ment el, hogy még össze tudjon pakolni a mai útra. A vásárlás után még rengeteget beszélgettünk. Jó fej ez a James. Lökött és idióta, de bírom.

- Mert őt nem bántotta – Tartja jó messze magától a baglyot. Én épp most leszek kész a csomagolással. Szóval indulhatunk.

- Mehetünk? Egyébként honnan indul ez az expressz? Vagy várj, még jobb kérdés hogyan jutunk el oda? – kérdezem, miközben átveszem tőle az uhut. Majd felkapom az összes cuccomat.

- Hát ez könnyű, buszozunk.

***

- Soha többé nem utazok veled Sirius Black! – kiabálom, de közben vigyorgok. Éppen egy Kóbor-grimbusz nevű buszon vagyunk. Egy öreg tata vezeti viszont kétlem, hogy lenne jogosítványa. Őrülten vezet. De nekem mégis tetszik az út, még sosem ültem hasonló járműben. Állatira király Egyszer szívesen kipróbálnám vezetni.

- Ne is tagadd, hogy tetszik – üvölt vissza Sirius. Most két busz között akar átpréselődni a grimbusz. Remélem sikerül mivel nem egy elütött farkas szeretnék lenni. A fekete hajú nem igazán izgat, ha kinyiffan legalább egy hülyével lesz kevesebb a világ. Csábító.

- Menni fog menni fog menni fog – kántálom bíztatás képpen. Egy pillanat alatt történik, hogy átcsúszunk a két jármű között. A busz szélessége fele akkorára csökken. Utána persze folytatjuk a száguldozást, míg meg nem áll hirtelen.

- King's Cross. Végállomás. Köszönjük, hogy a Kóbor- grimbuszt választották – és csak mondja és mondja egy ember, aki a csomagokat szokta pakolni az utasoknak. Muszáj közbe szólnom ez nálam így zsigerből jön.

- Maguk csak ezt a szöveget tudják mondani? Tuti betanulták valahol. Újat kérek ezt a szöveget már meguntam – még szívesen folytatnám de Sirius megfogja a kezem és elkezd húzni kifele a buszból.

- Egy élmény volt – szólok vissza még neki. Mert hát én nem vagyok neveletlen. Csak egy kicsit.

- Muszáj beszólnod mindenkinek?

- Tudod, hogy igen – mosolygok angyalian – na de térjünk a tárgyra. Honnan is indul ez a vonat?

- 9 ¾ vágány.

Inkább ráhagyom a dolgot. Lehet nála átmeneti elmezavar lépett fel. Elkezd újból húzni a pályaudvar bejárata felé. Mikor belépek egyszerre rohadt sok embert látok, akik mind ordibálnak és keresik a megfelelő vonatjukat. Siriusra nézek egy „ez most komoly" arckifejezéssel, amire ő csak egy „ez van"- nal válaszol. Szétnézni sincs időm, mert az elmeroggyant batátunk a 9 és a 10. vágány közötti falhoz rángat.

- Itt fogunk átmenni – jelenti ki.

- Megőrültél? – kérdezem összehúzott szemöldökkel.

- Nem kizárt - Majd meglöki a hátamat így a falnak csapódok. Csakhogy nem ez történik, hanem egyszerűen átesek a falon persze rögtön eltaknyolok mivel elveszítem az egyensúlyomat. Valkűr kalitkáját épphogy el tudom dobni nehogy ráessek. A földön fekve egy túl ismerős hangot hallok.

- Tádámm - tárja szét a kezét Sirius – Egyébként segítsek?

- Nem. Tényleg minek? Csak miattad fekszem a földön. A normális emberek nem lökdösnek át más embereket falakon – nézek rá haragosan majd felkászálódok a földről és leporolom magamat.

- Szerencse, hogy én nem vagyok normális – vigyorog idiótán. Ez teljesen megzakkant.

