Szorosabban bújtam Logen karjaiba.
Szikra magunkra hagyott minket és felrepült a szobámba.
-Jenna?-suttogta a fülembe Log,amítől kirázott a hideg.
-Hmm?-néztem fel rá.
-Miért,szenvedsz? Látom az arcodon,hogy nincs valami rendben.-szorította össze a száját és végig simított az arcomon. Újra könny gyült a szemembe.
-Én... én csak sajnálom,hogy miattam fáj mindened,hogy miattam kell szenvedned,hogy miattam leszel tűz.-suttogtam gombócot érezve a torkomban.
-Nagyon,nagyon bolond vagy.-hajolt fölém és egy vad csókba húzott. Az egész testem bizsergett.
Keze a combomra csúszott és simogatni kezdte. Ott ahol a bőrömet érte a keze,tüzes nyomokat hagyott hátra.
Benyúltam a pólója alá és a hátán végig húztam az ujjaimat. A hatalmas hegeken meg-meg akadt a kezem és ez csak mégjobban emlékeztetett arra,hogy én okozok neki fájdalmat. Újra könnyek csorogtak végig az arcomon.
Elrántottam magamat Logentől,aki aggódva nézett rám.
-Mi a baj?
-A sebeid.. nekem ez nem megy.-álltam fel.
A konyha felé mentem,hogy keressek valami nyugtató teát.
A konyhában:
A teafüvek között keresgetve éreztem,hogy valaki a hátam mögé lép. Hátra fordultam és láttam,hogy nem Log az. Egy magas fekete hajú srác állt előttem.
A kezem fellángolt és felé csaptam a lángokkat. A fiú csak elmosolyodott és megszólalt.
-Szóval,te is elem vagy,akkor megnyugodtam . Én is az vagyok.-lépett közelebb. Mérgesen ránéztem és tovább növeltem a kezemben tartott tűz golyót.
-Nem hiszek neked.-fújtattam.
-Nem?-húzta fel a szemöldökét,majd felém fújt. Akkora széllökés zúdúlt rám,hogy azt hittem majdnem elfúj. Magamba szívtam az energiát amit ez a széllökés kibogyájtott és máris sokkal erősebben néztem vissza a srácra.
-Jó,jó hiszek neked,de hogy a francba kerülsz ide?-tártam szét a karom.
-Kéne nekem... egy kis segítség..-kezdett bele.
-Öhm... oké de miért pont tőlünk kérsz?-hököltem hátra.
-Jenna vagy,igaz?
Bólintottam.
-Te komolyan azthiszed,nem tudom,hogy te meg a testvéred milyen hatalommal bírtok?-nevetett.-A ti neveteket minden elem ismeri.
-Mi?-néztem rá furcsán.
-Így igaz. Na de most térjünk rá a tárgyra.-mondta.-Kellene nekem egy jó levegő mentor és valami Lilyt ajánlottak aki tudtommal,ugyanolyan különleges erővel bír mint ti. Ő is kiválasztott. És a barátotok is nem?-kérdezte.
-De. Hát.. majd reggel esetleg tudok szólni neki. De most bocsi,de dolgom van.-húztam el a számat és véletlenül a tekintetem a nappalinkra tévedt.
A fiú mosolyra húzta a száját majd megszólalt.
-Csak nem a híres örök szerelem illatát érzem?-nevetett. Felnevettem.
-Nincs hozzá közöd.
-Jó-jó. Holnap hívd át Lilyt. És megint itt leszek.-mondta.
-Dehogy leszel te itt! Itt van Lily címe,zaklasd őt.-írtam le egy lapra a lány címét. Már elegem volt ebből a gyerekből!
-Okés köszi.-mondta és a nyitott ablak felé indult.
-Várj! Mond már meg a neved,mert elég gáz ez ìgy hogy te ennyire ismersz... én meg még a nevedett se tudom.-húztam fél mosolyra a számat.
-Alexander.-biccentett majd kislisszant az ablakon.
Nem volt szimpatikus nekem ez a srác. Komolyan ki az aki az éjszaka közepén csak ezért tör be valakihez?!
Fáradtan sóhajtottam egyet majd visszamentem a nappaliba.
Logen csukott szemmel feküdt az ágyon és úgy tünt mintha aludna. De a testhelyzete nem volt természetes.
Szikra repült elő a kanapé mögül és én egyből megértettem,mi történt.
-Szikra! Te komolyan elaltattad?
-Igen. Bocsi Jenn.. de utánnad akart menni és hallottam,hogy valami fiúval beszélsz és nem akartam,hogy rosszat feltételezen.-hajtotta le a fejét.
-Jaaj Szikra! Akkor se kellett volna elaltatni...
-Nyugi,nem lesz baja. Főnix varázslatot használtam. Pár perc és felkel.-mondta.
Morogtam egyet,majd bedöltem Log mellé.
A fiú attól,hogy megmozdítottam felébredt.
Kinyitotta a szemét és amikor meglátott elmosolyodott.
-Azthittem elmentél.
-Nem hagynálak itt.-suttogtam. Az ajka az enyémre tapadt.
Testünk egymáshoz simult és nem érzékeltünk mást csak a másikat. A külvilág megszünt körülöttünk és csak ketten maradtunk.
Kezem megint akaratlanul a pólóért nyúlt. Átakartam élni megint azt.
Az agyamban hírtelen kapcsolt a lámpa és eleresztettem a póló sarkát.
Logen keze időközben a fenekemre csúszott. Belemarkolt,mire a számat elhagyta egy nyögés.
Újra és újra jött a késztetés,hogy lehámozzam róla a pólót,de nagy nehezen mindig visszafogtam magam. Nem akartam fájdalmat okozni neki megint.
Tudtam,hogy Log is szeretné,erről árulkodott pár jel...
Megharaptam a száját,mire belőle tört fel egy hangos sóhaj. Lerántotta rólam a pólóm,majd a nadrágom.
Pironkodva néztem rá. Felhúzta a szemöldökét.
-Na? Mit lépsz?-kérdezte kaján vigyorra húzva a száját. Sóhajtottam,majd szinte letéptem róla a pólóját. Újra egy csókba húzott.
A nyakamtól egészen a melltartóm vonaláig végigcsókolt.
Már tartott egy ideje a csók-csatánk,amikor leszedte a melltartóm.
Magamhoz húztam és megcsókóltam.
Viszonozta,majd lassan elhúzódott tőlem. Végig nézett rajtam,majd mikor újra megcsókolt volna. Üvöltés hagyta el a száját.
-Ne!-sikítottam.Kezdődik... a szíve kezd átalakúlni.