Anyuék miután elmentek Emmával,felsiettem a főnixemhez.
-Szikra!-szólaltam meg.
-Tessék Jenn?-kérdezte a fejemben.
-Hallottad a tesóm?
-Persze,nem tudom,hogy mi történhetett vele.. remélem rendbe jön.-motyogta.
-Én is.-sóhajtottam és eldöltem az ágyamon. Ahogy ott feküdtem támadt egy ötletem.
-Mit szólnál hozzá,ha néznénk valami emberi filmet,hogy hozzászokj?-kérdeztem a kis főnixemtől.
-Oki.-szólt. Felálltam és kinyitottam a ketrecét. Szikra azonnal letelepedett a vállamra.
Előkészítettem négy filmet.
-Ezt mind meg akarod nézni?-döbbent meg.
-Miért ne?! Előttünk az egész nap.
-És idebennt akarod tölteni?-nézett rám.
-Igazából csak azért akarok bennt maradni,hogy jobban megismerjelek. Mert ha kimennénk,kicsit furcsának néznének.-mosolyodtam el.
-De aranyos vagy!-dörgölte nekem a buksiát.Felnevettem majd beraktam az első filmet.
-Várj! Popcorn?-kérdezte Szikra.
-Igazad van!-mondtam és már indultam volna az ajtóhoz.
-Ne,majd én.-ajánlkozott és kiisrepült az ajtómon.
Alig telt el 5 perc már itt volt.
-Akkor kezdjük.

Már kb két órája néztük a filmet,amikor hallottam,hogy valaki csönget. Mivel már a stáblistát írták ki,ezért nem veszítettem semmit,hogy az ajtóhoz siettem.
-Adam?!-néztem az ajtóban álló szőkeségre.
-Szia Jenn. Emma itthon van?-kérdezte tőlem ragyogó szemekkel. Ó a francba! Elhúztam a számat.
-Neem.. nincs itthon. Dolga volt és elment.-gratulálok Jenna,gyönyörű megfogalmazás...
-Talán valami baj van?-húzta fel a szemöldökét.
-Nincs.-válaszoltam a kelleténél gyorsabban. Adam még mindig furcsán méregetett.
-Értem.
-De,kerülj csak beljebb.-álltam odébb.
-Ó,kösz.-lépett be az ajtón. Leült a kanapéra és figyelt.
Kicsit már kellemetlen volt,hogy egyfolytában követ a tekintete,ezért aprót köhintve megszólaltam.
-Kérsz esetleg valamit inni,vagy enni?-kérdeztem
-Egy pohár vízet,ha kapok,azt megköszönném.-válaszolta.
-Hozom.-mosolyogtam.

Beléptem a konyhába és töltöttem egy pohár vizet. Hírtelen éreztem,hogy egy kis levegő áramlat suhan el mellettem és pár pillanat múlva éreztem is a váramra nehezedő apró lábakat.
-Szikra?
-Mondjad?-válaszolta a kismadár.
-Most mit csináljak Adammel?-sóhajtottam.
-Mond meg neki,mi van Emmával. A fiúja,megérdemli,hogy tudjon róla.-szólt.
-Igazad lehet.-támaszkodtam a púltra.
-Beszélj vele. A tesódnak is jó lesz,ha már tudni fog róla.
-Hát jó.-indultam meg kifelé.

Adam ugyanúgy ült a kanapén mint az előbb. Odaléptem hozzá és letettem elé a poharat.
-Tessék.-mondtam és leültem mellé.
-Köszi.-mosolyodott el. Erőt vettem magamon és halkan megszólaltam.
-Emma azért nincs itt.. mert elkellet mennie a mesteréhez.
-Miért?-kérdezte.
-Az ereje.. kicsit.. hogy is mondjam? Legyengült. Ezért nem változtatott át téged reggel..-a mondat utolsó része alig volt hangosabb a suttogásnál.
Adam arcán végigfutott a pìr,de nem sokkal később újra kitisztult a tekintete.
-Hogy hogy nem mondta el nekem?-döbbent meg.
-Nem tudom.. lehet nem akarta,hogy csalódott legyél mert ez van.-sóhajtottam.
-Beszélnem kell vele.-állt fel.
-Várj!-fogtam meg gyengéden a csuklóját.-Beszéljünk együtt vele.
Bólintott,majd a telefonomon hívni is kezdtük Emmát.

