Jenna szemszög:

Lassan,de tényleg nagyon lassan elszakítottam az ajkaimat Logenétől és a még mindig csillogó szemeibe nèztem.
-El sem hiszem,hogy sikereült.-motyogta.
-Pedig igen! Hidd el! Te vagy a legjobb!-öleltem át a nyakát és hozzábújtam. Halk nevetés hagyta el a száját. Átölelt,majd beletemette az arcát a vállamba.
Ott öleltük egymást,jó sokáig. Majd úgy döntöttem a tesómat is meg kell ölelgetnem.
Elhúzódtam Logtól és Emma felé vettem az irányt.
-Ujraa jól vagy!-ugrottam a nyakába.
Szorosan átölelt.
-Igen. Hála Logennek.-mondta.-Különleges. Még nem láttam ilyen fiatal tüzet,hogy ilyen jól gyógyítana.
-Ma elég sokan mondják,hogy különleges.-nevettem el magam és beletemettem az arcom a kék hajzuhatagába.
Eltolt magától.
-Elmondjátok Log szüleinek?-nézett rám komolyan.
-Nem tudom... nem tudom,hogy mit szólnának.-húztam el a számat.
-Pedig lehet el kéne..
-Miért ti majd elmondjátok?-kérdeztem.
-Az még a jövő zenéje.-mosolyodott el.
-Nem vagyok benne annyira biztos.-kacsintottam.
Meglökte a karomat.
-Jenna már...-forgatta a szemét.
-Ez azt mutatja,hogy igazam van. Ismerem ezt a nézést.-kuncogtam el magam,majd hátatfordítva neki vissza sétáltam Logenhez.
-Menjünk haza.
Bólintott. Megfogta a kezem és már mentünk is el a víz-házból.
Parázsnál:
Épp felugrottam volna a sárkányra,amikor is megfogva a csuklóm visszarántott.
-Jenn.. ez a tűz dolog... ez az iskola.. eddig nem mondtam.. de...-kezdte
-Mi? Mi de?-türelmetlenkedtem.
-Az egyik évben... ott kell lennem. Egy egész évig nem nagyon láthatlak.. kétszer van látogatás. Meg maximum az ünnepek.-mondta ki. Ledöbbentem a szemem atumatikusan bekönnyesedett. Logen széttárta a karját és átölelt.
-Miért nem mondta nekem Mr.Fire? Miért nem készített fel? Miért?-sírtam. Log a hátamat simogatta.
-Csss.. de előtte egy évig még együtt leszünk. Borzasztó sokat. Még több időt töltünk együtt mint eddig. Egy év.. Jenna nekem is nehéz lesz.-sírta el magát ő is.
Egymást vígasztalgatva álltunk Parázs mellett.
A sarkány megbökött az orrával. Kínonban felnevettem és kifordulva Log ölelő karjaiból megsimogattam a sárkány orrát.
Parázs amikor kicsitt megnyugodott visszafordultam Loghoz.
-Már most hiányzol.-szomorodtam el.
-Te is nekem.-rántott oda magához és megcsókolt. Nem értem,miért éreztem azt,hogy mingyárt elmenne. Még van egy évünk utánna meg egy ezer.
De csak csókoltam és csókoltam.
-Szeretlek.-suttogtam neki fejben.
-Én is téged.-lehelte két csók között.

Amikor elváltunk,kicsit nyugodtabban ültünk fel a sárkányra és repültünk haza.

Otthon:
Elbúcsúztunk Logennel és ő ment haza a szüleihez,megbeszélve,hogy este még átjön.

Amint beléptem a házba,Szikra már repült is felém.
-Na,na naaaa? Jól van Emma?-kérdezte izgatottan.
-Igen.-válaszoltam.
-Mi a baj?-nyomta nekem a buksiát.
-Nem látom egy év múlva Logot egy évig.-sírtam el magam. Szikra letörölte a könnyeim.
-Ezért ne sírj. Van még egy évetek. Utánna meg rengeteg.-vígasztalt.
-Tudom. Nem tudom mi van velem.-döltem le a kanapéra.
-Ilyen az örökszerelem.-sóhajtotta.
-Ilyen..-sóhajtottam én is.

