A nappaliban:
Logen még mindig fölöttem volt és így nézett le rám.
Mindkettten tudtuk,most Emma a legfontosabb,mindent meg kell teni érte.
A doboz,ami a legtöbbet tud majd nekünk segíteni ebben,a földön hevert. Érintetlenül. Arra várva,hogy kinyissuk.
-Jenn..-szólalt meg halkan Log.
-Igen?-néztem a szemébe.
Ahogy megszólaltam megdermedt. Csak nézett a szemembe. Megfogtam a mellkasát,éreztem ahogy a szívverése csak gyorsul és gyorsul. A szeme felragyogott,az egész teste felforrósodott. Nyelt egy nagyot,majd megszólalt.
-Azthiszem megtaláltam az örökpárom.-suttogta. Széles mosolyra húztam a számat.
-Tényleg? -húztam fel a szemöldököm,majd felé hajolva megharaptam az alsóajkát. Felmordult.
-Igen. És ha nem hagyja abba amit csinál,akkor leteperem. A ruhái nem lesznek már épek.
-Aha.. szóval ne csináljam ezt?-kérdeztem és a a kezemet egyre lejjebb és lejjebb csúsztattam a mellkasán,egészen a nadrágja vonaláig. Ott megálltam,majd megfogtam az övcsatját.
Felnyögött,majd megfogta a combom és belemarkolt. Most az én ajkaimat hagyta el egy szagatott sóhaj.
-Jó.. értem. Nem kínozlak tovább.-nevettem fel halkan.
-Jól teszed.-csókolt meg. Belemosolyogtam a csókunkba és átkaroltam a nyakát.
...
Körülbelül félóra múlva,mikor úgy döntöttünk,hogy már eleget játszadoztunk,Logen lemászott rólam,majd az ölébe húzott.
-Ne húzzuk egymás idegeit szivecském.-duruzsolt a fülembe.
-Egyet értek.-mondtam.-Sajnos most más dolgunk van.
-Igen.. egy nagyon fontos dolgunk.-sóhajtott.
-Így,ahogy mondod. Emma a legfontosabb.-álltam fel.
Log is követte a példám és felkászólódott a helyéről.
-Ki kéne nyitni azt a dobozt.-beszéltem. Bólintott,majd a kis dobozért nyúlt.

Lassan lecsúsztatta róla a tetejét.
A dobozban egy lila színű folyadékot tartalmazó üvegcse volt,mellete egy pipeta és egy kis tasak volt. A tasakra rávolt kötve egy papír.
Logen leoldotta a papírt,majd olvasni kezdte.
-Kedves Gyógyító! Tudnod kell használni ezt a kis készletet,ezért itt a leírás:
Erő eltünése: három cseppentés.
Erő gyengülése: egy cseppentés.
Erő előhozása: kettő cseppentés.
Ha úgy tünt el valaki ereje,hogy arra nem mutatott semmi,hogy elfog,akkor vegyél ki a tarisznyából egy darab elemkristályt és dörzsöld be vele a segítségre szoruló elem homlokát.
Ne feledd,kell egy varázsige is a hatás érdekében.
Ezt olvasd fel: "Erőd eltünt. Visszahozom. Kelj életre hatalmas (adott elem istene) és agy erőt e elemnek." Ezután az erőd a lilafözetre küld és úgy csöppents az elem szájába.-felyezte be az olvasást.
Tátott szájjal néztem rá.
-Azta büdös mindenségit.
Logen csak elnevette magát rajtam és a kezében forgatta a pepitát.
Hmm... vajon már tud gyógyítani?
Kimentem a konyhába és elővettem egy kést a fiókból.
Log természetesen utánnam jött.
-Te meg mit csinálsz azzal a késsel?-kérdezte.
A kezemhez tettem a pengét .
-Jenna! Ez nem vicces! Tedd le azt a kést!-most már dühös volt. Nagyon dühös.
Belevágtam a kezembe. A bórdó vérem kicsordult és végig folyt a karomon. Log mérgesen mellém csörtetett és megfogta a vérző karom.
-Nem vagy normális!-kiáltott rám,majd végig húzta a kezét a seben,ami azonnal összeforrt.
Elképedve bámultam a bőröm.
-Már most tudsz gyógyítani!-ujjongtam és a nyakába ugrottam.
Nem ölelt meg. Dühösen méregetett.