Egy kis meglepi drágáim 😊:

Emma szemszög:
A már jólismert úton szárnyaltunk anyuékkal a mesterem házáig. Egész végig azon gondolkodtam,ez hogy történhetett megvelem?!
A szüleim,amikor kissebbek voltunk és mondták,hogy az erőnk váratlanul kimerülhet,gyengülhet... akkor mindig Jennt tartották esélyesebbre erre. Hogy miért? Hát.. ez Jenny hibája. Amikor kicsik voltunk akkor nagyon sokszor gyengült el az iskolában egy-egy nehezebb nap után. De olyan sosem volt,hogy így elment volna az ereje.
A kencével mindig megnézték ilyenkor,hogyan áll az ereje és a massza színe,mindig tűzvörös volt.
Senki nem számított arra,hogy velem történhet ilyen. A mesterem ezért vágott furcsa fejet,amikor elmondtam,hogy mi bajom.
-Emma.. erre nem számítottam.-döbbent meg.
-Én se Mr.Ocean.-bólintottam megfeszítve az állkapcsom,hogy ne tudjon semmit kiolvasni az arckifejezésemről.

Bekísért egy vendégszobába,ami minden eshetőségre felvolt szerelve. De komolyan,minden modern volt.
A tv,a számítógép,az ágy. Sőt,minihűtő és ilyes fajta dolgokkal fel volt tankolva.
-Érezd otthon magad,én addig beszélek a szüleiddel.-mondta Mr.Ocean.
-Rendben.-bólintottam.
A mester kilépett az ajtón,én pedig lehuppantam az egyik fotelbe.
Elősször csak csendben ültem,majd kb 15 perc múlva elővettem a telefonom és netezni kezdtem. Mikor már azt is meguntam,a galériába mentem bele.
Csak pár kép volt Adamről és rólam. Elmosolyodtam. Lehet,hogy kevés,de minden fontos pillanat elvan mentve.

Ahogy így elmerülten nézegettem a képeim,amin át-át suhant egy a tesómmal együtt töltött emlék,egyszer csak a készülék rezegni kezdett a kezemben.
-Szia Jenna!-szóltam bele a telefonba.
-Szia Em.-mondta Jenn,majd mögötte egy a számomra nagyon kedves hang édes mély dörmögése úszott be a képbe.
-Szia drágám.
-Adam?-azonnal videóhívásra kapcsoltam.-Mit keresel ott?
-Igazából hozzád jöttem volna,csak hát te nem vagy itt.-tett szemrehányást mosolyogva.
-Ö.. dolgom akadt.-senki nem tudta úgy megtörni a nincs érzelem arcomat mint Adam. A második helyezett ebben egyértelműen Jenn.
-Jenna elmondta mi van.-sóhajtott. Gyilkos pillantást vetettem a nővéremre aki egy kicsit összébb húzódott.
-És..mit szólsz?-kérdeztem
-Sajnálom,hogy ez történt veled,remélem hamarosan minden rendbe jön.-válaszolt.
-Én is.-remegett meg a hangom.
-Erős vagy. Én bízom benned.-mondta Adam.
-Szeretlek.-suttogom fáradtan.
-Én is téged.-motyogja halkan.
Az idili pillanatot megtörve anyuék a mesteremmel együtt benyitnak a szobába. A telóm a combom felé fordítom. Jennáéktól még egy piszenést se hallani. Megkönnyebülve felveszem az "álarcom",hogy megint a nincs semmi érzelmem arcot adjam.
-Emma... a szüleiddel úgy döntöttünk, itt leszel pár napot,amíg meg nem erősödve.-mondja szelíden Mr.Ocean. Teljesen ledöbbenek. De még mindig tartom,hogy minden rendben van és lassan elmosolyodok.
-Értem. Nekem jó így.-válaszolom. Hírtelen meghallok egy hangot a fejemben.
Huh.. hallom még mindig ilyen jól megy ez a "minden a legnagyobb rendben" arcod.-Jenna
De ha ezzel tényleg nincs bajom?!-háborodok fel.
Aha.. csak nem látlak ki tudja meddig és Adam sem.-morcizik.
Jaj már Jenn! Tudod,hogy nekem is hiányoztok majd.-mondtam.
Gyógyulj meg hamar.-sóhajtja
Megpróbálok.
Szeretlek Em.-halkul le a hangja
Én is téged Jenn.
Ez a fejben beszélgetés ilyen elem-iker dolog.. amihez hozzájárul Jenna "szeretteimmel tudok fejben beszélni" képessége.
-Akkor ha neked jó,akkor minden jó.-ránt vissza a valóságba Mr.Ocean. Kiment a szobából, anyuék meg odaléptek hozzám.
-Mentek is?
-Még van egy kis dolgunk itt. Majd holnap hozunk neked pár dolgot. Szia kincsem.-puszilt meg anya majd apa is. Miután kimentek megint a telefonra néztem és elköszöntem a tesóméktól.

