A nap reggeli sugarai nyaldosták az arcomat. A szemeim azonnal kipattantak,amikor magam mellett tapogatva,ha jól értelmeztem, megmarkoltam Logen combját.
A fiú felmordult. Magamban szitkozódtam egy sort,hogy szegényt sikeresen felébresztettem,felè fordultam.
-Köszi Jenna,hogy már megint lesz egy hatalmas kék foltom.-nyitotta ki fél szemét.
-Bocsi.-vettem elő a kiskutya fejet. Felnevetett,majd magához húzott és megcsókolt.
-Akkor te nem vagy mérges.
-Nem,nyukodtan marcangolj szét.-rázta meg a fejét. Felnevettem.
-Nagyon bolond vagy.-pusziltam meg az orrát.
-Tudom és köszönöm.-kacsintott.
-Anyud ki fog nyírni.-nyújtózkodtam ki most már rendesen,anélkül,hogy Logot össze nyomkodtam volna. Mert,én amikor nyújtózkodok,akkor valamibe megszoktam kapaszkodni az egyik kezemmel. Nos ez ma Logen lába volt... pedig a takarót akartam.
-Nem fog. Már tuti elment dolgozni.-duruzsolta a fülembe.
-Komoly? És apud?-bújok hozzá.
-Ő szabadságon van szerintem,de úgy se haragszik rád.-mondja nyugtatva.
-Akkor jó.-bújok hozzá.-Anyudat hogy-hogy így megviseli?-jutott eszembe a kérdés.
Log elhúzta a száját. Majd elfordult. Mintha kicsit gondolkodott volna,majd megszólalt.
-Apumat meg kérdezheted. Èn alig tudok erről valamit és nem akarok hülyeséget mondani..-villantotta rám az egyik legaranyosabb mosolyát.
-Értem. De apud tuti elmondja?-néztem rá. Szisszent egyet.
-Hát... nagyon reméljük.-vette ki a kezét a fejem alól,majd felült.
-Most pedig engedelmeddel felöltözök.-lépett bele a papucsába.
-Jó vagy nekem így.-utaltam arra,hogy csak egy boxer van rajta. El sem hiszem,hogy ezt nem vettem észre egész este..
Kaján vigyorra húzta a száját.
-Én azt tudom. De apumnak szerintem jobban bejövök,ha legalább felveszek egy pólót. Te meg utánna akkor bámulhatsz amikor akarsz.-kacsintott. Elmosolyodtam. Kikeltem én is az ágyból és felvettem a farmerom.
-Akkor most már én is kész vagyok.-nevetek.
Végig nézett rajtam.
-Fordítsd meg a nadrágod drágám.-nevette el magát.
Lenéztem.
-Basszus.-csaptam a fejemre. Logen még mindig röhögve nézte,ahogy szerencsétlenkedve megfordítom a nacim.
-Nagyon ügyes vagy tűz lányom.-lépett oda hozzám.
-Tudom.-öleltem át.-Ha én vagyok a tűz lányod,te vagy az én tűz fiúm?-kérdeztem. Elhúzódtam tőle,hogy a szemébe nézzek.
-Persze.-hajolt közelebb. Összeérintette a homlokunkat,majd lassan az ajkaink is egymáshoz nyomódtak. Boldogan csókoltam.
-Na menjünk oda apudhoz.-simítottam végig az arcán. Megpuszilta a kezem.
-Oké.-fonta össze az ujjainkat. Elindultunk a nappalijukba.
Apukája ott ült ujsággal a kezében és olvasott.
-Jó reggelt.-köszöntünk egyszerre.
-Ó! Sziasztok gyerekek!-nézett ránk.
Logen odament az apukájához és nyomott egy puszit az arcára.
A vigyor még nagyobb lett az arcomon. De cuki.
A konyha felé vette az irányt,majd el is tünt az ajtó mögött. Ìgy egyedül maradtam az apukájával.
-Sajnálom,hogy itt aludtam.- sütöttem le a szemem.
-Ugyan Jenna! Semmi baj. Logen rengetegszer aludt nálatok,te meg ha itt aludtál olyan 10 szer de lehet így is sokat mondok.-nevetett Peter.
Én is felnevettem.
- Hát igen,nem aludtam itt túl sokszor.-húztam el a számat.
-Amúgy.. hogy-hogy?-kérdezte
Sóhajtottam.
-Nick miatt.-halkultam el.
-Hogy érted,hogy Nick miatt?-nézett rám furcsán.
-Tudja... Tudod,furcsa energiát éreztem belőle kiszűrődni.. és egyszer már jártam így,hogy nem figyeltem erre és nagyon megbántam. De most,hogy elem lett.. már nem érzem ezt az energiát. Márcsak egy ugyanolyan megnyugtató áramlás terjed ki belőle,ami természetes egy elemnél.-magyaráztam.
-Szóval,most hogy közületek való lett,már nem érzed,hogy rossz lenne?-tudakolta.
-Igen.. valahogy így..-mondtam.
