Hogyan szerettem bele Logenbe? Honnan tudtam,hogy ő az igazi?
Hát... a válasz egyben bonyolult és nagyon egyszerű.
Két és fél évvel ezelőtt:
Mióta Cameron elment nem nagyon gondoltam olyanra,hogy én más iránt is fogok valaha így érezni.
Ott ültem az osztályunkban és szomorúan bambultam ki a fejemből. Teljesen le voltam törve. Nem értettem,hogy a számomra egyik legfontosabb ember hogy tudodt így itt hagyni?!
A barátaim töbször próbáltak vígasztalni,de sosem lettem újra önmagam. Örültem,hogy próbálkoznak,de úgy hittem soha nem lesz már olyan mint régen.
Szóval,ott ültem az asztalomnál búskomoran. A sok-sok régi emlék felgyülemlet bennem és kicsordult a könnyem. Csak sírtam és sírtam.
Egyszer csak valaki megfogta a vállam és egy zsepit tartott felém. Felnéztem.
-Logen?-néztem rá furcsán.
-Ne sírj Jenn! Minden rendbe fog jönni.-szólt megnyugtató hangon. A hangjától transzba kerültem. Gyönyörű szemeiben elvesztem. A szívverésem egyre csak gyorsult és gyorsult. Melegség áradt szét a testemben és úgy éreztem magam,mint mikor átváltozok. Éreztem,ahogy a szemem lángba borul.
Gyorsan elkaptam a tekintetem Logról,mielőtt teljesen megbabonázna.
Mi ez? Mi történik velem? Meséltek olyasmit a tűzek,hogy ilyen ha megtaláljuk a párunkat. Ezt nem akarom elhinni...
Eddig nagyon rá se néztem a többi fiúra,csak Cammel törődtem. Azt gondoltam őt szánja nekem a sors. Nem csak én,mindenki ezt hitte! De most... tényleg megtörtént a kiválasztás.
Ő lesz az örökpárom, érzem.

Elvettem tőle a zsepit és rámosolyogtam.
-Remélem igazad van, köszönöm,hogy ilyen figyelmes vagy.-álltam fel és megöleltem. Elösszőr meglepődőtt,de aztán magához szorított. Ahogy elhúzódtam tőle, a fejem automatikusan vörösre váltott. Talán ennyire még sosem pirultam el!
Elfordultam Logtól,majd találkozott Emmával a tekintetem.
-Ő az?-tátogta.
-Ő.-bólintottam

Fél évre rá össze is jöttünk Loggal. Utánna már biztos volt:
Mi egymásnak lettünk teremtve.