A tisztáson:
Logen felé fordultam.
-Sajnálom,hogy én nem készültem ajándékkal.-sütöttem le a szemem.
-Elég ajándék vagy te nekem.-mondta.
-Huh,mi van ma veled? Megszállt valami romantika-biszbasz,vagy mi?-nevettem fel,hogy a pirulásom leplezzem.
-Ne röhögj,inkább csókolj meg!-nézett rám kiskutya szemekkel,visszatartva a nevetést. Még mindig kuncogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Elég rendesen viszonozta,azt meg kell hagyni.
Amikor szétváltunk vigyorogva néztem rá.
-Na,megfelelt?
-Meg.-kacsintott majd közelebb húzott magához és átölelt.
-Szeretlek.-mondtam megint. Mire megpuszilt és elröhögte magát.
-Nem csak engem szállt meg a romantika-biszbasz,úgy látom.
-Én eddig is megvoltam szállva.-öltöttem ki rá a nyelvem.
-Ez mondjuk igaz.-csókolta meg a nyakam,majd fokozatosan lejjebb és lejjebb haladt a ruhám vonaláig. Megborzongtam. A szemem felizott. Ne.. ne.. nem nem most fogom átváltoztatni! Vettem erőt magamon és lekűzdöttem azt az érzést,hogy azonnal letámadjam. Lehunytam a szemem,majd felé fordultam és megcsókoltam. A keze a derekam köré fonódott. Az én kezem a haját markolászta. Hírtelen megéreztem a kezét a combomon.
Megint felizottam.
A kevés ruhát ami elválasztott minket,már olyan szinten voltam,hogy átperzselem.
-Logen kérlek... álj le... én.. én.. nem tudok..-gondoltam,amikor Log újra a nyakamat hintette csókokkal. És ő mintha meghallotta volna, abbahagyta és a szemembe nézett.
-Jenna... mondtál valamit?
-Én.. én nem.. csak...-és most jöttem rá a különleges erőmre.
-Csak?-fürkészte még mindig az arcom.
-Log.. én tudok beszélni az emberekkel gondolatban.. ez az én különleges erőm.-motyogtam. Elősszőr furcsán nézett,majd megszólalt.
-Szóval azért hallottalak..
-Nagyon valószínű.-válaszoltam
-Ez bámulatos.-mosolygott.-Jenn,te még különlegesebb vagy,mint gondoltam.-csókolt meg. A csók közben elmosolyodtam.
-Én már csak ilyen kis különleges vagyok. Jaaj Log.-gondoltam. Logen erre elengedett majd elnevette magát.
-Gyere Jenn. Menjünk haza!-állt fel,majd felhúzott.
Összepakoltuk a cuccokat,majd kézenfogva elindultunk az ösvényeken.
A kis tó előtti úton:
-Log,hívsz valakit? Nincs kedvem sétálni.-nyöszörögtem.
-Jaaj Nyafi hercegnő. Milyen lustácskák vagyunk?!-puszilta meg a fejem bubját.
-Nagyon lustácskák vagyunk.-mondtam fáradtan.
-Jó,hívom Troyt.
-Nem értem miért nem jöttél kocsival.-motyogtam.
-Mert nem.-bökte meg az orrom,majd tárcsázta Troyt.
"-Csá haver,eltudnál jönni értünk?
-Bla-bla-bla-blabla
-Mi az,hogy nem alkalmas?
-Bla-bla
-Oh.. értem. Jó szórakozást."(ennyit hallottam )
Miután letette hatalmas vigyor maradt a fején.
-Na mi van vigyori?-kérdeztem.
-Ezek most...-húzta fel a szemöldökét.
-Mi? De nem változtatja át Ashley Troyt. Hiszen Troy föld.-néztem rá hitetlenkedve.
-Jó de attól még.
-Ne magyarázd tovább felfogtam!-fogtam be a száját.
-Most akkor nem jön?
-Nem.-válaszolta.-Szóval vagy gyaloglunk,vagy hívom a bátyám.-sorolta a lehetőségeket. Amikor meglátta az arcom felsóhajtott.
-Oké,oké.. hívom Nicket!-adta fel.
-Ugye tudod,hogy imádlak?-pusziltam meg.
-Én ne tudnám?-nyomott egy gyors csókot a számra.

A testvére válalta,hogy értünk jön,ìgy még nagyobb volt a vigyor a számon.
A hazaút felüdìtő volt a két Johnson fiú társaságában. Egyfolytában szivatták egymást. Annyit nevettem,hogy már a hasamban ettől lesz izomláz.
-Az első dolgom az lesz,amikor haza érek,hogy beszélek a barátnőmmel. Alig várom,hogy átváltoztassam Logent.. remélem minden rendben lesz.-gondoltam. Erre Log rámnézett és elmosolyodott. O-ó.. meghallotta. De Nick csak az utat pásztázta.. úgy látszik,csak olyannal tudok gondolatban beszélni,akit szeretek.