-Most mi bajod?-szomorodtam el.
-Hogy mi bajom?! Az a bajom,hogy te csak emiatt belevágtál a kezedbe. Legalább mondhattad volna,mielőtt a szemem láttára magadba döföd azt a nyomorult kést!-ordított.
-Log...-kezdtem,de közbe vágott.
-Mégegyszer ne merd ezt csinálni, értve vagyok?-kérdezte.
-Igen.-suttogtam. Lehajtott fejjel elfordultam tőle,mire megfogta a csuklóm és visszarántott. Az ajkai szinte követelőzve tapadtak az enyémekre. A vad csókunk csak hosszabodott és hosszabbodott. Megfogta a lábam,mire mindkettővel átöleltem a derekát. Neki nyomott a falnak,mire felnyögtem.
A számról áttért a nyakamra és végig csókolta a ruhám vonaláig.
Nem bírtam tovább. Leszakítottam róla a pólóját. Az anyag szétszakadva hullt le a földre.
Logen megdermedt,majd ő is megfogta a pólómat a nyakánál és szétszakította.
Kaján vigyorra húztam a számat.
-Hm.. értelmet nyert az a mondat amit kb egy órája mondtál.-kuncogtam.
-Még nem teljesen.-csókolta meg a dekoltázsom. Felnyögtem és most már a nadrágján volt a kezem. Leszedtem az övet,majd leégettem a nadrágját.
-Szóval így állunk?
-Így-így.-mosolyodtam el.
-Hát jó.-emelt meg és bevíve a nappaliba ledobott az ágyra.
Fölém mászott,majd a tenyerét lángok boríttották és végig suhintott rajtam.
A ruháim úgy hullottak le rólam,mintha ez lenne a dolguk. Egyszál bugyiban meredtem a barátomra aki beharapva az alsó ajkát mért végig.
-Ez sportszerűtlen volt.-nevettem el magam.
-Nem hiszem. Inkább csak gyorsítás.-csókolt meg. Testünk egymásnak nyomódott,mire Log felmordult és letépte rólam a maradék ruhámat is.
Megdöbbenve néztem rá,majd én is széttéptem az alsóját.
...
Nem is kell mondanom,hogy ez az átváltoztatásánál is szenvedélyesebb volt.
Minden mozdulatnál egyre csak lángoltunk.
Logen maga volt a megtestesült erő!

Most hevesen kapkodva a levegőt fekszem a mellkasán,ő pedig a meztelen hátamat simogatja.
-Most mi lesz a ruháimmal?-nevetett fel.
-Nekem így is jó vagy. Meg hát.. nem csak a pólóid loptam el.-kuncogtam bele a mellkasába.
-Öhm.. nem akarom tudni.-röhögött.
-Jaaj már. Most miért kell azt hinni,hogy mindenedet ellopizom?-néztem rá.
-Jenn.. én nem hiszem,hanem tudom.-simitott végig az arcomon. Szürke szeme csak úgy csillogott. Már visszavoltunk változva.
-De gonosz vagy.-löktem meg a kezét. Nevetve megrázta a fejét.
-Őszinte. Nem gonosz.
Kinyujtottam rá a nyelvem és az egyik takarót felkapva kimásztam mellőle.
-Hova mész?-kérdezte.
-Felöltözni.-válaszoltam.
-Hozol nekem is ruhát?
-Hát... nem is tudom... -kezdtem.
-Ne akard,hogy megint mellettem végezd.-röhögött.
-Jó jó.. hozok.-nevettem. Majd felsietve a lépcsőn bementem a szobámba.
Összekapkodtam pár ruhát és felöltöztem.
Lementem a nappaliba. Logenhez vágtam a ruháit.
Felröhögött,majd ő is magára kapkodta a ruhákat.
-Miért sietünk ennyire?-kérdezte.
-Szerinted miért ? Megakarom menteni Emmát amint lehet,szóval gyere.-mondtam. Log felkapta a dobozt,a másik kezével pedig megfogta a kezem.
Az istállóban:
Odaléptem Parázshoz. Gyanúsan csillogott a szeme,de akkor nem törődtem ezzel.
Átváltoztam és Logen is. Felpattantam a sárkányra.
A barátom nagyot sóhajtva ült fel mögém.
Értettem mi baja van. Fél,hogy nem tud segíteni Emmán.