-Értem.-mosolyodott el. Amúgy,Logen kiköpött olyan mint az apja. Belsőleg főleg. Amilyen kedves és megértő mindegyik,attól mindig eláll a szavam. Ahogy belenézek Peter szürke szemeibe,azonnal Logen-t látom magam előtt,csak nem olyan igazian. És Log mégis csak az örökszerelmem, ő lesz mindig a legjobb!
-Jenn.. én nem ítéllej el titeket elemeket. Hidd el. De tudod,kissé furcsa nekem ez az egész. Amikor Logen elősször mondta,hogy különleges vagy,azt hittem valami sportban,vagy művészetben vagy az. De erre nem számítottam,hogy úgymond egy másik fajként vagy különleges. És most,hogy mindkét fiam elem.. nem tudom mit gondoljak. Minden természetfeletti teremtmény létezik? Vagy csak ti vagytok?-nézett rám Log apukája.
Minden amint mondott elgondolkoztatott. Egy hosszúnak tűnő másodperc után megszólaltam.
-Nem csak mi vagyunk. Van még pár ilyen lény.. de mi elemek vagyunk úgymond a "fővezérek" mi vagyunk a legtöbben és nekünk van a legnagyobb hatalmunk. És el kell,hogy mondjam. Logen az egyik legkülönlegesebb elem,akivel valaha találkoztam.-találkoztam.. jaaj Jenna. Te változtattad át!
Az apa arca azonnal felderült. Büszkeséget láttam megcsillani a szemeiben.
Hírtelen Log toppant be a szobába kezében egy tálcányi kajával. Lerakta elénk,majd megszólalt.
-Akkor jó étvágyat mindenkinek!-huppant le mellém,majd nyomott egy puszit az arcomra. Csendben eszegettük a reggelinket. Néha néha találkozott a tekintetünk Log apjával.
Amikor befejeztük a kaját, a barátom odébb tolta a tálcákat.
-Apa.. lenne egy kérdésünk hozzád..-kezdett bele.
-Hallgatlak.-dölt hátra az apuka.
-Na. Ugye,anyu nem fogadta jól,hogy elem lettem. De azt se,hogy Nick az lett.. ez miért van?-nézett komolyan Logen az apjára. Peter elfordította a tekintetét.
-Nem tudok róla semmit.-motyogta.
-Tudom,hogy tudod.-hajolt előre Log.
Az apja nagy nehezen újra ránk nézett,majd egy hatalmasat sóhajtott. Ránk meresztette szürke szemeit majd megszólalt.
-Jó...elmondom.. de ne mondjátok el senkinek!-figyelmeztetett minket.
Bólintottunk.
Vett még egy nagy levegőt,majd belekezdett.
-Úgy 18 évesek lehettünk. Teresa már nagyon régóta tetszett nekem. Néha néha találkozgattunk is. Összejöttünk és kapcsolatunk mélyebedett...
De egyszer szörnyű hibát követtem el. Amit még a mai napig bánok. Egyedül hagytam ott egy házibuliban..
Nem gondoltam,hogy léteznek egyáltalán elemek.. de mint az után az eset után kiderült,léteznek. Na szóval,Teresa egyedül maradt. Egy csávó aki már méregette akkor is amikor ott voltam,felkérte táncolni. Nos anyádat nem volt könnyű elcsábítani,de ennek a srácnak azonnal ment. Egyre többet táncoltak,iszogattak.. majd hát elvitte a csávó a lakására... ott pedig kiderült,hogy ő egy tűz. Ìgy egyből világossá vált,hogyan tudta levenni a lábáról. Teresa azután mindennap bújta a könyveket,és egyre jobban azt bizonygatta,hogy átfog változni. Velem volt együtt nem a sráccal. Tudtam,hogy az én hibám volt az eset.. ezért azonnal megtudtam bocsájtani. És mikor kiderült,hogy nem változott át.. folytattuk az életünket mintha mi sem történt volna. Aztán ugye jötettek ti az életünkbe és már anyád kezdte elfelejteni az egészet.
Amikor Nick beállított Alyával és elmondta,hogy mi történt.. már akkor láttam Teresán,hogy dühös.. sőt féltékeny. Aztán te is elmondtad,hogy elem vagy és anyádnál betelt a pohár. Nem értette meg,hogy a mind a két fia elem,neki meg nem jött össze.-fejezte be.
Loggal döbbenten bámultunk rá.
-Azta..-nyögte ki Logen.-Anya majdnem tűz lett.-mondta maga elé.
-Igen.-bólintott az apja.
-És.. nem tudod.. hogy.. a tűzel mi lett?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs. De remélem nem a feleségem az ő örökpárja vagy szerelme vagy milye.-nevetett fel halkan.
-Hi..hi.. reméljük.-erőltettem mosolyt az arcomra. Egy tűz csak úgy az első találkozásnál nem akar átváltoztatni embert.. hacsak nem az örökpárja.. vagy még rosszabb.. hogy a tűz egy változtató.