Kara szemszöge:

Reménykedtem benne, hogy hamarosan hírt kapok majd a holttestekről. Szeptember vége van  és egyenlőre semmi sem történt az üggyel kapcsolatban.
Csak üldögéltem a cellámban, egészen addig, amíg Connor nyomozótiszt azt nem mondta, hogy ideje indulni. Az egyik irodában kötöttünk ki.
- Fontos dologról kell beszélnünk. - ült le velem szemben
- Sikerült beazonosítani a halottakat?
- Nem igazán, napokig eltarthat, mert a legtöbb arc csonka, és kevesen hagytak ujjat, vagy fogat. - rázta meg a fejét - Hozzám kell, hogy költözz.
- Nagyon vicces, nyomozó úr, remek vicc! - csaptam a combomra
- Mégha az lenne. De most az örsnek nagyon szüksége van az üres cellákra. Rengeteg rabot szállítottak be, kábítószer birtoklás gyanújával. Alapvetően is, azt mondják, hogy te egyenlőre szabadlábon vagy, amíg segítesz nekünk.
- És te komolyan belementél ebbe?!
- Nem volt más választás, ez vagy az állásom. Meg kell értened. - nézett fel rám
A szemében valami olyan csillogott, ami hatással volt rám. Meg tudtam érteni, hiszen lászott rajta, milyen komolyan is veszi a munkáját és mennyire szereti. Kételkedtem abban, hogy egy lehet, hogy számomra ismeretlen, de láthatóan hatékony nyomozót csakúgy kirúgnának, ha ezt nem vállalja el.
Akkor, valami olyat éreztem, hogy neki igaza van, ebből nincs kiút. És akármilyen is, biztosan szebb az otthona, mint a nyílvános gyorszárka az örs hátsó részében, ahova senki se jár, csak a többi rab hangja hallatszik.
- Légyszíves!
- Jól van, legyen! - mosolyodtam el - Megmentjük a munkádat ezzel, nyomozunk tovább, leróvom, amit kell, aztán ellválnak útjaink, rendben?
- Rendben. - csapott a markomba

***

Eltelt egy nap. Minden holmimat, azaz egyetlen táskát, átvettem a szertárostól, aztán már indultam is el Conorral. Már majdnem egy hónapja ismertük egymást és szó szerint csak a nevét tudtuk a másiknak, és aztán összeköltöztünk. Mit nem produkál az élet?
Utaztunk kevesebb, mint 10 percen át. Elég szép környéken haladtunk át, gazdag környéken, de talán inkább egy letisztult stílusú házakkal beépített körzeten.
Nemsokára, inkább 2 perc múlva megérkezett a kocsi ahhoz a bizonyos házhoz.
Olyan volt, mint amilyet vártam. Átlagos, a sok gazdag ház között. Rendezett kert, tiszta falak, virágzó ültetvény, fehér garázsajtó.
Connor kinyitotta előttem a háza ajtaját, én nézelődve léptem be.
A felépítést gyorsan leírnám. Legelőször az előszoba, aztán szemben boltív a nappaliba. Balra a pultos, nyitott konyha, jobbra lépcső az emeletre, és a földszinti mosdó. A kanapé mögött egy eddig ismeretlen szoba.
- A szobád az emeleten van. - mutatott a lépcső irányába - Felkísérlek, aztán lepakolhatsz, még hetekre a tiéd.
- Biztosan hangulatosabb, mint a gyorszárka. - mosolyodtam el - Vezessen, nyomozó úr!
Ő csak elengedett egy félmosolyt. Felvezetett a magas lépcsőfokokon, és benyitott a fehér folyosó első bal ajtaján.
A szemem elé halványkék falu, rendezett vendégszoba tárult. Volt bent egy violás lepedővel borított ágy, egy fehér-kék bundás szőnyeg, és egy nagy ablak a szemben lévő parkra, előtte egy íróasztal, és a szegélyein sötétkék függöny.
- Eleinte második nappali lett volna, de aztán meggondoltam magamat, és inkább vendégszobát eszkábáltam.
- Jó a stílusa. - dobtam félre a csomagom - De most, sajnos dolgom van, mert mennem kell új ruhákat vennem a bűnügyi segélyemből.
- Adtak neked segélyt? - vonta össze szemöldökét
- Nem is keveset, kisapám. - fordultam felé - Megteszed, hogy elpaterolsz addig, vagy menjek busszal?
- Ha így akarsz velem beszélni, akkor nemcsak nem paterollak el, hanem inkább kipaterollak. - vezette rám azt a fájdalmasan rideg tekintetét
- Nem emlékszel arra, hogy igazából miattad vagyok itt?
Ő csak megforgatta a szemét, és kiment a szobából. A lépcsőre érve hallottam a kocsikulcs csörenését, és egy kellemetlen morgást.

***

- Azt hittem, hogy csupa szoknyás ruhát, meg magassarkút fogsz venni. Nem gondoltam a farmerekre és dzsekikre, meg a bőrcsizmára. - vetett egy érdeklődő pillantást a teli szatyromra
- Azokkal mégis, hogy mennék veled mindenféle izgalmas helyszínre? - pillantottam fel rá - Te engem olyan, ízig-vérig nőnek nem láthatsz. Minden felnőtt nő saját stílussal rendelkezik. Nem akarok olyan lenni, mint a többi, unalmas, sminkelt, kopogó sarkú nőszemély.
- A hienáknál a nő férfinak adja ki magát, hogy fitoktassa az erejét.
- Szóval, hiéna vagyok?
- Nem, te inkább oroszlán vagy. - fűzte hozzá - De azt el ne feledd, én vagyok maga az oroszlánkirály.
- Akkor, behódolok felség. - hajoltam meg a király előtt
Nagysokára, már délután öt tájékán hazaértünk. Készítettünk vacsorát, és megnéztünk egy filmet, mert ahogy Connor bekapcsolta a TV-t valami akció film jött be.
Ígyhát a nap el is telt.