Bár be kell vallanom tényleg elég menő, hogy a varázslók falakon járkálnak át, hogy aztán egy mágikus iskolába utazzanak. Körülöttem a peronon rengeteg gyereket látok kik a szüleiktől búcsúzkodnak. Egy percre eljátszottam a gondolattal, hogy én is most búcsúzkodok az anyukámtól és az apukámtól. Mindketten megölelnének, és sok sikert kívánnának nekem. De ez nem a valóság. Engem nem ölelget senki és senki sem kíván sok szerencsét. Azt kívánom hátha itt lehetnének velem a szüleim. Viszont ezt mind tudjuk, hogy lehetetlen.

- Meddig bámulod még az expresszt? – és meg is zavarta az önsajnálatomat. Mivel nem válaszolok beszél tovább – gyere szálljunk fel.

- Oké – vonok vállat. Felveszem a földről a kalitkát és elindulok egy ajtó felé.

- Menj csak előre – enged előre Sirius.

- Jaj de udvarias valaki – nevetek fel miközben felszállok a csomagjaimmal. Követ Sirius.

- Erre – indul el egy irányba én pedig mindegy mindegy alapon követem. Hát mi veszteni valóm van. Megállunk egy nyitott kabin előtt amiben négyen ülnek.

- Sziasztok! – köszön a társaságnak. Én pedig inkább mögötte állok. Nem akarom megzavarni a nagy baráti összeborulást.

Bemegy és elkezd mindenkit megölelni. Kezdi egy magas szőkésbarna hajú fiúval. Arca sok helyen sebes és karján látszódnak a kék zöld foltok. Következik a már jól ismert barna göndör hajú James. Majd egy szőke srácot köszönt aki nekem elsőre nem szimpatikus. Fura szaga van és a szeme kicsit karikás. Utoljára pedig egy vörös hajú smaragd szemű lányhoz lép oda. Minden bizonnyal ő Lily. Tényleg olyan amilyennek leírta James. Én lassan eloldalazok a kabin előtt és meglépek. Keresek magamnak egy üres kabint amikor megpillantok egy kétszemélyeset. Ez nekem tökéletes lesz. Mikor már kényelmesen ülök az egyik ülésen előveszek egy füzetet. Ez a dalos könyvem. Igen kicsit furcsa, hogy egy vérfarkas szeret énekelni. Az érzéseimet legjobban az énekléssel tudom kifejezni. Még a falkában tanultam meg. Minden tábortűznél összegyűltünk és együtt daloltunk. Ez számomra nagyon boldog emlék. Mindig megmosolygat amikor arra gondolok, hogy Rufus sosem tudott jó énekelni, de azért mindig próbálkozott vele kisebb nagyobb sikerrel.

Lily szemszög

Bosszúsan üldögélek a tekergőkkel egy kabinba. Nem is értem miért fogadtam Potterrel. Tudhattam volna, hogy nyilván csal benne. A tét az volt, hogy farkasszemet kellett néznünk és ha én veszítek velük kell utaznom a vonaton. Ha pedig ő akkor békén hagy egy teljes napig. Persze varázslatot tett a szemére, hogy minél tovább bírja becsukás nélkül. Tipikus James nem tud veszíteni. Amikor pedig rájöttem erre a cselre azt mondta, hogy már mindegy vége van a versenynek. Ezért amióta itt vagyok a Sötét Varázslatok Kivédése tankönyvemet olvasom amit a nyáron vettem.

És ebben a pillanatban robban be Sirius Black, a tekergők negyedik tagja. Felnézek viszont ahogy látom a barátunk nem egyedül érkezett. És őt nem úgy ismerem aki a lányok terén hosszabb kapcsolatot ápolna. A lánynak szőkésbarna haja és tengerzöld szeme van. Ahogy Black körbe jön mindenkit megölelni a titokzatos lány elsurran mögötte. Megértem én sem ülnék itt ha lehetne. Kutakodok az elmémben minden arcot meg szoktam jegyezni de ő valahogy nincs meg.

- Mi volt veletek a nyáron? – kérdezi meg hirtelen a fekete hajú fiú még mindig állva. Nekem pedig eszembe jut valami. Elmosolyodok.

- Velünk semmi viszont ahogy láttam veled annál inkább – válaszolom. Ekkor a háta mögé néz és mintha egy kis aggodalom lenne a szemében. Tehát egy kicsit és érdekli a lány.

