28.rész
Az ebédlőben:
Lassan szétválltunk Logennel.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Érted bármit.-mondta,majd magához húzve megölelt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Mit szólnál hozzá Jennám,ha délután elmennénk a kis tóhoz?-kérdezte. A kis tó szerintem a világ egyik legjobb helye. Egy kis eldugott hely,szinte mesébe illő. Erdő veszi körös körül körbe. Egy pici tisztás van mellette,ahol mi általában letelepszünk a zöldellő fübe és csak élvezzük a természetben töltött időt. Lehet,hogy nem föld vagyok,de a természetet imádom. Rengeteg időt eltudok ott tölteni egyedül,de ha Log ott van velem,csak még jobb az egész.
A tó,egy kis vízesésből indul.
Egy szóval le lehet írni: Gyönyörű.
-Benne vagyok.-mosolyodtam el.
-Akkor délután kettőkor indulunk.-jelentette ki.
-Igenis főnök!-szabadultam ki az öleléséből és haptákba vágtam magam. Röhögve megrázta a fejét,majd egy puszit nyomott az orromra.
Kimentünk a többiekhez a nappaliba,ahol Cameronék menni készültek.
-Miért mentek ilyen korán el? Hiszen,nem rég jöttetek!-léptem oda melléjük.
-Sietnünk kell Jenn.-válaszolta Cam.
-Biztos nem tudnátok még egy picit maradni?-kérdeztem.
-Nem Jenna. Majd találkozunk a suliba a következő hónapban.-mondta Lar és megölelt. Viszonoztam az ölelését,majd Cameront is megöleltem.
-Sziasztok.-mondtam és visszasétáltam Logen mellé. Mindenkihez odamentek elköszönni. Anya magához ölelte őket. Apa kezet fogott Cammel,Larának meg egy puszit adott. Adam ugyanezt csinálta. Emma színtén megölelte őket. Amikor Logenhez értek,figyelmeztetőleg megszorítottam Log kezét az egyeségünkre utalva. Aprót bólintott,majd Cam felé nyújtotta a kezét.
-Viszlát. Remélem a következő találkozásunk zökkenő mentes lesz.-mondta a barátom Cameronnak.
-Én is.-mondta Cam,majd a kézfogást,öleléssé bővítette. Logen elősszőr meglepődött,de aztán megütögette a vállát. Lara,ahogy elengedte a barátomat a barátja (hmm micsoda szó fordulat) azonnal a nyakába borult Lognak. Elmosolyodtam.
Lar mindig ilyen volt. Mindenkivel szeretett összebarátkozni és aki kedves volt vele azt azonnal megölelte.
Amikor Lara elengedte Logent, ő azonnal felsóhajtott. Hát igen.. a legjobb barátnőm is hajlamos túl szoros ölelésekre.
Miután elmentek,azonnal mindenki valami hasznosabb dolgok keresett magának az álldogálásnál.
Én felmentem a szobámba,hogy valami jobb ruhát vegyek fel,Log pedig haza ment és azzal a mondattal hagyott itt,hogy:
-Fél kettőre itt vagyok érted. Ajánlom,hogy kész legyél,mert ha nem,akkor a tónál beledoblak a vízesésbe!-nevetett majd egy puszit nyomva a számra kisuhant az ajtón.
A ruháim között keresgetve álltam a szekrényem előtt. A választásom egy felül virág mintás alul rózsaszín egybeszoknyára esett. Egy barna övvel dobtam még fel.
-Ez jó lesz.-mosolyodtam el a tükörképemet nézve. Becsuktam a szekrényajtót. Hajam maradt kiengedve,már csak egy kis sminket vittem fel az arcomra.
Felkaptam a cipőm és le is rongyoltam a konyhába.
-Hú,de csinos vagy Jennám! Hova készülsz?-nézett rám anya.
-Logennel megyünk a kis tóhoz.-mosolyogtam rá.
-Ez a fiú,mindig ilyen szép helyekre visz téged?! Emlékszem amikor apád meg én ennyi idősek voltunk,mi is mindig ilyen helyeken tartottunk randikat.-merengett el. Mégjobban vigyorogtam. Olyan aranyos ilyenkor! Odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Majd jövök.-mondtam és már mentem is kifelé felkapva a táskám.
-Kicsim!-szólt utánnam anya. Hátra fordultam.
-Nehogy ám Logen holnap már tűz legyen.-figyelmeztetett vigyorogva. Elpirultam.
-Anya már!-sziszegtem. Felnevetett,majd vissza tért a mosogatáshoz.
Kiléptem a nappaliba és ránéztem az órára.
13:25
Öt perc és itt van Log.
Kimentem a ház elé és ott vártam rá.
Egyszercsak egy szürke autó állt meg a házunk előtt.
-Ez nem Log..-néztem a kocsira. A kezem automatikusan ökölbe szorult és fellángolt,minden eshetőségre felkészülten. De amikor megláttam,hogy ki száll ki az autóból,azonnal megnyugodtam.
Troy mosolyogva nézett rám,majd megszólalt:
-Csini vagy Jenn. Ma én leszek a sofőröd.-mondta és megforgatta a kocsi kulcsot az ujján.
-Elösszőr is köszönöm,másodszor mit tervel ez a bolond már megint?-kérdeztem. Troy beletúrt fekete hajába,majd rámkacsintott.
-Titok.
-És Ashleyt hol hagytad?
-Mennyit kérdezel már? Ülj be a kocsiba és induljunk.-mondta nyavajogva,én meg felnevettem.
-Jól van,jól van.-emeltem fel a kezem és beültem a járműbe.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro