A szobámban:
Lassan kinyitottuk az ajtót. Logen megfogta a kezem és elindultunk lefelé. Vagyis,én azt gondoltam,hogy lefelé megyünk,de ehelyett Log odanyomott a falhoz és megcsókolta a nyakam.
-Mit csinálsz Log?-súgtam a fülébe.
-Csak maradj csöndben. Bízd rám.-kacsintott és ajkai a számra tapadtak. Elengedtem magam a csókjában. Átkaroltam a nyakát és viszonoztam a csókjait. Lassan felemelte az egyik lábam,majd a másikat. A dereka köré fontam a lábam.
Egyre közelítettünk a testvérem szobájához,amikor leesett a terve.
-Logen, nem fogunk rájuk nyitni!-jelentettem ki kapkodva a levegőt. Kicsit hangos lehettem,mert az egész ház elcsendesült.
-Pont ez volt a tervem.-suttogta egy csókot hintve a vállamra. Elmosolyodtam.
-Akkor jó.-csókoltam meg az állavonalát. Leeresztett a földre és újra kézenfogva lebaktattunk a lépcsőn.
-Most már tudják,hogy fennt vagyunk-nevetett.
-Hát igen.-bújtam hozzá.
Hírtelen ötletem támadt.
-Log,mit szólnál hozzá,ha csinálnánk egy tesztet,hátha kideríthető már,hogy mi leszel..-kezdtem.
-Remek ötlet!-vigyorodott el.
-Akkor gyere.-húztam a könyvtárunkba.
A könyvtárban:
Logen leült egy fotelbe,én meg keresgetni kezdtem a könyvek között.
-Mit keresel Jennám?-nézett rám
-Egy könyvet.-válaszoltam nevetve.
-Na ne! Ezt nem gondoltam volna..-röhögött.
-Ugye. Az nem természetes,hogy könyvet keresek egy könyvtárban.
-Persze,hogy nem.-válaszolt.
Pár perc keresés után leemeltem a polcról a keresett darabot.
"Átváltoztatások könyve"
Állt rajta a cím.
Leraktam az egyik asztalra és magamalá húztam egy széket.
Logen is odaült mellém.
-Mit keresünk?-kérdezte. Ránéztem.
-Azt,hogyan lehet megnézni,már most,hogy mi leszel.
-Öhm.. hát oké.-mondta és elfordult. Éreztem,hogy valami baja van,ezért megfogtam a vállát.
-Félsz,hogy nem tűz leszel?-suttogtam. Lassan rámemelte gyönyörű tekintetét és válaszolt.
-Nem attól félek,hogy mi leszek. Hanem attól,hogy csalódást okozok. Hogy nem leszek elég jó elemnek...
-Ohh..-magamhoz húztam és megöleltem.
-Ettől ne félj. Különlegesebb leszel,mint a többiek. Mondjuk,nekem már most is az vagy.-suttogtam a fülébe. Szorosabban ölelt magához
-Köszönöm.
Amikor elváltunk,gyorsan megkerestem azt a fejezetet,amiben le volt ìrva,hogyan kell elkészíteni,azt a főzetet ami segít megtudni,mi lesz az adott személy.
-Sellő pikkely.. az van itt.. kentaur szőr.. szintén van itt.. sárkány könny.. főnix toll.. na hát azok nincsenek.-motyogtam félhangosan.
-Elmenjek sárkány könnyért?-kérdezte Log szelíden.
-Menj. Én addig hozok főnix tollat.-válaszoltam.
-De,inkább Parázst próbáld megríkatni... ütött a gazdájára.-nevettem. Logen is elmosolyodott,majd elindult.
Én is felálltam a székemből és a szobám felé vettem az irányt.
A szobám előtt:
Nem akartam hallgatózni,de nem tehetek róla,hogy jó a fülem.
Emma suttogó hangja,olyan volt nekem,mintha itt állna mellettem és normálisan beszélne. Adamet hallkabban hallottam,ezért arra tudtam következtetni,hogy nem ő van az ajtófelé.
"-Szeretlek.-hallottam Emma hangját.
-Én is téged.-súgta Adam,és ha a hangokból jól vettem le,akkor megcsókólták egymást.
-Szerinted nem hallanak Jennáék?-kérdezte Adam két csók között.
-Nem hinném,szerintem ők is el vannak foglalva egymással.-apró kuncogás hagyta el a hugom száját.
-Ja,nem rég még ideakartak bejönni.-kezdett nevetni a fiú."
Újra elhallgattak és most már,apró sóhajtásokat is hallotam,ezért inkább bementem az én drága hangszigetelt szobámba.
Anyuék direkt ilyenre csinálták,amikor kiderült,hogy tűz vagyok.

Odaléptem Szikrához és végig simítottam apró hátán.
-Pár nap alatt is mennyit nőttél.-mosolyogtam. Válaszul csipogott egyet.
-Elvehetnék tőled egy tollat?-kérdeztem. A főnix aprót bólintott,majd kitépett a farktollából egy kis lángoló tollacskát.
-Köszönöm.-vedtem ki a csőréből a felémtartott tollat. A kismadár úgytett,mintha meghajolna előttem,amin vigyorognom kellett.
Kiléptem a szobámból és azonnal a lépcső felé vettem az irányt.
Beléptem a konyhába egy edényért és utánna mentem is a könyvtárszobába.
Logen odabennt ült és várta,hogy ideérjek.
-Na meg van?-kérdeztem.
-Meg. Na és a főnix toll?
-Itt van. Kedvesebb a főnixem mint gondoltam.-mosolyogtam.
-Akkor kezdjünk neki.-mondta.
Odaléptem a nagy freskóhoz ami a négy elem hatalmát mutatja. (A story képe)
Megnyomtam a középpen lévő erősokaságot és a freskó felemelkedett. Mögötte a mi kis "kotyvasztó helyiségünk" volt.
-Azta...-hallottam Logen csodálkozását.
-Gyere.-mosolyogtam rá.
Beléptünk,én pedig odaléptem az asztalhoz.
-Log,rakd le ide a könnyesüveget.-mutattam az asztalra.
-Oké.-mondta és letette az üvegcsét.
Én is leraktam oda a főnix tollat és odaléptem az egyik polchoz. Levettem róla a másik kettő összetevőt.
Beleraktam a sárkánykönnyet az edénybe,és utánna lassan melegíteni kezdtem. Mikor már úgy itéltem meg,hogy jó,beleraktam a főnixtollat,beleszortam a sellőpikelyt,beletépkedtem a kentaurszőrt. Kevergettem,amíg a hozzávalók sokasága egybe nem olvadt. Levettem a tűzről és Log felé fordultam.
-Vágd meg az ujjam.-mondtam tök nyugodtan. Logen elképedve nézett rám.
-Miért? Jenna ennek mi értelme?
-Csak csináld.-válaszoltam és a kezébe nyomtam egy kést. Egyre közeledett a penge az ujjambegyéhez,amikor Logen megszólalt.
-Nem tudom.. ez olyan szar.-motyogta.
-Log,hiddel,nem fog fájni. Ha mély sebet is vágsz,pár pillanat és begyógyul.-szorítottam meg a kezét bátorítóan.
-De,te nem tudod megvágni saját magad?-kérdezte.
-Nem,ehez az kell,hogy az vágja meg,akit átváltoztattál.-válaszoltam.
-Értem.-morgott,majd nagy nehezen,de megvágta az ujjam.
-Oké,most csókolj meg.-néztem rá. Na,ezt nem kellet neki kétszer mondani! Azonnal magához rántott és megcsókolt. Mikor elengedett gyorsan odaléptem a tálhoz,hogy ne muljon el a csók hatása és belecseppentettem a véremből 3 cseppet.
-Most a te véred is kell.-szóltam.
-Jaaj már.-nyavajgott. Odaléptem hozzá és óvatosan megvágtam az egyik ujját. Utánna magamhoz húztam és megcsókoltam. Hosszú csókunk volt az biztos,mivel neki a vágás nem gyógyul be pillanatok alatt,ezért volt időnk. Mikor szétválltunk,utasítottam,hogy ő is háom cseppet cseppentsen a véréből.
-Oké,most már kész,vagyis.. -tartottam fel a mutatóujjam,majd a főzetre irányítottam a varázserőmből.-Most kész.
-És most mi a dolgunk?-kérdezte felhúzva a szemöldökét.
-Rákenek belőle a te karodra,meg a sajátomra.-mondtam és a fehér masszából rákentem a kezemre.
-Egyet nem értek.-kezdte Log,mikor az ő kezére vittem fel a krémből.-Ez,hogy a francba fehér,ha vér is van benne?
-Hát.. varázstitok.-kacsintottam.
-Na,most,hogy ilyen szép lett a kezünk... minek kell történnie?-nézett rám ismét. Ezzel egy időben,az én kezemet borító kence vörös lett.
-Ez azt jelenti,hogy tűz vagyok-mutattam a kezemre.
-Aha,és ez.-mutatott az ujja a sajátjára. Az ő karja narancs volt.
-Ez azt jelenti,hogy...