- Most nekem mennem kell, de találkozunk a Roxiba – int és már megy is a cuccaival együtt.

- Ez meg ki volt? – kérdezem a fiúk felé fordulva. Erre nagy meglepetésemre James válaszol egy mozdulattal.

Elkerekednek a szemeim.

- Csak nem? – szemöldököm felszalad a homlokom közepére. Annyira sokkol ez a hír. Nem is sokkol, inkább meglep.

- De, de. A mi örökké nőcsábász barátunk talált magának egy lányt – feleli Potter kihúzva magát.

- Nekem miért nem mondta el én vagyok a legjobb barátja – mondom enyhén megsértődve, mivel tényleg sok dolgot mondunk el egymásnak.

- Én vagyok az ő legjobb barátja – közli James.

- Jó akkor én vagyok a legjobb barátja aki nem fiú – helyesbítek.

- Zoe a legjobb barátja aki nem fiú – jelenti ki a göndör hajú mosolyogva.

- Ugh.

- Sirius szerelmes? – kérdi Remus kétkedve.

- Azt azért nem mondanám – vakarja a tarkóját Potter.

***

Sirius szemszög

Mi a fenének kellett Isabellának eltűnnie. Most fésülhetem át az egész vonatot miatta. Miért nem tud megmaradni a fenekén csak egy kicsit is. Éppen egy kétszemélyes kabin előtt megyek el ahonnan halk dúdolás hallatszódik ki. Lassan benézek nehogy meglásson az illető engem. Gondolom valamelyik Hugrabugos tölti így az idejét. De Isabella újra és újra meg tud lepni. Ugyanis ő az aki dúdol kezében egy füzettel amibe írogat. Szemeim kikerekednek és szemöldököm felszalad. Nem azért mert annyira rossz sokkal inkább ellenkezőleg. Egészen kellemes hallgatni őt. Bekopogok hozzá mert azért mégsem illik csak úgy berontani másokhoz még akkor sem ha az illető Isabella.

- Hát te? – kérdezi majd egy gyors mozdulattal elteszi a könyvét amibe dolgozott. Tehát nem igazán akarja velem megosztani az énektudását.

- Gondoltam hiányolsz már – mosolygok féloldalasan miközben leülök mellé és lerakom a csomagjaimat.

- Mindenképp. Mikor érünk oda?

- Estére szóval addig elmondok neked pár dolgot – Ő csak beleegyezően bólint – mikor odaérünk feltehetőleg beosztanak téged valamelyik házba. Tudod erről már beszéltünk. A Griffendélnek McGalagony egy szigorú boszorkány a házvezetője. Nem igazán szívlel minket a sok csínytevésért. Ne ijedj meg ha néha macska alakban látod. A Mardekárnak Lumpsluck egy kicsit bolond varázsló a házvezetője. Aki egy csomó partyt szokott szervezni azoknak akiket beválaszt a belső körébe. Lily is benne van ebbe a kemény magba. Általában azokat választja be akik vagy baromi okosak vagy a szüleik befolyásosak. A Hollóhátnak Filwick a vezetője. Ő félig kobold ezt látni is fogod. Végül a Hugrabugnak pedig Bimba. Mindene a növényei velük tölti szinte az egész napját. Ennyi – fejezem be a mondandómat.

- Összegzem Van egy macska, Lumxluxxx egy kobold és egy zöldség. Ez a nagy Roxfort tanári kara mert akkor biztos jó buli lesz – nevet fel jó hangosan.

Majd hirtelen a füléhez kap és lerogy a földre. Én nem hallok semmit ő pedig olyan mintha megsüketülne. Közben hangosan kiabál.

- Ez mi a franc? – kiált fel. Gyorsan leguggolok hozzá és ráteszem a kezem az övéire. 

 - Nem tudom, de tarts ki - De ekkor a szeme elkezd kéken izzani. Ugyan úgy mint azon az estén mikor a tetőn aludtunk. Nem tudom mit hallhat de tudom, hogy ha Bella ennyire kiakad akkor ott tényleg baj van. És hirtelen eszembe jut valami. Előrántom a pálcám és elkiáltom magam.