Egy fél óra múlva anyuék is megérkeztek Emmával és Adammel. A fiú segített a tesómnak felpakolni a szobájába. Anyuék pedig éreztem,hogy engem bámulnak.
Nem is értem mi lehet fura abban,hogy a lányuk fejjel a párnába fekszik a kanapén,miközben a főnixe vigyázz rá és a feje körül köröz.
-Jenn,valami baj van?-simogatta meg anya a hátam.
-Semmi.. csak nehéz az örökszerelem.-nyavajogtam.
-Jaaj kicsim. Miért?-nézett rám. Elmondtam neki az egészet és ő is majdnem úgy fogta fel mint Szikra.
-Kicsim nyugodj meg. Még van egy évetek. Utánna meg még ezer.-Ó,hogy ez a mondat ma hányszor hangzik el?!
-Tudom. Köszi anya.-varázsoltam mosolyt az  arcomra.

Kezdtem megnyugodni. Remèlem Log is így van ezzel.

Hamarosan Em és Adam baktattak le a lépcsőn. A szememmel követtem minden mozdulatukat. Megálltak az ajtóban,majd egy hosszú(komolyan nagyon hosszú..) csókkal elköszöntek egymástól.
Adam elment,Emma meg ledobta magát az egyik fotelbe.
-Annyira szeretem.-sóhajtott.
-Aha.-helyeseltem.
-Szerinted is kedves volt tőle,hogy segített felcipekedni?
-Aha.
-Mi bajod van Jenn?-húzta össze a szemöldökét.
-Nekem? Az ami majd neked is lesz.-sóhajtottam.
Még mindig furcsán nèzett rám.
-Átváltoztatod Adam-et és te is megtudod.-sóhajtottam,majd nagy nehezen felkászálódtam a kanapéról és a lépcső felé indultam.
-Ezt,hogy érted? A vizeknél nem annyira fájdalmas az átalakulás...-szólt.
-Nem erről beszélek. Majd szólj,ha az átváltozása után megjöttetek a mesteredtől.-intettem és felbaktattam a lépcsőn.
Ahogy beértem a szobámba,azonnal rávetődtem az ágyamra és a kezembe vettem egy könyvet.

Már egy ideje olvastam,amikor valaki kopogtatott az ajtómon.
-Jenn?-lépett be Emma.
-Szia Em. Mi az?-kérdeztem.
-Tudom mire mondtad. Anyu elmesélte. Tudom milyen lehet.-mondta.Na végre,nem egy olyan válasz ami ma már százszor elhangzott.
-Aha. Jó,de akkor is szólj majd miután eljöttetek a mestertől.-kacsintottam rá.
-Örülök,hogy visszatért a jókedved. Majd természetesen szólok.-nevetett.
-Ajánlom is.-mosolyodtam el.
Ujjabb kopogást hallotunk,mire Log dugta be a fejét az ajtón.
-Szia..sztok.-köszönt.
-Szia!-álltam fel és a nyakába ugrottam.
Azonnal megcsókolt. Boldogan visszacsókoltam.
Amikor szétváltunk a tesóm már ott sem volt.
-Inkább hagylak titeket.-hallottam meg a folyósó végéről a hangját.
Elmosolyodtam.
-Na Jennám,miről akartál beszélni?-nézett rám Log.
Lefagytam.
Lassan erőt vettem magamon és belekezdtem.
-Arról,hogy elkéne mondani a szüleidnek,hogy mi vagy.-suttogtam
...........
Na helló drágáim.
Kicsit rövidebb a rész.. sajnálom 😦
De innen is  szeretnék boldog szülinapot kívánni egy nagyon kedves barátomnak.😍😘💕💕Kitti333
Remélem boldog vagy te bolond 😍😘😂💕💕💕👊💞💓💟
Puszi. iluus03