Vissza Jenna:
Adam miután beszéltünk Emmával el is ment haza. Ezért én folytattam a "csajos délutánomat" Szikrával.

A filmek egymás után csak jöttek és jöttek,mi meg hol nevettünk,hol pedig sírtam én. Mire a kis madárka szorgalmasan adogatta nekem a zsepiket.
Imádom Szikrát,de komolyan! Ha lesz gyerekem,tuti főnixet kap.
Már hat óra is elmúlt mikor az összes filmet kivégeztük. Megint meghallottam,hogy fordul a kulcs a zárban és anyuék belépnek a bejárati ajtón. Lesiettem eléjük és várakozva néztem rájuk.
-Mit bámulsz,meggyágyultál? Úgy nézel ki,hogy simán elitélhetnénenek már csak a fejedért is.-mondta apa. Hát igen,a fergeteges poénjai kihagyhatatlanok.
-Apu,kedves vagy mint mindig.-öleltem meg. Anya a konyhában pakolgatta,amit hoztak és dúdolgatott.
-Mit ivott?-súgtam apának.
-Én nem adtam neki semit,azt elhiheted.-kacsintott.
Odasétált anyuhoz és segített neki. Boldogan néztem őket,majd meghallottam egy puffanást az ajtó előtt.
Kisiettem.
A földön ott terült szét egy számomra nagyon ismerős test.
-Logen..-térdeltem le mellé.
-Jenn...-rámemelte fájdalomtól csillogó tekintetét.-Fáj... nagyon fáj..-nyöszörgött. Ez kevesebb volt mint 24 óra.. előbb jött a fájdalom..
Az arcomon meleg csíkot húzva csorogtak a könnyeim.
-Mi.. mi fáj? Hol?-simítottam végig verejtékben úszó arcán.
-Min...minden..mindenhol.-nyögött fel fájdalmasan.
-Anyu! Apu! Segítsetek!-kiabáltam sírva. Mit tettem!?
A szüleim azonnal kifutottak,majd mikor meglátták Logot elsábadtak.
-Segítsetek már!-sikoltottam. Úgy éreztem,mintha engem is kínoznának Logen fájdalmai. A fiú arca össze-összerándult a kezeim között.
Apa letérdelt mellém és rámnézett.
-Emeljük fel.-zokogtam. Apámmal óvatosan alányúltunk,mire az ő ajkait is egy velőt rázó sikoly hagyta el. Én is összerándultam. Egyfolytában remegtem. Anya mellettem termett.
-Átveszem.-tette a kezemre a kezeit. Elengedtem Logot,aki anya karjaira nehezült.
A szüleim letették őt a kanapéra. Megint felnyögött. Az arca eltorzult a fájdalomtól.
-Keresek neki valami fájdalom csillapítót.-szólt apa és a könyvtár felé indult. Logen kapkodta a levegőt és az arca lázban égett. Leborultam a földre a fejénél.
-Annyira sajnálom.-súgtam,hogy csak ő hallja. Arca megint eltorzúlt és egy hangosabbat nyögött.
-Ne.. ne sajnálj semmit-a hangja erőtlen volt. A szemem a könnyektől egyre homályosabb és homályosabb volt. Anya mellém térdelt és megszorította a vállam.
-Mi történt vele Jenn?-kérdezte kedvesen.
Nem válaszoltam.
-Átváltoztattad,igaz?-súgta.
-Én... én nem tudtam,hogy ennyire fájni fog neki.. én nem akartam neki fájdalmat okozni.-sírtam.
-Csss... nincs semmi baj kicsim.-ölelt át. Hozzábújtam. A kezei a hajamat simogatták. Szomorú voltam. Mérhetetlenül szomorú.