- Disaudio! – amint kimondom a bűbájt már nem kiabál és lassan elemeli a füléről a kezét.

- Most valakit nagyon meg fogok ölni – indul el a kijárat felé mérgesen, de én gyorsan elkapom a csuklóját. Senki sem akar egy dühös Isabellával találkozni. Szóval jobb lenne nem a diákokra küldeni.

- Engedj el! – kiállt rám és a szemei változatlanul kékek. Visszahúzom az ülésre ami nem könnyű feladat mivel elég erős.

- Nekem elmondhatod – bátorítom mivel 100%, hogy titkol valamit. Már csak ki kéne derítenem, hogy mi az. Ami elég nehéz feladat, ha nem mond semmit.

- Úgyse tudod túl sokáig titokban tartani. Ez szinte a Roxfort mottója. Minden titok kiderül – győzködőm tovább. De mintha már megtörni készülne. Remélem mst elmondja, mert már a tetőn alvás óta ez foglalkoztat. Végül nehezen, de bólint.

- Oké elmondom. Mert szinte hallom, hogy egykori tanárom ezt mondja ne zárkózz el meg ha elmondod valakinek azzal könnyítesz a lelkeden. Szörnyű tanácsok viszont most megfogadom őket – magyaráz hevesen.

- Nos mielőtt megosztom veled a legféltettebb titkom meg kell esküdj a Sztüxre, hogy nem mondod el senkinek – néz rám nagyon komoly arccal ami kicsit megrémiszt.

- Mit is takar pontosan ez az eskü? – kérdezem.

- Lényegtelen – legyint lazán. Pedig érzem, hogy ez az információ, nagyon is lényeges lenne.

- Jó. Esküszöm a Sztüxre Isabella, hogy nem mondom el a titkodat senkinek – teszem a szívemre a kezem a hatás kedvéért.

- Vérfarkas vagyok – mondja közömbös arccal bennem pedig megáll az ütő. Hogy ő vérfarkas? Mondjuk ha jobban belegondolok tényleg igaz lehet. A világító szemek biztosan jelek. Na meg, hogy pont az erdőben találkoztunk, amikor őt a vadászok üldözték. És mikor a szobában nem tudott elaludni csak a szabad ég alatt. Csak annyit nem értek, hogy az én Lupin barátomnak miért nem világít a szeme. Bár szívesen megkérdezném tőle nem lehet. Rémus titkát is csak mi négyen tudjuk. James, Peter és én. Persze ne feledkezzünk meg a mi vörös barátnőnkről, sem aki rájött a titokra. Elképzelni sem tudom, hogy hogy fogom előlük eltitkolni. Nagyon nehéz lesz. Ha Isabella akarja majd ő elmondja nekik. Engem néz várakozó tekintettel Bella.

- És a fogaid tényleg a kétszeresére nőnek? – kérdezem, egy mosollyal az arcomon mire ő felröhög. Majd rázni kezdi a fejét.

- Téged nem lehet komolyan venni Black – löki meg a vállam – válaszolva a kérdésedre igen.

Majd meg is mutatja nekem a fogait.

***

A vonatút alatt mindenről kikérdeztem Bellát. Mármint a farkasos dologról. Mondjuk elég menő, hogy tényleg egy vérfarkas. Mindjárt megérkezünk az iskolába szóval a talár már rajtam van. Csakhogy egy kis probléma van.

- Bella vedd fel a talárt – szólok már nagyon sokadszorra rá, mivel nem akarja felvenni.

- Nem nem veszem fel tök fölösleges – ellenkezik még mindig.

- Hát jó akkor nem jöhetsz be a kastélyba. Sajnálom, de ez van – mondom nagyot sóhajtva mire elérem a kellő hatást. Felkapja gyorsan magára az említett ruhadarabot.

Ebben a pillanatban meghallom a füttyszót ami azt jelenti, hogy megérkeztünk. Felkapom a csomagjaimat és már indulok ki a nyomomban Isabellával. Leszállunk a vonatról. Majd magam mögött Bella hangjára leszek figyelmes mire odakapom a fejem.

- Egy új kezdet, meg tudom csinálni – suttogja halkan – a falkáért.